György István: “kiváló szezonunk volt”

Az idény legfontosabb történéseit, az elvégzett munkát, a sikereket és a gondokat az U14 A csapat vezetőedzője, György István értékelte.

0

u14_team-300x214 György István: "kiváló szezonunk volt"Fotó: DHK

“A szezont egyhetes edzőtáborral indítottuk augusztus 5-11-e között, ennek az volt az elsődleges célkitűzése, hogy a gyerekek jobban összekovácsolódjanak, illetve mi, edzők képet kapjunk arról, kinek milyen tulajdonságai vannak, kit hová és hogyan tudunk beosztani a szezon során. Napközis tábort vezettünk, ami reggel 8.00 órakor kezdődött és délután 18.00 óráig tartott, ezt igyekeztünk a megfelelő tartalommal megtölteni, ami sikerült is. Mivel az alsóbb korosztályokban nagyon fontos, hogy a gyerekek ne essenek a korai specializálódás csapdájába, több sportági edzőt sikerült meggyőzni, hogy segítsék a munkánkat. Cselgáncsoztunk (Nagy István szakedzővel), kosárlabdáztunk (Kovács Balázs szakedzővel), atletizáltunk (Fekete Ildikóval), illetve úsztunk is és mindezt a srácok nagyon élvezték. Az edzések, szabadfoglalkozások, étkezések, csoportos tevékenységek alatt folyamatosan monitoroztuk a gyerekeket és sok szempontot (tanulni akarás, munkamorál, lelkesedés, teherbírás, koncentrációképesség, figyelem, fegyelem stb) figyelembe véve vontuk le a következtetéseket a tábor végén, hogy a két benevezett csapatunkat miként rakjuk össze. Végül 16 játékos, plusz 2 kapus az A-csapatban kapott helyet, a többiek a B-csapatba kerültek, az utóbbit kollegám, Salánki Attila vezette.

Felkészülés az új szezonra

A folytatásban az A-csapattal a selejtezőre készültünk, ami arról volt hivatott dönteni, hogy a legjobbak között kezdhetjük el a bajnokságot, vagy a második csoportban. A felkészülésünket remekül szolgálta a Nagymihályban rendezett CJHL torna. A csapatom játékerejéről mit sem tudva tapasztaltam meg olyan dolgokat, amelyek a teljes szezon tervezéséhez támpontot nyújtottak nekem. Nagyon rosszul éltem meg ezt a tornát, ugyanis minden területen, ami fontos ebben a sportban, nagyon gyengén teljesítettünk. Ami a leginkább bosszantott, az az akarat, illetve a játékosság hiánya volt. Rendesen fel volt adva a lecke az idény előtt, de pontosan ez a szép ebben a szakmában, hogy az adott képességeket próbáljuk a lehető legrövidebb úton, leghatékonyabban fejleszteni úgy, hogy közben a játékosok szenvedélyévé váljon a hoki és élvezzék, amit csinálnak. Nagyon nagy kihívás volt ez mindannyiunk számára, de tudtam és bíztam benne, hogy sikerül majd előre lépni.

A szezon során még két CJHL tornán vettünk részt, ahol ugyanazokkal az ellenfelekkel szemben, akikkel az elején nem voltunk egy súlycsoportban, már sokkal kiegyensúlyozottabb mérkőzéseket vívtunk. Valamennyi mérkőzésen akadtak olyan periódusok, amikor föléjük kerekedtünk és nekünk edzőknek, ezt nagyon jó volt látni. Nem az eredményesség az igazán mérvadó az utánpótlásban, mert az annyi mindentől függ. Sokkal inkább figyelek a tanulás folyamatára, arra, hogy a játékosok az adott lépcsőfokokat hogyan tudják abszolválni.

Selejtezők

Az első CJHL-fordulót követően selejtező tornán vettünk részt Dunaújvárosban, ahol a házigazdák mellett a Sportországi Cápák, KMH és mi alkottuk egy csoportot. Az eredmények nem számítottak, a Szakmai Bizottság döntött arról, hogy mely csapatok léphetnek fel az első csoportba és melyek kerülnek a másodikba. A Dunaújváros, a Sportországi Cápák és a mieink között osztálykülönbség mutatkozott, nem volt kérdés, hogy melyik csapatok teljesítettek jobban ezeken a találkozókon. A KMH-val viszont ki-ki meccset tudtunk játszani, ez volt az az összecsapás, ahol „otthon” éreztük magunkat.

