Könyves Norbert hiányában Herczeg András (jobban mondva, az őt hivatalosan helyettesítő Bücs Zsolt) váratlant lépett, hiszen egyszerre küldte pályára Takács Tamást és Haris Tabakovicot. Mészáros harmadik középhátvédként kapott lehetőséget, a meccs előtt rosszullétre panaszkodó Bényei helyén Jovanovic, Tőzsér Dániel párjaként pedig Ioan Filip kezdett a középpálya tengelyében. A cserepadon Kosicky, Tisza, Kuti, Mengolo, Sós és Bereczki foglalhattak helyet.
Bátran, ugyanakkor fegyelmezetten kezdtek mieink, s már az első percekben körvonalazódott, hogy mit akarunk játszani. Igaz volt ez annak ellenére is, hogy csatáraink nem mindig tudták megtartani az előrelőtt labdákat. Próbáltunk higgadtan és átgondoltan futballozni, ami a néhány napja történtek fényében teljesen érthetőnek és célszerűnek bizonyult. Mindezek dacára a 20. percben egy szöglet utáni kavarodást, és Danko Lazovic kapufára sodort (kezezett?) labdáját követően Marco Scepovic pofozott közvetlen közelről Nagy Sándor hálójába. 1-0!
Próbáltunk váltani, s kisebb mezőnyfölényünk eredményeképp előbb Varga Kevin indult meg, de sajnos kiugratásába hiba csúszott. Nem sokkal később Filip húzogatott eredményesen, kapura spiccelt labdáját Kovácsik könnyűszerrel hárította. A Videoton pedig összességében gond nélkül kontrollálta a történéseket, és bár játékuk nem hordozott magában komoly gólveszélyt, egygólos vezetésükhöz kétség sem férhetett.
Sajnos a folytatásban sem sikerült felkavarnunk az állóvizet, a hazaiak kényelmesen passzolgattak, meddő fölényben futballoztak, s amikor adódott volna lehetőség egy-egy ígéretesebb debreceni kontrára, rendre megakasztották azokat, hol szabályosan, hol szabálytalanul.
A játékrész első komolyabb gólhelyzete Stefan Scepovic előtt adódott, aki bántóan tisztán fejelhetett, szerencsénkre célt tévesztett próbálkozása. Mieink leginkább pontrúgásokkal tudtak a fehérvári kapu elé kerülni, egy ilyen eset révén fejelhetett Kinyik, ám csúsztatása a hosszú kapufa mellett hagyta el a játékteret.
Ezzel együtt nem túlzás kijelenteni, hogy ezekben a percekben fölényben játszottunk. Szép labdakihozatalt és egy Varga-megiramodást követően Stopira sokadik szabálytalanságát már sárga lappal büntette Vad II. 65. percben, ám hiába az ígéretes pozíció, csapatkapitányunk sorfalba püfölte a játékszert.
Ami az egyéni teljesítményeket illeti, leszögezhetjük, hogy Varga Kevin ismét hatalmas mezőnymunkát végzett, minden akciónk rajta futott keresztül, de ez sajnos kevésnek bizonyult, mert bár menet közben Sós, Mengolo, az utolsó percekre pedig Tisza is beállt, nem sikerült kaput találnunk. Így dacára annak, hogy mezőnyben egyenrangú partnerei voltunk a vendéglátóknak, minimális, 1-0-ás vereséget szenvedtünk.
Videoton – DVSC 1-0 (1-0)
Pancho Aréna, 2524 néző. Vezette: Vad II (Albert, Varga Zs.)
Videoton: Kovácsik – Nego, Juhász, Vinícius, Stopira – Kovács I., Nikolov, Huszti (Fiola 84.) – S. Scsepovics, Lazovics (Szolnoki 93.), M. Scsepovics. (Varga J. 69.)
DVSC: Nagy S. – Jovanovic, Kinyik, Szatmári, Mészáros, Barna (Sós 62.) – Varga K. (Tisza 85.), Tőzsér, Filip – Takács T. (Mengolo 69.), Tabakovic
Gól: 1-0 M. Scsepovics (20.)
Sárga lap: Vinícius (54.), Nikolov (61.), Stopira (65.), Varga K. (82.), Szatmári (87.), Lazovics (88.), Mengolo (92.)
Folytatás egy hét múlva, a Vasas ellen!
T.S.
