Fotó: Török Attila/Nemzeti Sport
Talán elsőre maga az érintett is hitetlenkedve fogadta, amikor négy hónappal ezelőtt, március 7-én 61.29-es eredmény jelent meg a Sugár úti Atlétikai Centrum kijelzőjén, Szilágyi Réka második kísérletét követően. A Debreceni Sportcentrum-Sportiskola huszonnégy esztendős gerelyhajítója ezzel a dobással megnyerte a szombathelyi Téli Dobó Bajnokságot, de ami ennél is fontosabb, megjavította egyéni csúcsát, s fellépett a világranglista huszonnyolcadik helyére.
„Ilyen szezonrajt után érthető módon nehezen érintett a kényszerleállás – sóhajtott a fiatal klasszis, aki tavaly január óta képviseli a debreceni színeket. – Alapvetően pozitív személyiségnek tartom magam, így ebben a helyzetben is igyekeztem meglátni a legjobbat, az elmúlt hónapokban sokat foglalkoztam az erősségeim és a gyengeségeim konkretizálásával, s összességében bizakodó lehetek, jó formában érzem magam. Két éve volt egy komolyabb vállsérülésem, ám szerencsére műtétre nem került sor, a visszatérés pedig remekül sikerült, részt vehettem a dohai világbajnokságon, és az eredmények is fokozatosan javultak. Egyelőre sok a kérdőjel a versenynaptárt illetően, de ha minden igaz, július végén már ”élesben” is lesz lehetőségem bizonyítani. A kényszerszünet miatt a riválisaimtól is gyengébb teljesítményre lehet számítani, de én igyekszem kizárólag magamra koncentrálni, szeretném visszanyerni a márciusi formámat, s még idén újfent megjavítani az egyéni legjobbamat.”
Szilágyi Réka a Debreceni Egyetem hallgatójaként már a civil életre is készül, ám közel két esztendeje Szlovéniában edz, s a karantén ideje alatt sem nyílt lehetősége meglátogatni szeretteit.
„Egyelőre az élsport élvez prioritást, de igyekszem a jövőmre is gondolni, így igazságügyi igazgatási szakra járok, s bár nem könnyű két fronton is jól teljesíteni, az egyéni tanrend nagy segítséget jelent. Sokat köszönhetek a Debreceni Sportcentrumnak is, hiszen míg a korábbi egyesületemnél nem rajongtak a szlovéniai felkészülés ötletéért, Debrecentől minden támogatást megkapok, ráadásul a várost is nagyon szeretem, így örömmel képviselem az egyes versenyeken. A szlovén edzésmodellnek köszönhetően a gyorsaságom és a dinamikám is sokat fejlődött, de mentálisan is rengeteget profitáltam a kiköltözésből, hiszen búcsút intettem a szülői háznak, s életemben először egyedül kellett helytállnom. Szerencsére hamar beilleszkedtem, és sok új barátra tettem szert, de a karantén alatt nagyon hiányzott Magyarország, sokszor magamra maradtam a gondolataimmal, versenyek hiányában pedig nem volt könnyű motivációt találni. A felkészülés azonban nem állt meg, az edzőpartneremmel mindent megtettünk annak érdekében, hogy ne romboljuk le, amit felépítettünk, s úgy érzem, sikeresen átvészeltük ezt az időszakot. Normál esetben most arról beszélgetnénk, hogy két hét múlva kezdődik a tokiói olimpia, de a halasztás nem törte meg a lelkesedésemet, továbbra is nagy álmom, hogy egyszer részt vehessek az ötkarikás játékokon.”
P.G.
