Alapjaiban változtathatja meg a sportgazdaságot a világjárvány

Az új típusú koronavírus-járvány egészségügyi hatásáról nap, mint nap olvashatunk, azonban hosszútávon jelentős gazdasági következményekkel is számolnunk kell, melyek a sportéletet is alapjaiban átformálhatják. Elemzésünkben összefoglaltuk, hogy milyen változások történtek az elmúlt hónapokban a sportgazdaság területén, és milyen folyamatok várhatók a jövőben a cívisváros egyik kiemelt stratégiai ágazatában.

0

images-3 Alapjaiban változtathatja meg a sportgazdaságot a világjárvány

Több szempontból is történelmi időket élünk. Két hónappal ezelőtt vélhetően nem sokan fogadtak volna rá, hogy kisvártatva kiürülnek az utcák, leállnak az üzemek, a hóvirágok azonban ezúttal bimbódzó kapcsolatok helyett magányt, szabadság helyett bezártságot, bizonytalanságot hoztak. Lassan a csapból is a pandémiával kapcsolatos, otthon maradásra buzdító hírek folynak, hiszen jelenleg mindennél fontosabb az emberi élet megóvása, amikor a világszerte regisztrált megbetegedések száma túllépte a hárommilliót, s néhány hónap leforgása alatt több mint kétszázezer áldozatot követelt az új típusú koronavírus. Természetesen az egészségügyi következmények jelentősége mellett eltörpül, hogy a világjárvány következtében a sportvilág is megbénult, de ezen a téren is történelmi változásokkal kell számolni, hiszen a közelmúltban aligha volt arra precedens, hogy hosszú hónapokon át csupán a világ nyolc országában rendezzenek sporteseményeket.

A modernkori sportmozgalmak megjelenésükkor, a XIX. századi Angliában még elsősorban a szabadidő hasznos eltöltését kívánták szolgálni, a média térhódításával azonban fontos üzletággá vált a sport, elsősorban a labdarúgás, így számíthatunk rá, hogy a járvány gazdasági hatásai alapjaiban írják majd át az egyesületek költségvetését. A vakcina megjelenésétől függetlenül néhány csendesebb év várhat a sportvilágra, hiszen hosszú időre eltűnt a piacról az a termék, amelynek értékesítése bevételt jelentett a kluboknak, mérkőzések, sportesemények hiányában a jegyeladásból befolyó összeg mellett fontos szponzori támogatásoktól estek el a klubok. Előbbi hazánkban nem számít jelentős tételnek a költségvetésben, ellenben a játékosok fizetésével, amelynek csökkentésére a gyakorlatban eltérő módszereket alkalmaznak az egyesületek. A topligák csapatai már március végén megnyirbálták futballistáik béreit, hazánkban pedig a DVSC állt elő egy egységes fizetéscsökkentési javaslattal a bajnokság felfüggesztésének idejére, a klubok azonban úgy határoztak, hogy inkább egyénileg döntenek a csökkentésekről. A magyar kormány áprilisi rendelete aztán központilag meghatározta, hogy az MLSZ versenyrendszerében szereplő egyesületek egyoldalúan legfeljebb hetven százalékkal, míg a többi látványsportágban korlátozás nélkül redukálhatják a sportolók és a szakemberek béreit a veszélyhelyzet megszűnéséig. Értesüléseink szerint a Lokinál végül húsz százalék körüli fizetéscsökkentésben állapodtak meg a labdarúgókkal, míg a cívisváros női kézilabdacsapata júniusig 30 százalékos bérmegvonást jelentett be, továbbá felfüggesztette a prémiumok kifizetését és a gépjárműhasználatot.

A kialakult helyzetben különösen fontos a tolerancia, s szerencsére a sportolók többsége elfogadta a változásokat, s anyagi áldozatokat hozott annak érdekében, hogy klubja működése gazdaságilag ne kerüljön veszélybe. Nagy kérdés lehet azonban, hogy a bajnokságok újraindítása mennyiben orvosolja a kifizetésekkel kapcsolatos problémákat, hiszen ekkor már nehezen lehet majd megtartani a futballistákat redukált bérekkel. Elsősorban az idegenlégiósok száma csökkenhet drasztikusan a jövőben, de az átigazolási piac is várhatóan csendesebb lesz, s mivel a gazdasági válság valamilyen módon minden egyesületet érint, mérséklődhet a pénzmozgás az egyes transzferidőszakok során. A már korábban említett szponzorációval kapcsolatban leszögezhetjük, hogy a sportban érdekelt, támogatóként fellépő gazdasági társaságokat is érinti a válság, a marketingre lényegesen kevesebb forrásuk jut, így ezáltal is jelentős bevételektől esnek majd el a sportegyesületek.

