Már-már megszokott, hogy a DVSC évente néhány alkalommal a Főnix Csarnokban lép pályára a teljes mértékben hazai pályának számító Hódos Imre Rendezvénycsarnok helyett. Ezúttal is így történt, hiszen az első két hazai találkozóját az idei szezonban Debrecen legnagyobb sportcsarnokában rendezik meg, a Hódos felújítása miatt. 2000 néző gyűlt össze az arénában, így indulhatott útjára a labda az első hazai bajnokin az idei szezonban.
Az első percekben fej-fej mellett haladtak a csapatok, azonban az 5. percben meglépett a dinamikusan kezdő Fehérvár. Az ellenfél legveszélyesebb játékosa Mendy volt, ám eleinte csak büntetőből volt eredményes. A mieink ellenben nem tudtak feljebb kapcsolni és a 7. percben Köstner Vilmos időt kért háromgólos hátránynál. Az egyperces fejmosás hatott is, hiszen a 11. percben már 6-6 volt az állás, ekkor Kovács és Vantara-Kelemen villogtak. Ezt követően azonban nemhogy újabb sebességi fokozatba nem tudott kapcsolni, de teljesen le is állt a Lokomotív, amelynek köszönhetően a 21. percben 6-11-et mutatott az eredményjelző. A megállásunk egyik legfőbb okozója Attingre kapus volt, aki elképesztő hatékonysággal védte a ziccereket. Mi más is következhetett volna, ha nem egy időkérés? Köstner mester újabb monológot tartott, reménykedve abban, hogy nem csúszik ki teljesen a mérkőzés a kezünkből. Ez az időkérés is újabb erőt adott a csapatnak, Kovács és Varsányi vezetésével faragott a hátrányból, de Elke Karsten is megszerezte első hazai találatát. A félidő végén sikerült kozmetikázni, így az első félidőben látottak alapján számunkra hízelgő, egygólos vendégvezetéssel fordultak a gárdák. (12-13)
Hogy mit mondhatott a szünetben a hazai vezetőedző, azt csak sejthetjük, de az tény, hogy egy teljesen más felfogásban pályára lépő DVSC érkezett ki az öltözőből. Négy perc alatt egygólos előny lett ugyanekkora hátrányból, és úgy tűnt ezúttal már a mi kezünkben van az irányítás. Ám, hogy Deli Rita sem ma kezdte a szakmát, arra jó példa, hogy taktikus módon az időkérés eszközéhez folyamodott. Az ezt követő szűk kilenc perc rendkívül hektikus játékot és folyamatosan hibába torkolló debreceni támadásokat hozott. A 44. percben két góllal vezetett a székesfehérvári egylet, így Köstner kénytelen-kelletlen kikérte harmadik idejét is. Hogy milyen jó érzékkel nyúl a fiatalokhoz a rutinos mester, azt jól mutatja, hogy a következő percekben sorra mutatták meg oroszlánkörmeiket a tinédzserek. Előbb Vámos Petra jelezte, hogy egyre jobban halad a csapatba való beépítése, majd a szemtelenül fiatal Petrus Mirtill mutatott ügyes megoldásokat és a I-re a pontot Szabó Dóra hétméteres védései jelentették! Ezek hatására az egész csapat megtáltosodott és a többieknek is újabb erőt adott. Kovács Anna továbbra is megállíthatatlan volt és szinte minden szögből és helyzetből gól lőtt, folytatva jó hagyományát a Fehérvár ellen. Az utolsó percekben már a vendégek is feladták a pontszerzés lehetőségét, Kovács Anna harcosságát jól mutatja, hogy hétgólos vezetésnél még egy kipattanó labdát is értékesített szinte a mérkőzés végét jelző dudaszó pillanatában!
A mérkőzés végeredménye 30-22, amelyre a mérkőzés első 40-45 percében nem sokan fogadtak volna. Az jól látszik, hogy a DVSC nem hét emberből álló csapat, hanem egy komplett, minden posztra legalább két hasonló képességű játékossal rendelkező gárda, amelyből ezúttal főleg Kovács Anna emelkedett ki klasszis teljesítményével, ám nagyon biztató jel, hogy a fiatalok is tevékeny részesei voltak a sikernek. Folytatás jövő hét kedden, szeptember 10-én a Ferencváros ellen, ahol győzelmi kényszer nélkül léphet pályára a DVSC, ám elő lehet venni a közös edzőtáborozásból megmaradó emlékeket, amellyel meglepetést lehet okozni a Népligetben!
Női kézilabda NB-I
DVSC SCHAEFFLER – Alba Fehérvár KC: 30:22 (12:13)
Rádin Márkó
