Szombathy András: „a tehetséges fiatalokra mindig van igény”

Kevesen tettek annyit a debreceni röplabdázásért, mint Szombathy András, aki a megyei szövetség elnöki posztja mellett az NB I-ben vitézkedő DSZC-Eötvös DSE Derecske együttesét is irányítja. A sportvezető ezúttal otthonában fogadta a Debreceni Sportéletet, s többek között a röplabdához kötődő legszebb emlékeiről, a sportág debreceni megítéléséről, valamint az egyesület céljairól is beszélt lapunknak.

0

Szombathy-András-300x166 Szombathy András: „a tehetséges fiatalokra mindig van igény”

Repülőrajtot vett a DSZC-Eötvös DSE Derecske felnőtt csapata, a nyitányon szetthátrányból múlták felül a Jászberényt. Milyen célokkal vágtak neki az új szezonnak?

Mivel más NB I-es csapatok jóval nagyobb költségvetésből gazdálkodnak, felnőtt szinten a legfőbb célunk az lehet, hogy erős vetélytársai legyünk a riválisoknak. Hivatalosan nem tűztünk ki elvárást a játékosok elé, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy titkon nem reménykedem a bennmaradásban, hiszen a fejlődéshez magas színvonalú mérkőzésekre van szükségünk. A sorozatos vereségeknek természetesen senki sem örül, de már a tavalyi szezon kezdetén kértem a játékosokat, hogy ne az eredményben találják meg a motivációt, tűzzenek ki maguk elé kisebb részcélokat, s ami a legfontosabb, élvezzék a röplabdázást. Néhányan önként el is hagyták a társaságot, ám akik megmaradtak, a szezon második felében szívüket-lelküket kitették a pályára, s idén is hasonló mentalitásra számítok tőlük. Büszke vagyok rá, hogy hétről hétre igazán neves ellenfelekkel vehetjük fel a versenyt, s mivel sokat dolgoztunk az NB I-es tagságunk kivívásáért, szeretnénk kiélvezni minden percét.

Újdonság az egyesület életében a derecskei bázis. Hogyan merült fel ennek ötlete?

Véleményem szerint a sportnak kiemelt társadalmi szerepe van, a szegényebb fiataloknak kitörési lehetőség, s egyben remek kohéziós erő, hiszen a pályán mindenki egyenlő. Derecske polgármestere, Bordán Szabolcs szerencsére hasonlóképp gondolkodik, s jelenleg azon dolgozunk, hogy a kisvárosi közeg is befogadja a röplabdát, s a debreceni központunkkal párhuzamosan kialakuljon egy második bázis, ezáltal szélesebb körben növelve a röplabda népszerűségét. A sikeres nyári táborok után közel hatvan óvodás és általános iskolás gyermek jelentkezett a toborzásra, ilyen érdeklődésre álmunkban sem számítottunk. Az sem véletlen, hogy a felnőtt csapat Derecskén játssza hazai mérkőzéseit, a fiatal növendékek felnéznek a nagyokra, s a röplabdázásról és az életről egyaránt sokat tanulhatnak tőlük.

Mennyire népszerű Debrecenben a röplabda, mekkora tömegbázisra építhetnek?

Jelenleg közel százharminc aktív sportolónk van, s minden korosztályban kötelező indítanunk csapatot, mert a szövetség versenykiírása megköveteli. Népszerűségben egyelőre a labdarúgás, a kosárlabda, kézilabda, és a jégkorong is megelőzi a röplabdát, de nálunk is folyamatosan gyarapszik a nézőszám, remek kis szurkolótáborunk van. Igyekszünk felhasználni a különböző csatornákat, hogy minél több fiatalt tudjunk megszólítani, s az edzéseken olyan tanácsokkal lássuk el őket, amit később az élet bármely területén hasznosíthatnak majd. A többi csapatsportággal szemben a röplabda igen nehezen tanulható, ráadásul a fizikális állóképesség mellett mentális frissességet, magas fokú koncentrációt és kitartást igényel. A nálunk sportoló lányok szívükből szeretnek röplabdázni, olykor egy kemény edzőtábori nap után még lemennek a homokra ütögetni, és az utazás közben is szakmai témák kerülnek előtérbe.

Önnek mit jelent a röplabdázás? El tudná képzelni az életét a sportág nélkül?

Tizennégy éves korom óta röplabdázom, s a mai napig áthatja az életemet a sportág, egyszerűen nem tudnám elképzelni, hogy valamilyen formában nem legyen közöm hozzá. Az évek során több szemszögből is volt rálátásom a röplabdára, s bár nem mindig tartozott a fellegvárak közé Debrecen, a helyiek elkötelezettségével sosem volt probléma. Az már sokkal inkább generációs „betegség”, hogy a fiatalokban egyfajta függőség alakult ki az online tér felé, a személyes kapcsolatok és élmények jelentősége folyamatosan csökken. Az én időmben a szabadidőnket sokkal több mozgással töltöttük, nem az elektronikus felszerelésekkel, sajnos manapság már keveset vannak a gyerekek a jó levegőn, ráadásul az iskola is jobban leterheli őket, mint régen. Ennek ellenére szerencsére sok olyan fiatallal találkozom, aki nem riad vissza a kihívásoktól, s hasonló elhivatottsággal jár edzésekre, mint tettem én annak idején.

Melyek az elmúlt harminc esztendő szívének legkedvesebb emlékei?

Ha mindet felsorolnám, még holnap reggel is itt ülnénk egymással szemben, szemezgetni pedig nem könnyű, hiszen szerencsére nem volt hiányunk fényes sikerekben. A közelmúltból mindenképpen az NB I-be történő feljutásunkat említeném, abban az évben tízpontos előnnyel lettünk bajnokok a harmadik vonalban, a csapat magja pedig a mai napig együtt marad, s jelenleg azért küzdenek a lányok, hogy sikerüljön meghosszabbítani tagságunkat. Ami az utánpótlást illeti, tavaly két kategóriában is országos bajnokok lettünk, ami pedig az eredménynél is fontosabb, hogy érzésem szerint folyamatosan fejlődnek a növendékeink, s aki idővel inkább a tanulmányaira szeretne fókuszálni, az is markáns útravalóval távozik tőlünk. Büszke vagyok a leghosszabb ideig tartó teremröplabdázás Guinness Rekordjára, valamint az Eötvös Kupára is, amely immár a régió egyik legjelentősebb viadalává nőtte ki magát, s a mieink is rendre szép eredményeket érnek el.

Ha egy év múlva újra leülnénk teázni, mivel lenne elégedett?

Amikor a szezon végén kiderült, hogy bennmaradtunk az NB I-ben, szerettük volna megerősíteni a csapatunkat, s bár a nemzetközi piacot is befolyásolta a pandémia, a bosnyák Nina Vidakovic, valamint az amerikai Paige Young érkezése nagy segítség lehet a bennmaradáshoz. Számunkra az utánpótlás és a felnőtt csapat sikere egyformán fontos, így a terveimet is ennek figyelembe vételével fogalmaznám meg, az előrelépéshez pedig minden téren az anyagi bázis növekedésére lenne szükségünk. Az első csapat bennmaradása esetén a fiatalokat is nagyobb létszámban tudnánk megszólítani, s annak is örülnék, ha a derecskei bázisunk is növekedne, hiszen a tehetséges fiatalokra mindig van igény.

 P.G.