Nyáron úgy fogalmaztál: „nem akarunk nagyot markolni és keveset fogni”. Fél év elteltével is tartod magad ehhez?
Annyiban módosítanám, hogy a Debreceni Egyetemmel és Bács Zoltán kancellárral mögöttünk lehet nagyobb a markunk, de természetesen óvatosan, megfontoltan, mérlegelve minden lépést. Első körben, az utánpótlás tekintetében már az nagy lépés volt, hogy a DASE U17, U19-es csapatait az NB-III-ban szerepeltetjük, amiért meg is dolgoztak a fiatalok. A megyei korosztályos bajnokságokban is egyre több gyerek lép pályára, illetve a lánycsapataink közül az U16 idén már a kiemelt bajnokságban indult, az U14-nél pedig korosztályváltás történt, új csapat épül. Az NB-III-as felnőtt csapatunk remekül szerepel, jelenleg a második helyen áll a táblázaton. Nem mondhatom, hogy ezt vártam a gárdától, de hasonló eredményre számítottam, ráadásul az élen álló Füzesgyarmattól csak négypontnyira vagyunk. Mindent összevetve, azt bátran kijelenthetem, hogy csapataink, edzőink jó és eredményes munkát végeznek.
E mellett ki szeretném emelni azt a rendszert, amelyben szakosztályunk működik az egyetem adta háttérrel, gondolok itt például arra, hogy jelenleg is hét hallgató készít tudományos munkát az edzőinkkel együttműködve, vagy arra, hogy felnőtt csapatainkban hat külföldi egyetemista szerepel folyamatosan, mellettük edzőink rendszeresen edzést tartanak a külföldi hallgatóknak, amire több, mint 300-an! jelentkeztek, vagy az egyetemi játékvezető- és edzőképzésre, amit az MLSZ-szel közösen tartunk.
Említetted, közel hasonló szereplésre számítottál. Az benne volt a pakliban, hogy dobogón zárhatja az őszt a csapat?
Azért Kondás Elemér profizmusa, szakmai tudása, hozzáállása, az igazolások együtt azt vetítették előre, hogy a csapat ilyen eredményesen szerepelhet. Voltak olyan mérkőzések, melyeken túlteljesítettek a fiúk, de voltak olyanok is, melyeken elmaradtak a várt pontok. Azt gondolom, ha az első helyen állnánk, az sem lenne meglepetés, de nem ez volt a fő célunk. Sokkal fontosabb, hogy egy jó szellemiségű, jó mentalitású, minden munkát elvégző, az egyetemi és szakosztályi hátteret jó hatásfokkal kihasználó, egy stílusos, jó színvonalú focit játszó csapatunk legyen. Szerethető, jó gárdánk van, mindenki, a szertárostól, technikai és adminisztratív személyzeten, a játékosokon át a vezetőedzőig becsülettel teszi a dolgát. Az, hogy jelenleg a második helyen állunk a táblázaton, mindezek együttes eredménye. Reméljük, hogy utol tudjuk érni a Füzesgyarmatot, és egy komoly téli felkészülés után meg is előzzük őket. Irreális célokat viszont nem akarunk sem a szakmai stáb, sem a játékosok elé kitűzni.
A csapat a sikeres bajnoki szereplést megfejelte egy jó kupasorozattal…
Visszatérve a „sokat markolunk és keveset fogunk” kijelentésre, úgy érzem, a Magyar Kupával picit nagyot markoltunk, ezzel a két héttel azért veszítettünk a bajnokságban. A Tiszaújváros, Jászberény és a Gyöngyös elleni találkozók nem úgy sikerültek, ahogy elterveztük, bár az éllovas Füzesgyarmatot magabiztosan győztük le. Munka, iskola mellett, a szerda-vasárnap ritmus még komoly szint számunkra jelenleg. Nincsenek viszont fontos és kevésbé fontos mérkőzések, a játékosok sportemberek lévén úgy léptek pályára ezeken a találkozókon, hogy mindent megtesznek a jó eredmény eléréséért. Két NB-II-es élcsapat ellen léptünk pályára, a Csákvárt kiütöttük a kupából. A két hónapja veretlen MTK-tól vereséget szenvedtünk, de gólnélküli első félidő után a második játékrészben nekünk volt az első hatalmas ziccerünk. Úgy gondolom, tisztességesen helytálltunk a kupasorozatban.
Az kijelenthető, hogy az eredményesség mögött tudatosság rejlik?
Tudtuk, mit akarunk csinálni, most is tudjuk és ez a jövőben is így lesz. Ez viszont nincs mindig egyensúlyban szurkolóink helyezésre irányuló elvárásaival, illetve nem feltétlenül a bajnoki pozícióban mutatkozik meg, révén, hogy a bajnoki helyezésnek sok összetevője van, főleg rövid távon, mi nem ilyen periódusban gondolkodunk. Amit elterveztünk és akartunk, azt a csapat eddig maximálisan teljesítette. Nem az volt az elsődleges célunk, hogy feljussunk, azokkal a csapatokkal, akik nagyon akarják ezt, nem érdemes versenyezni. Annak viszont van realitása, hogy az elvégzett munka eredményességgel párosuljon, ami megmutatkozhat a bajnoki helyezés szempontjából.
Játszunk el a gondolattal, a DEAC kiharcolja a feljutást. Ez esetben vállalja is a klub az NB-II-ben való indulást?
