Elek Gábor csapata valamelyest gyengült ugyan, ám továbbra sem túlzás azt állítani, hogy nemzetközi szintű, magyar viszonylatban kiemelkedő állománnyal vágnak neki a következő szezonnak, így remek erőfelmérő lehetett együttesünknek a mai mérkőzés. Pláne, hogy egy DVSC-FTC mindig presztízsmeccs, így valamennyi esetben kiemelt jelentőséggel bír.
A mieink a Brasov ellen látott Lajtos – Varsányi, Punko, Grigel, Zamfirescu, Palsdóttir, Kelemen összetételben kezdték a mérkőzést. Az első percekben kissé megilletődött, esetleges támadójátékot láthattunk Lányainktól. A forgatókönyv kísértetiesen hasonló volt a januári bajnoki-meccshez, amikor is a Fradi gyorsvonat sebességével robogott át csapatunkon, és bő negyedóra alatt eldöntötte a találkozót. Akkor és ezúttal is Lukács Viktória játszotta a főszerepet, a zöldek jobbszélsője bő három perc elteltével háromszor került tiszta gólhelyzetbe, szerencsénkre ebből csak kettőt sikerült kihasználnia. Támadásban nem igazán találtuk meg az utat a kapuig, mígnem 0-3-as állásnál Varsányi Nóra értékesítette helyzetét, mintegy nyugtázva, nekünk is megy ám a góllövés. Középen ugyanakkor továbbra is erőlködő összjáték és vérszegény befejezések jellemezték játékunkat, a BL-találkozókon edződő Snelder-Szekeres páros jól reagálta le belső embereink valamennyi megoldását, eközben a ferencvárosi támadógépezet sem állt meg. 1-5-nél Kelemen Éva talált be a balszélről, majd Lotte Grigel erőfeszítései is gólt eredményeztek. Lajtos Nóri parádésan védett, szinte nem volt olyan fővárosi próbálkozás, amelyhez ne ért volna hozzá. Tény, sokszor a szerencse is segítette ellenfelünket, ugyanakkor mi sem panaszkodhattunk. Negyedóra elteltével a kevésbé hatékony Palsdóttirt Sirián Szederke váltotta, valamint beállt Hajduch Csenge, és Juliana Lima is. Mindhármuk becserélése remek döntésnek bizonyult, brazil tesztjátékosunk a Brasov ellen látott energikus és elszánt hozzáállással lépett pályára, remek gólokat szerzett, egy-egy labdavesztést követően pedig magától értetődő természetességgel ért vissza, és ugrott ellenfele elé, vagy épp szerezte meg a játékszert. Hajduch Csenge szintén jól szállt be, szép találatokat jegyzett, míg a Brasov elleni befejezéseivel balszerencsés Mada Zamfirescu ezúttal hatékonyabbnak bizonyult a kapu előtt. Egyre közelebb zárkóztunk, Sirián találatát követően már csak egy gól volt az Elek-csapat fórja. A Varsányi Nórát váltó Csáki Viki egyenlíthetett volna, kissé könnyelműen kivitelezett ziccerét azonban Szikora megerőltetés nélkül húzta le 10-11-nél. Ettől függetlenül nem lehetett kérdés, előbb-utóbb utolérjük az egyre pontatlanabbá váló vendégeket. Lányaink bátran próbálkoztak, támadásaink ötletesek voltak, védekezésünk masszívabbá vált. Maria Jovanovic megpattanó időntúli szabaddobása révén azonban Elek Gábor csapata vonulhatott előnnyel a szünetre.
A folytatásban minden erőfeszítésünk ellenére fokozatosan ellépett a ferencvárosi gárda, s bár nagyot küzdött a csapat, belső embereinket remekül semlegesítette ellenfelünk, hiszen Lotte Grigel lövéseit rendre sáncolták, Yezhykava, Zamfirescu és Punko sem igazán tudtak érvényesülni. Bár a második félidőre beálló Horváth-Pásztor Bettina több bravúrt bemutatott, a túloldalon Bíró Blanka sem maradt adós a jó teljesítménnyel, így ezen a téren sem találhattunk olyan pontot a riválison, melynek köszönhetően faragni tudtunk volna hátrányunkból. A meccs hajrájában Sirián Szederke zseniális megoldásokkal és gólokkal örvendeztette a közönséget, a kissé pontatlan és szétszórt Anna Punko hatalmas bombával jelentkezett, ám mindezek nem maradtak válasz nélkül. A Fradi összességében simán, 25-21-re nyert, s végig kézben tartotta a meccset. Ugyanakkor az, hogy csapatunk egy pillanatig sem adta fel és végig ellenfele nyakában lihegett, abszolút pozitívum a jövőre nézve. A rivális pillanatnyilag előrébb tart, ezt aligha lehetett cáfolni a meccs előtt, utána meg aztán pláne nem. Viszont a megújuló DVSC egyik legfőbb erénye a csapategység lehet, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a 21 szerzett gólon tíz játékosunk osztozott, tehát mindig volt valaki, aki magára vállalta a felelősséget és megpróbált a csapat vezérévé előlépni. Hibák természetesen akadtak, de aligha lenne normális, ha egy felkészülési időszak kellős közepén nem számolhatnánk be ilyesmikről.
Egy biztos, remek meccs volt ez, mellyel mindkét csapat tanulhatott. Ha levonjuk a megfelelő tanulságokat, a szezon közben bármi megtörténhet. Akár még egy Ferencváros ellen is.
Hajrá, Loki!
T.S.
