Fotó: DHK
Az EBJL idei versenykiírásának értelmében, az alsóház két legjobbja oda-vissza alapon méri össze az erejét a felsőház 7-8. helyén végzett alakulatokkal, hogy eldöntsék, kik folytathatják a küzdelmeket a rájátszásban.
Rémálomba illően kezdődött el a mieink számára a találkozó, 22 másodperccel a korongbedobás után már gólt kaptunk. Elveszítettük a pakkot a védekező harmadunkban, a kékről ellőtt játékszer Paule elé pattant, aki a hosszú sarokba vágta, majd 01.11-nél egy elveszített buli után Weinhappl távoli lövése akadt be. Ráadásul a 2. perc elején Szabó Kornélt is kiállították, a kapunkhoz szorítottak minket a bécsiek. A hátrányt sikerült kivédekezni, de a mieink még hosszú percekig nem találták a játékukat. Hét perc elteltével jegyezhettük fel az első igazán veszélyes hazai helyzetet, Bartók lépett ki, a védők végig ütötték, verték, így végül nem tudott betalálni. 10.57-nél Cseh lövése bepattant Antek lepkés kesztyűjéről, György József időt kért és Gönczit állította a kapunkba. A mieink kezdték átvenni a játék irányítását, de továbbra is nehezen jutottunk be a Vienna kapujának előterébe. A 17. percben Mantsch került a büntetőpadra, de az előnyt nem tudtuk kihasználni.
A 2. harmadban a mieink keményen beleálltak a játékba és egyre-másra vezették a támadásokat. A 3. percben Widhalm került a büntetőpadra, a vendégek azonban keményen védekeztek és veszélyesen kontráztak, szerencsére Gönczi Bence kiválóan védett. A 24. percben Dorogi kapott 2 percet, nem sokkal később Rossmann is kiment 2+10 percre palánkra lökésért. Az előnyt jól játszották meg a debreceniek, 32.16-nál Bartók remek átadását Borbát lőtte meg, a korong Sándor Bence ütőjéről vágódott a bécsiek hálójába. Tovább támadtak a mieink, a Capitals védelme azonban jól állt a lábán. A helyzetünket tovább nehezítette, hogy a 33. percben Kovács Kristóf 2 perces kisbüntetést kapott, de ezt végül sikerült gól nélkül lehozni. 38.45-nél Szabó Kornélt rakták ki, a fórt pedig Kieweg révén gólra váltotta az ellenfél. A harmadot emberhátrányban fejeztük be, az utolsó percben Kaskötőt száműzték a büntetőpadra, bottal lökésért.
A 3. harmad jobbára a kiállításokról szólt, folyamatos játék alig tudott kialakulni. A 42.55-nél Ellerbrockot kiállították, alig 3 perc múltán újra őt szórták ki, majd a 49. percben Weinhappl kapott 2+10 percet hátulról lökésért. A debreceni legénység folyamatosan rohamozott, már amikor a nem kellett éppen hátrányban védekezniük, a záró harmadban összesen 12 perc büntetésidőt szabtak ki a mieinkre a játékvezetők. A srácok fölényben hokiztak, mindent megpróbáltak, de ahogyan az ilyenkor történni szokott, már nem jött össze semmi. Az utolsó percre György József a kapus helyett is mezőnyjátékost küldött a jégre, ám csak nem tudtunk szépíteni.
Fejben sajnos lekésték a meccs kezdetét a mieink, alig több, mint egy perc elteltével már kétgólos hátrányban voltak, ami a találkozó végkimenetelét is döntő módon befolyásolta. A srácokat dicséret illeti amiatt, hogy a mérkőzés állásától függetlenül az utolsó másodpercig küzdöttek. Sajnos több játékosunk is mélyen a valós tudása alatt teljesített, a küzdőszellemmel azonban nem volt gond. A Vienna Capitals együttesét jól védekező, agresszíven hokizó alakulatnak ismertük meg, akik a túlzott keménységtől sem riadnak vissza, de ettől még nyitott a párharc kimenetele. Tény, hogy jelentős előnyben van az ellenfél, de ez behozható, ha az akaraterő folyamatos koncentrációval és hatékony támadó játékkal párosul. Bízunk abban, hogy György József legénysége mielőbb elfelejti ezt a gyengére sikeredett mérkőzést és a visszavágón kiharcolja a továbbjutást!