Jávor elnök úr az első forduló előtt azt mondta az öltözőben, a csapat nem tudja lehetetlen feladat elé állítani az egyetemet, ez pedig egy esetleges feljutásra is vonatkozott. Abban az esetben, ha megnyerjük a bajnokságot, kötelességünk vállalni az NB-II-ben való indulást. Vezetőként nem is mondhatnék mást, hiszen a DEAC szellemiségének egyik alapköve az őszinteség, hitelesség. Hiteltelenek lennénk, ha azt mondanánk: „nyerjétek meg a bajnokságot, utána meglátjuk mi lesz”. Természetesen, ha az utolsó forduló után is az élen fogunk állni, vállaljuk az NB-II-t. Erről viszont még korai beszélni, ez csak egy lehetőség, hosszú még a bajnokság, elég sűrű a mezőny, az első négy csapat közül bárki odaérhet a végén.
Egy esetleges másodosztály milyen hatással lenne a debreceni labdarúgásra?
Azt gondolom, ez a debreceni labdarúgás életében nagyon nagy előrelépés lenne. Megvalósulna egy olyan piramis, aminek az alapját a megyei bajnokságban szereplő egyetemi fiókcsapat és a DASE képezné, erre épülne a kis Loki és a DEAC, a csúcsán pedig a DVSC állna. Ez szerintem országos szinten is egyedülálló lenne, ezzel Debrecen ismét úttörő szerepet vállalhatna – ami véleményem szerint a mai magyar fociban a nagyon nagy probléma – a fiatalok felnőtt fociba való beépítésében. Jelenleg a DVSC is a fiatalokra épít, ezt magasabb szintre lehetne emelni azzal, ha a városnak lenne egy másodosztályú csapata is. Kapkodni nem fogunk, nem is akarunk, nem feltétlenül létkérdés, hogy a feljutás ebben a bajnoki évben valósuljon meg.
9 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség, 19 pont, második hely. Ez azért tiszteletet parancsoló statisztika. Mikor érezted azt, hogy a csapatot elkezdték az ellenfelek komolyan venni?
A 3.-4. forduló után már éreztem, az Ózd és a Hatvan ellen annyira jól és magabiztosan játszottak a fiúk, hogy Sényőn már nem lehetett nem komolyan venni a csapatot. Viszont még mindig nem érzem azt a tiszteletet az iránt, amit a játékosok, az edző és a vezetők együtt közösen felépítettünk. Még mindig vannak olyan fórumok, ahol most sem vesznek komolyan minket, az eredményeink tükrében számomra ez meglepő. Én viszont hiszem, hogy ebből csak profitálhatunk. Keretünkben többszörös bajnokok, nemzetközi mérkőzésekkel rendelkező játékosok vannak, kiegészülve sokra hivatott, tehetséges DLA nevelésű labdarúgókkal. Ezek a fiatalok most nálunk bizonyítanak, de idővel a DVSC meghatározó játékosaivá válhatnak. A Csákvár elleni kupamérkőzés után mondtam nekik, nem ez volt életük meccse, hiszem azt, hogy többen fognak még rendszeresen pályára lépni a Nagyerdei Stadionban.
14 forduló után kijelenthető, stabil a csapat teljesítménye…
Ez valóban így van, én még egy szót említenék: magabiztosság. Ez egyrészt a minőségi szakmai munkának, másrészt a szervezettségnek köszönhető. Harmadrészben pedig annak, hogy a rutinosabb játékosok segítik a fiatalokat. Példaként említhetném a Sidibe és Bárány közti harmóniát a támadósorban, de akár a védelemben Papp Feri, valamint Soltész és Szabó Kornél közötti összhangot. Annak ellenére mi szereztük a legtöbb gólt, hogy nem volt olyan mérkőzésünk, melyen kiugróan sokszor találtunk volna be ellenfeleink kapujába. A kapott gólok számában is a mi mutatónk a legjobb a mezőnyben, eddig 15 alkalommal tudták csak bevenni a kapunkat.
Télen várható komolyabb változás a keretben?
Sok játékosunk bizonyított, nem hinnénk, hogy ezek után le kell cserélnünk őket, ez nem is vallana a DEAC-ra. Elképzelhető, hogy lesznek változások a keretben, ez majd a téli időszakban fog eldőlni, de azt garantálhatom, akiket esetleg leigazolunk, azok kezdő, vagy kezdő környéki játékosok lesznek. Ez viszont attól is függ, télen lesznek-e olyan kaliberű „elérhető” labdarúgók, mint Sigér Ákos vagy Papp Feri, akiket nyáron igazoltunk. Abban hiszek, hogy olyan játékosoknak kell itt játszani, akik ambiciózusak és vonzó számukra a DEAC, számukra összességében legalább annyit biztosítunk –a Sportdiagnosztikai Centrum, az egyetemi háttér, UniFit, stb- mint a riválisok.
Beszélgetésünk elején említetted, markolhattok nagyobbat. Merjünk nagyot álmodni?
Én látom Elemér és a fiúk munkáját, ennél komolyabban, összeszedettebben, rendszerszintűben nagyon kevesen dolgoznak, viszont a fociban nem mindig a legjobbak győznek, de én azt gondolom, minden esélyünk megvan arra, hogy megnyerjük a bajnokságot.