Bajnoki mérkőzések

A tornát követően eldőlt, hogy a 2. csoportban kezdhetjük meg a magyar bajnokságot. Ezzel teljes mértékben egyet is értettem, amondó vagyok, hogy minden csapat olyan közegben játsszon, ahol hozzá hasonló játékerejű, vagy egy picivel jobb csapatok találhatóak.  Nem voltam csalódott a döntés miatt, viszont ami ezután következett, azzal annál inkább. Történt ugyanis, hogy az alapszakaszra régiók szerint csoportosították az együtteseket és a mi helyzetünk olyan szerencsétlenül alakult, hogy a DVTK elleni két mérkőzésünket leszámítva az összes találkozónak (nem megbántva ezzel az ellenfeleket) nem nagyon volt sportértéke. Viszont kapóra jött abból a szempontból, hogy gyakorolhattuk a játékosságot, a játékot, amivel szenvedtünk a szezon előtt. Az egész éves tervem a játékra épült, pontosan ezért olyan metódus szerint dolgoztunk, hogy a játékosok a technikai tudásukat játék közben fejlesszék. Ezzel kettős célom volt; az egyik, hogy a korongot megtartva, tudatos játékra legyünk képesek, a másik pedig, hogy versenyhelyzethez szoktassam a játékosokat, ne a kényelmi zónán belül dolgozzanak, hanem fölötte.

Nagyon örültem annak, amit az edzéseken láttam. Nyilván voltak olyan meccsek, amikor nem lehettem elégedett a látottakkal, viszont edzésen annyira jól dolgoztak a gyerekek és olyan jól megértették a különféle játékelemek lényegét, hogy öröm volt nézni. Vesszőparipám a kis területen való játék és aszerint próbáltam ezt a játékmódot „rájuk húzni”, hogy a játékosok többségének mi volt a hiányossága. Csak egy példát említenék; mivel nehezen tudtuk a korongokat megtartani és folyamatosan dobáltuk el magunktól, nagyon sok létszámfölényes kis játékot játszattam velük, ahol több idejük, lehetőségük volt a jó döntésre és ez nagymértékben hozzájárult a fejlődésükhöz. Természetesen voltak hullámvölgyeink, de ezekkel együtt is elmondhatom; sikerült kialakítani azt a munkamorált, ami ebben a korosztályban elvárható egy sportolótól. Az alapszakaszban lejátszott mérkőzéseinken jogot szereztünk arra, hogy az első csoport utolsó két helyezettje, valamint a három régió két-két legjobb csapata ellen küzdhessünk a középdöntőben. Ez a felállás már jobban kedvezett nekünk, végre minden mérkőzésünk szoros volt és adrenalinnal teli, sok-sok érzelem került felszínre a srácokban, vagyis megkaptuk mindazt, ami egy jó hokimeccshez kell.

Helyosztók

Mivel az első négy között zártuk a középszakaszt, a helyosztókon az 5-10. helyek egyikének megszerzéséért küzdhettünk. Sajnos öt lejátszott meccset követőn a bajnokságot félbeszakították, ami kényszerű, de helyes döntés volt az MJSZ részéről. Hivatalos végeredmény: 8. hely

Összességében kiváló szezonunk volt, úgy láttam, hogy remekül összekovácsolódott a társaság. Jó hangulatban folytak az edzések, az öltözői élet nagyszerűen alakult, az utazások alatt is jó volt a közösség tagjának lenni. Öröm volt a csapattal együtt dolgozni. Bízom abban, hogy a játékosoknak sikerült magukévá tenni mindazt, amit az edző kollégákkal együtt képviseltünk. Remélem, hogy amit megtanultak és az a sok-sok munka, amit az idei szezonba befektettek, nagyban hozzájárul a sikeres hokis pályafutásukhoz! Ezúton is szeretném megköszönni a közös munkát a kollégáimnak; Salánki Attilának, Máthé Csabának, Gönczi Csabának, Prakab Jánosnak és Kecskeméti Áronnak! Köszönet jár a  szülőknek az áldozatokért, amit a srácokért hoztak és hoznak! Örülünk, hogy ránk bízták a gyermekeiket és részesei lehettünk ennek a szép nagy családnak!”

Vezetőedző: György István
Csapatvezető: Gönczi Csaba