Fotó: dvsc.hu
A közvetlen és kedves sportember adott interjút a Debreceni Sportéletnek.
Hogyan érzed magad a cívisvárosban, mennyire sikerült már belakni Debrecent?
Amióta megérkeztem Debrecenbe, jól érzem magam itt, és egyre otthonosabb számomra a város. Szép hely, különösen nyáron nagyon sok a program, mindenfélével elfoglalhatja magát az ember.
A családoddal vagy egyedül telnek a mindennapjaid Magyarországon?
Amikor ideigazoltam, az első évben együtt voltunk a családdal, de aztán a lányom iskolás korú lett, és így sokkal egyszerűbb, ha otthon, és nem Magyarországon kezdi el a sulit. Éppen ezért úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy ők hazaköltöznek, természetesen amikor csak tehetem, meglátogatom őket, vagy ők engem. A nagyobbik gyermekem már majdnem 12 éves, a kisebbik pedig négy, ő most kezdte el az ovit. Nyilván a nyári és a téli szünetben többet lehetünk együtt, no de ilyen a profi futballisták élete.
Hogyan kezdődött a karriered, és milyen állomásai voltak?
Hatévesen kezdtem el focizni, először egy kis csapatban, majd 10 esztendősen elvitt az Inter Bratislava. Onnan 21 esztendősen elkerültem az olasz Cataniához, ahogy négy évet húztam lett, majd kettőt a Novarában. Az olaszországi éveket remek időszakként éltem meg: a foci végtelen szeretete, az életvitel és az ottani kultúra nagyon közel áll hozzám. Megtanultam a nyelvet és sok új barátra leltem Itáliában. No, és persze remek csapatok ellen játszhattam, mint például a Juventus, az AS Roma vagy a Milan, szóval az egy meghatározó és jó időszak volt az életemben. Innen az Asteras Tripolihoz, Görögországba vezetett az utam, azzal a csapattal kétszer játszottam az Európa-ligában, azokra az esztendőkre sem lehet panaszom. Az izraeli kitérő a Hapoel Raananánál viszont nem túl pozitív emlék, szerettem volna közelebb kerülni az otthonomhoz, erre a DVSC lehetőséget adott. Itt is légiós vagyok, de jóval közelebb a családomhoz, szóval ez a klub számomra minden szempontból tökéletes.
Milyen volt a családi háttered, volt-e hagyománya a labdarúgásnak a famíliában? Miért lettél kapus?
Az édesapám focista volt, a harmadosztályban játszott, amikor gyerek voltam, nagyon sok segítséget kaptam tőle ahhoz, hogy labdarúgó legyek. Szerettem volna profivá válni, és mivel elég magas voltam már kiskoromban is, kézenfekvő volt, hogy a kapusposztot választom.
Hogyan viselted az évekig tartó nélkülözést a kispadon ülve?
Mindig higgadtam ültem a kispadon, sosem háborogtam, ha nem velem kezdődött a Loki összeállítása. Mindig az edzői stáb, és az adott forma dönti el, ki védjen, én csak tettem a dolgomat maximálisan az edzéseken, és persze vártam közben, hogy eljöjjön az én időm. Egész héten azért kell dolgoznod, hogy ha kell, a csapat segítségére tudj lenni, de a sorsod ellen nem háboroghatsz profi labdarúgóként. Dolgozni kell, ennyi, és akkor egy nap eljön a lehetőség, azzal kell élned.
Hogyan érteted meg magad az öltözőben és a pályán a többiekkel?
A csapattársaimmal főként angolul kommunikálok, persze, természetesen tudok már sok kifejezést magyarul, de a magyar nyelv, amellett, hogy szép, nagyon nehéz. Azonban mindenben megértjük egymást a srácokkal, ezzel nincs probléma. A magyarokkal a városban például igyekszem magyarul beszélni, a társakkal jobbára angolul, de a spanyol nyelv is elő szokott kerülni, mert az nem nehéz.
Egy időben, talán részben szlovákiai gyökereid okán, nem volt egészen felhőtlen viszonyod a szurkolói keménymaggal.
Volt egy apró konfliktus, amely a történelmből eredeztethető, de semmiképpen sem személyes volt. Úgy gondolom, normalizálódott a helyzet, tisztázódott, de erről nem szeretnék többet mondani. Semmi probléma nincs, tisztelem a csapatom drukkereit.
Véleményem szerint mi jellemez egy jó hálóőrt?
Úgy vélem, fontos, hogy a jó kapus jó személyiség is legyen, hiszen nagy a felősége. A játékosok mögött áll leghátul, ha hibázik, az 99 százalékban bekapott gólt eredményez. Ösztönösen jó döntéseket kell hoznia, és mindig alázatosnak kell lennie a csapat iránt.
Miként látod a DVSC közel jövőjét?
Történelme során a Loki volt nagyon sikeres is, most változásokon megy át a klub, de ettől még jó csapat vagyunk és hinnünk kell magunkban. Abban, hogy győzni tudunk és eredményes szereplésre vagyunk képesek.
Elképzelhető, hogy a visszavonulásod után itt telepedj le?
Nem sok esély van rá, hogy a futball karrierem után is Debrecenben éljek. Utána még inkább a feleségemre és a gyermekeimre, a jövőjükre szeretnék koncentrálni otthon.
Kikkel vagy a legjobb viszonyban a csapatban?
Sok barátom van, mindenkivel korrekt és jó a kapcsolatom. Ha esetleg mégis neveket szeretnél hallani, akkor Kusnyír Erik, Hrabina Alex vagy Marko Nikolics, akiket említhetek.
Mi a kedvenc ételed, italod, mi a hobbid?
A málnaleves. De alapvetően szeretem a magyar konyhát, a kedvenc italom pedig a víz. A futballon kívül nincs hobbim, csak a családom.
M.D.