Debreceni HK – Vienna Capitals 1-4 (0-3, 1-1, 0-0)
Gólszerzők: Sándor B. illetve Paule, Weinhappl, Cseh és Kieweg
György József: „A mérkőzés sorsa nagyon hamar megpecsételődött. Már az első cserében teljesen értelmetlenül visszavittük a korongot a saját harmadunkba, majd elveszítettük, a kékről ellőtt korong megpattant egy ütőn, pontosan egy bécsi játékos elé, aki a hosszú felsőbe lőtte. A 2. percben a védőharmadban elveszítettünk a bulit és egy kékről meghúzott lövés a kapunkba került. Ezután nagy nyomás alá helyezett minket az ellenfél. Kivédekeztünk egy emberhátrányt, de a 11. perc végén az ötödik lövésük is nagyon könnyedén jutott át a kapusunkon, ezért időt kértem és kapust cseréltem. Ebben a harmadban volt két emberelőnyünk is, ahol sikerült több helyzetet is kialakítani, de nem tudtunk gólt szerezni. A 2. harmadban nagy fölényben játszottunk, mi uraltuk a mezőnyt, jól át tudtuk helyezni a súlypontot a támadó zónába. A sok kihagyott helyzet kezdte frusztrálni a társaságot, az ellenfél nagyon jól védekezett és blokkolt, ha pedig ezeken túljutottunk, akkor a kapusuk védett. A 33. perc elején, emberelőnyben Bartók adott egy jó passzt Borbátnak, aki a kapus lábai között lőtte be a korongot, nem tudom, hogy Sándor Bence beleért-e a lövésbe, vagy nem. Ez lendületet adott a csapatnak, átvettük a kezdeményezést, de a harmad vége előtt egy teljesen felelőtlen kiállításból megkaptuk a negyedik gólt. A 3. harmadra így 3 gólos hátránnyal jöttünk ki és ebben a periódusban szinte nem is tudtunk 5 az 5 ellen játszani; 8 percet töltöttünk emberhátrányban, elkezdtünk a bírókkal foglalkozni, egyre kevésbé hasonlított a jégkoronghoz a játék. Antek 11 percet védett, 5 lövésből 3 gólt kapott, Gönczi 49 percet töltött a kapuban, 20 lövés és 1 gól volt a mérlege. Nagyon nehéz bármit is mondani erről a mérkőzésről, mert másfél perc alatt kétgólos hátrányba kerültünk és egy ilyen kaliberű csapat ellen nehéz visszajönni a meccsbe. Az ellenfél nagyon keményen és sokszor alattomosan játszott, amit ma a játékvezetők valahogy elengedtek. Volt egy pár érdekes döntésük, csodálkozom, hogy nem tört ki csapatverekedés, mert a srácoknak már kezdett elfogyni a türeleme. A mai nap semmi sem úgy alakult, ahogyan elterveztem, vannak dolgok, amelyeket nem tudok befolyásolni. Nem mondtunk le a továbbjutásról, a hétfői visszavágón megpróbálunk mindent megtenni. Persze fontos lesz a jó kezdés, a higgadtabb fejek, a párharcok a megnyerése, valamint a jobb emberelőnyös játék és helyzetkihasználás. Mindenképp pozitívan értékelem, hogy egy ilyen kezdés után sem engedtünk le; a srácok végigküzdötték a mérkőzést. Persze akadtak nagyon gyenge egyéni teljesítmények, melyek befolyásolták a mérkőzés végkimenetelét.”
