Világbajnoki visszatekintő

Fotó: MKSZ

Kovács Anna (magyar válogatott, 14. helyezett): Kétségkívül az ő helyzete volt a legfurcsább az összes játékos közül. Kim Rasmussen előbb hónapokig nem hívta meg a keretbe és mikor már úgy tűnt, hogy Kovács nélkül utazik a válogatott, az utolsó pillanatban mégis számított rá. Sajnos jobbátlövőnk a tavalyi Eb-vel ellentétben nem szerepelt jól, a kapitány egyszer kulcsemberként számított volna rá, máskor teljesen elfelejtette. Mindössze kevesebb mint másfél órát töltött a pályán öt mérkőzésen (az utolsó két találkozóra nem is nevezte Rasmussen), összesen 9 gól szerezve 20 kapura lövésből. A csapat sikertelensége mellett a saját helyzetével sem lehetett elégedett, remélhetőleg a klubfeladatokra koncentrálva újra a régi Kovács Annát láthatjuk!

Tóvizi Petra (magyar válogatott, 14. helyezett): Második felnőtt világversenyére készült a debreceni nevelésű játékos. Már a tavalyi Európa-bajnokságon is megbízható teljesítményt nyújtott, ám idén ezt sikerült még tovább fejlesztenie és minden kétséget kizáróan a magyar válogatott egyik legjobbja volt Japánban. Több mint négy és fél órát töltött a pályán, 14 lövéséből 12 utat is talált a kapuba. Legjobb mérkőzésen a spanyol válogatott ellen volt, mikor 5 gólt is szerzett, rontott lövés nélkül. Hármasvédőként meglepő, hogy csupán kétszer állították ki!

Triffa Ágnes (magyar válogatott 14. helyezett): „Tréfi” hosszú idő után került be ismét egy világversenyen a válogatott keretébe. Legutóbb a legszűkebb keretnek 2010-ben volt a tagja, közös pont, hogy akkor is a DVSC-ben játszott és akkor is Ázsiában volt a világbajnokság. Ezen a vb-n három kapussal szerepelt a válogatott, így várható volt, hogy kapusunk nem fogja végig védeni a mérkőzéseket. Valamivel több mint 70 perc jutott neki, legjobb teljesítményét Szenegál ellen nyújtotta, amikor a mérkőzés elején szinte megbabonázta az afrikai játékosokat. Összességében sem szerénykedhet 38 %-os védési mutatójával, valóban stabilitást tudott azokon a mérkőzéseken adni csapatának, amelyeken lehetőséget kapott.

Vámos Petra (magyar válogatott 14. helyezett): Fiatal irányítónk első hivatalos tétmérkőzéseit játszotta le Japánban, előtte mindössze a Dél-Koreában megrendezett négyes tornán vett részt a felnőtt válogatottal. Az már nagy siker, hogy 19 évesen nemcsak, hogy bekerült a szűkebb keretben, de minden találkozón be is volt nevezve és mérkőzésenként átlagosan 20 perc is jutott neki. 11 lövésből elért 7 gólja nem rossz arány, ám megjegyzendő, hogy főképp védekezésben kapott szerepet. Csupaszív játéka sokáig repítheti a nemzeti együttesben is, csak így tovább!

Jelena Despotovic (montenegrói válogatott 5. helyezett): A legsikeresebb szereplésen van túl a debreceni játékosok közül. Amiért kimentek, azt elérték, azaz Montenegró a világbajnokságon harcolta ki 5. helyével az olimpiai selejtezőn való indulás jogát. „Jeca” pályára lépett a magyar válogatott ellen, szerencsére nem az volt a legjobb meccse a vb-n. Több mint öt és fél órát játszott, és 27 gólt szerzett az egész tornán, amellyel negyedik legeredményesebb játékos volt Montenegrónak. Kiemelendő, hogy 19 gólpasszt is kiosztott, míg védekezésének keménységét jellemzi, hogy nyolc esetben is büntették két perces kiállítással.

Elke Karsten (argentin válogatott 16. helyezett): Immáron elmondható, hogy Európán kívüli válogatottba is adott játékost a DVSC világbajnokságra. Karsten egyértelmű vezére Argentína csapatának, amelyet jelez, hogy ő lett a házi gólkirály, sőt összesítésben is az előkelő, 11. helyet kaparintotta meg a góllövő listán. 46 lőtt gólja magáért beszél, az általa elvégzett büntetődobások pedig egytől-egyik a kapuban landoltak, 12 hétméterest végzett el hibátlanul! A mieink ellen is megmutatta tudását, 9 gólt szerzett a helyosztón.

Gratulálunk minden Loki játékosnak, aki pályára lépett a világbajnokságon, ezzel tovább emelve a DVSC presztízsét!

Rádin Márkó