Fotó: deac.hu
A kedvezőtlen előjelek (sok sérült) ellenére álomszerűen indult az MTK-TFSE elleni találkozó a DEAC-os lányok számára. Mezei-Göttlinger Annáék 17-4-es futással kezdték az összecsapást, a vendégek mestere, Hegedűs Péter időt is kért. A játékmegszakítás után valamelyest közelebb férkőztek csapatunkhoz a budapestiek, de az első tíz percet így is simán nyerték a mieink. (23-13) A kezdeti lendület a második negyedben is kitartott, nem úgy, mint a háló az egyik gyűrűn, amit Kovács Imre vezetőedző bravúros mozdulattal csomózott össze. A játékrész 18-18-as döntetlennel zárult, így továbbra is őrizte tízpontos fórját a hajdúsági alakulat. (41-31)
Nem tudni mi történt a nagyszünetben, de mintha kicserélték volna a csapatokat: a fővárosiak egy 19-4-es rohamot produkáltak a térfélcsere utáni percekben, és elsősorban az ihletett formában kosárlabdázó Szeitl Vanessának köszönhetően átvették a vezetést. (45-50) Debreceni oldalon a Holinka-Miklós Hanna-Mezei-Göttlinger-Anna-Nagy Lili trió igyekezett visszafordítani az állást a támadótérfélen, míg a lepattanókért Földvári Andrea küzdött derekasan. Erőfeszítéseiket siker koronázta: a negyed végére egy ponttal ismét a DEAC állt jobban. (58-57) A záró felvonás elején aztán ismét lefagyott csapatunk, az MTK-TFSE 9 pontját hagyták válasz nélkül a hajdúsági lányok. (58-66) Szerencsére ebből a gödörből is megtalálták a kiutat a cívisvárosi hölgyek, Mezei-Göttlinger Anna kettesével kevesebb, mint két perccel a vége előtt ismét magukhoz ragadták az előnyt, amit a mérkőzés végéig már ki sem engedtek kezeik közül.
DEAC – MTK-TFSE 76-71 (23-13, 18-18, 17-26, 18-14)
DEAC: Holinka-Miklós 17/9, Nagy L. 16/9, Mezei-Göttlinger 19/6, Baczuk 4, Földvári 13
Csere: Kovács-Jávor 3/3, Sükei 4, Pallai -, Ruzsa-Kiss
Vezetőedző: Kovács Imre
Kovács Imre:Mivel rettentően szűk rotációval kellett dolgoznom, azt kértem a lányoktól a mérkőzés előtt, hogy az első pillanattól kezdve tudásuk legjavát nyújtsák, és pörögjenek a legnagyobb fordulatszámon. Ezt sikerült is megvalósítaniuk, azonban törvényszerű volt, hogy nem lehet negyven percig ilyen tempóban kosárlabdázni. Szerencsére a nehéz pillanatokban is volt honnan erőt meríteni, egymásért küzdve, csapatként bizonyultunk jobbnak a mai este.
