Az elmúlt hetekben újra benépesült a Debreceni Sportuszoda, s edzésbe lendültek az uszonyosúszók is. Milyen formában ugrottak vízbe tanítványaid a kihagyást követően?
Nem lehet okunk a panaszra, ugyanis nem tapasztaltam jelentős lemaradást, s noha az időeredmények értelemszerűen még nem közelítik meg a márciusban mérteket, a legfontosabb, hogy kipihenten, mosolyogva járnak edzésre a növendékeink. Nagy tanulsággal szolgált ez az időszak az edzők számára is, elképzelhető, hogy a jövőben érdemes lenne több pihenőt beiktatni a menetrendbe, mert felgyorsult világban élünk, folyamatos versenyt futunk az órával, s félő, hogy a célok mellett olykor háttérbe szorul a sport élvezeti értéke. A mi egyesületünkre alapvetően jellemző, hogy a sportolóink tiszta szívből szeretik, amit csinálnak, s bár nyilván fontosak számukra a versenyek is, nem fémdarabok jelentik a motivációt, hanem a közösség, az edzések hangulata és az önmagukhoz mért fejlődés lehetősége.
Mióta íródik a Debreceni Búvárklub története, és mely eredményeikre a legbüszkébbek?
1958-ban Debreceni Víziklub néven alakult meg az egyesület, s kezdetben csak búvárkodással foglalkoztunk, valamint alpintechnikai megbízatásaink voltak. A klub ezen profilja a mai napig aktív, de a rendszerváltást követően sportági szinten is elterjedt az uszonyos- és búvárúszás, s megalakult az uszonyosúszó szakosztályunk, amelynek jelenleg közel száz tagja van. Nagyon boldogok vagyunk, hogy egyre többen ismerik meg Debrecenben ezt a mozgásformát, s előzetes tudástól függetlenül igyekszünk minden érdeklődőnek lehetőséget biztosítani a sportolásra, de véges a kapacitásunk, így a létszámot illetően már nem igazán tudunk előrelépni. A növekvő érdeklődés jelentős mértékben a jó eredményeknek köszönhető, az elmúlt tizenkét év a magyar búvársport és az egyesületünk életében is aranykorszaknak nevezhető, a Debreceni Búvárklub harmincnyolc aranyéremmel büszkélkedhet a különböző világversenyekről. A fényes sikerek után törvényszerűen visszaesés következik, de szerencsére egyelőre ez nálunk egyelőre nem következett be, a Senánszky Petra után következő korosztályokban is találni ígéretes tehetségeket.
Milyen testi adottságok, képességek szükségesek az uszonyosúszáshoz?
Akik nem ismerik igazán a sportágunkat, azt hihetik, hogy nem jelentős az eltérés a hagyományos úszáshoz képest, azonban valójában csupán annyi köze van a kettőnek egymáshoz, mint a tenisznek és az asztalitenisznek. A medence azonos, a vízbiztonság mindkét sportághoz elengedhetetlen, de más-más izomcsoportokat mozgatnak meg, ráadásul az uszony, és a specifikus úszásnemek, mint a delfinúszás, kimagasló koordinációs képességeket követelnek a versenyzőinktől. Természetesen van átjárás a két sportág között, előfordul, hogy a klasszikus úszásban nem kiemelkedő versenyzők nálunk találják meg számításaikat, Senánszky Petra pedig ennek a fordítottjára kiváló példa, ő kiegészítésként tekint a gyorsúszásra, mégis országos bajnoknak mondhatja magát. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy uszonnyal úszni és uszonyosúszni nem ugyanaz, hiszen utóbbi már egy összetettebb mozgássort igényel, amihez számos izomcsoport megfelelő működése szükséges.
Mi szükséges a sportág hazai elismertségének növeléséhez?
A legnagyobb nehézséget országszerte a használható medencék alacsony száma okozza, számos víz alatti sportág, így az uszonyosúszás is nagyobb tömegbázissal bír, mint amennyi teret kap jelenleg. A kormánytól szerencsére folyamatosan növekvő elismerést kapunk, mi már annak is tudunk örülni, hogy a négyévente megrendezésre kerülő Világjátékok után anyagi prémiumot kapnak az élversenyzők, megélni azonban kizárólag a tizenegyszeres világbajnok Senánszky Petra tud az uszonyosúszásból, akit az önkormányzat és a Debreceni Sportcentrum is támogat. A többiek számára anyagi áldozatokkal és sok lemondással jár a versenyzés, mégis szeretik, amit csinálnak, s amíg lehetséges, sikeresen összeegyeztetik az edzéseket a tanulmányaikkal. Rögös út vezet a kimagasló eredményekig, de nem lehetetlen a küldetés, hiszen aki a magyar mezőnyben sikeres, általában nemzetközi szinten is jegyzett uszonyosúszóvá válik. Az oroszoknál, az ukránoknál, és egyes ázsiai országokban nagy népszerűségnek örvend a sportág, s mivel az eredményesség tekintetében hazánk kezd felzárkózni az élmezőnybe, joggal bízom benne, hogy ez idővel növekvő megbecsültséget eredményez majd.
Mik a szakosztály céljai a közeljövőben, kik a legnagyobb reménységek?
A csapatszellem jegyében konkrét neveket nem említenék, hiszen nálunk az egység a legfontosabb, a kiemelkedő és a kevésbé eredményes versenyzőkre egyaránt odafigyelünk. Igyekszünk jó embereket, megfelelő értékrendet képviselő felnőtteket nevelni a társadalomnak, de természetesen a sportteljesítmény is fókuszban van, mindenkit önmagához mérve igyekszünk faragni a másodperceken. Az eredményeket természetesen nem lehet a végtelenségig fokozni, így jelenleg azon dolgozunk, hogy az elmúlt években megszokott idilli állapot, a sikerkorszak minél tovább kitartson, s fokozódjon az összetartás ereje a szakosztályon belül. Ez utóbbi célunk megvalósítását szolgálják a havi rendszerességgel megrendezett klubnapok, s a közös edzőtáborozások is, amik érzelmi többletet adnak a versenyzőinknek. Amíg reggelente azt látom, hogy felszabadultan, nevetve és energikusan érkeznek edzésre a tanítványaink, megéri ezt az egészet csinálni.
P.G.