A sportélet újraindulása tehát nem jelenti azt, hogy gazdaságilag is azonnal talpra állnak a szféra szereplői, sőt, teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy hazánkban is lesznek olyan egyesületek, amelyek beleroppannak a válságba. Az első lépést azonban mégiscsak ez az elhatározás jelentené, s bár a vírus terjedése nem csökkent, olybá tűnik, hogy a kormányok és szövetségek nem várnak tovább, az elmúlt néhány napban ugyanis több európai országban, köztük hazánkban lebegtették be az első osztályú labdarúgó-bajnokság folytatását. A magyar kormányrendelet értelmében május 4-től az ország teljes területén zárt kapuk mögött megrendezhetők a sportesemények, emellett sportegyesület által szervezett, valamint tömegsport célú edzéseken való részvétel megengedett. Ugyan hivatalos időpont még nincs, a Magyar Labdarúgó Szövetség korábbi bejelentése értelmében május második felében folytatódhatnak az élvonal küzdelmei, a többi kiemelt csapatsportágban azonban szinte kivétel nélkül lezárták a bajnokságot, így a játékosok már a 2020/21-es szezonra készülhetnek. Nagy kérdés persze, hogy milyen formában térnek majd vissza klubjukhoz a sportolók, hiszen ahogyan a debreceni kiválóságokkal készült interjúinkban olvashatták, sokukat megviselte a helyzet, s gyakorlatilag lehetetlen formahanyatlás nélkül átvészelni egy két hónapos kényszerszünetet. Többen nemtetszésüket fejezték ki az idény befejezésével kapcsolatban, mondván, a besűrűsödött versenynaptár növeli a sérülések kockázatát, a járvány tetőzésekor pedig nem túl szerencsés, ha a pályán testi kontaktusba kerülnek egymással a játékosok. Mindenesetre a döntés megszületett, a sportszerető közönség már tűkön ülve várja az élő közvetítéseket, az egyes szövetségeknek pedig jelentős gazdasági érdekeik fűződnek a versenysorozatok pályán történő lezárásához. A legjobb példa a pénzközpontú gondolkodásra az Európai Kézilabda Szövetség, amely egészen december végéig tolta ki a férfiak négyes döntőjének időpontját, noha addigra jelentősen átalakulnak a keretek, a negyeddöntők eltörlésével pedig erősen kétségessé vált az esemény sportszakmai értéke.

A magyar sport elsősorban állami forrásokon alapul, ami mindenképpen egyfajta stabilitást adhat a nehéz időkben, hiszen a jelenlegi kormány elkötelezett a sport iránt, ha pedig szűkíteni szeretnénk a kört, Papp László polgármester is többször hangsúlyozta, hogy Debrecenben kiemelt stratégiai ágazatként tekintenek a sportra. Ennek ellenére a források, tao-támogatások várhatóan csökkenni fognak a közeljövőben, így a kisebb, utánpótlás-nevelő klubok is veszélybe kerülhetnek. A kialakult helyzetnek nincs nyertese, s összefogással arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb vesztese legyen. A modernkori olimpiák történetében ez az első alkalom, hogy nem világháború miatt maradnak el a játékok, hatását tekintve azonban a koronavírus-járvány felveszi a versenyt a történelem nagy csatáival. Az emberi természetnek viszont van egy nagyon fontos, s rendkívül pozitív alaptulajdonsága: a remény. Ahogy a mondás tartja, ez hal meg utoljára, ha pedig makro-, és mikroszinten levonjuk a kellő tanulságokat, hamarosan újra megtelnek a grundok zsiványokkal, visszatér az élet a Hódos ikonikus lelátóira, s fogunk még együtt örülni Fradi-verésnek a Nagyerdőn.

P.G.