A szeptember 14-én lejátszott SBTC – DVSC-DLA U13-as bajnoki mérkőzés második félidejében csapatunk játékosa súlyosan megsérült. Már első ránézésre látszott, nagy a baj, mentővel azonnal kórházba szállították, ahol az orvosok megállapították, a fiatal játékosnak három helyen tört el a lába. Bendegúz túl van a műtéten, ami jól sikerült, már otthon lábadozik.
Telefonon kerestük Bendegúzt, a készüléket édesapja vette fel, így először nála érdeklődtünk a fia állapotáról – Két és fél héttel vagyunk túl a műtéten, Bendegúznak nem csak szimplán eltört a lába, hanem a síp és szárkapocscsontja is tört, illetve a sípcsont bokához kapcsolódó része V alakban megrepedt. A műtét során csavarokkal és egy fémhuzallal rögzítették a csontokat, amit majd három hónap múlva fognak kivenni. Már jobban van a fiam, gipszet sem kell már viselnie, gyakorlatilag szabadon van a lába. Ráállnia még nem szabad, most a csontépülési fázisban van, ez nagyjából négy-hat hetet vesz igénybe, most gyógytorna és kisebb kezelések vannak számára előírva. Arról, hogy mikor térhet vissza a pályára, mikor kezdhet el edzeni, még korai nyilatkozni, ezt majd az után lehet megmondani, miután elkezd járni. Bendegúz lelkileg nagyon erős, túl tud lépni a kihívásokon, készül a visszatérésre, motivációs videókat és meccseket néz egész nap.
Természetesen Bendegúzzal is beszéltünk, aki visszaemlékezett a sajnálatos esetre, illetve elmondta, nagyon hiányzik neki a foci, de készül a visszatérésre – Egy szélről bepasszolt labdára egyszerre érkeztünk az ellenfél kapusával, amire ő rávetődött, viszont alatta maradt a lábam. Teljesen vétlen volt, mindketten a labdát néztük. Nagy fájdalmat éreztem, azonnal tudtam, nagy a baj, de az is belém villant, hogy egy ideig nem focizhatok. Azonnal bevittek a kórházba, ahol mondták, meg kell műteni a lábam. Féltem tőle, mivel még soha nem estem át műtéten, de szüleim és az orvosok megnyugtattak. Nagyon boldog voltam, mikor megleptek a DVSC első csapatának játékosai és Herceg András, ez nagy erőt adott nekem. Már egyre jobban vagyok, miután kijöttem a kórházból, szerettem volna ott lenni a csapatom DVTK elleni meccsén, hogy a pálya széléről szurkoljak a fiúknak. Nagyon jól esett, hogy a mérkőzés után a srácok nekem ajánlották a győzelmet, amit itt is szeretnék nekik megköszönni. Amikor csak lehetőségem lesz rá, kilátogatok csapatom meccseire, pénteken a Kisvárda elleni találkozón is ott leszek. Sajnálom, hogy nem lehetek ott a pályán, hiányzik a foci, de tudom, idő kell, mire teljesen felépülök. Most leginkább „fifázással” telnek a napjaim, természetesen meccseket is nézek a TV-ben, de a tanulást sem hanyagolom el, valamint naponta bemegyünk a kórházba gyógytornára. Nagyon várom már, hogy visszatérhessek a pályára, addig is azt üzenném a srácoknak: Hajrá fiúk, nyerjetek pénteken!
Kovács Bendegúznak mielőbbi teljes gyógyulást kívánunk, várjuk vissza a pályára!
