A magyarok nyilaitól… – bemutatjuk a debreceni íjászatot

Folytatódik sportágbemutató sorozatunk, ezúttal a Hajdú Íjász Klub edzésére látogattunk el, ahol bepillantást nyerhettünk egy lövés kivitelezésének folyamatába, és azt is megtudhattuk, mi szükséges ahhoz, hogy valakiből profi íjász válhasson.

0

IMG_20200717_170700_BURST001_COVER-300x225 A magyarok nyilaitól… – bemutatjuk a debreceni íjászatot

Hagyományőrzés vagy élsport?

Az íjászattal kapcsolatban gyakran elhangzik a fenti kérdés, lévén egyszerre társítjuk hozzá az eleinknél is megjelenő, Európában méltán rettegett harcmodort, valamint a modernkori olimpiák programjából immár kirobbanthatatlan sportágat. A hagyományőrző bemutatókon, és négyévente a televíziók képernyőin keresztül is ámulva nézzük az íjászokat, ám azt bizonyára kevesen tudják, hogy Debrecenben is működik íjászegyesület, ráadásul tagjai nemzetközi összevetésben is kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhetnek.

„Tizenkét esztendővel ezelőtt alakult Debrecenben a Hajdú Íjász Klub, tíz olyan taggal, akik már hosszú évek óta íjászkodtak – avatott be minket a kezdetekbe Végh Krisztián, az egyesület főtitkára. – Az évek során folyamatosan nőtt a tömegbázisunk, jöttek-mentek versenyzők, akik közül többen országos bajnoki címig jutottak, és a nemzetközi porondon is fényes medáliákat szereztek.  A versenyzőink többsége utánpótlás korú sportoló, amire kifejezetten büszkék vagyunk, hiszen nem titkolt célunk, hogy a fiatalok számára lehetőséget biztosítsunk a szabad levegőn történő mozgásra, egyben a kikapcsolódásra. Miközben lendül az íj, kizárjuk a mindennapok problémáit, megszűnik a külvilág, csupán önmagunkra és a céltáblára koncentrálunk.”

Miközben e sorok írója is megtapasztalhatta, mennyivel könnyebbnek tűnik kívülről a sportág, mint amilyen valójában, a Hajdú Íjász Klub elnökhelyettese, Dezső János is megérkezett a Böszörményi úti gyakorlópályára, s néhány kulisszatitkot is elárult az íjászok felkészüléséről.

„A mi sportágunkban kiemelten nagy szerepe van a fegyelemnek, hiszen amikor egy nyolcéves gyermek először vesz a kezébe íjat, még nem realizálja a veszélyeket, csupán az élményfaktort látja benne – hangsúlyozta Dezső János, aki harmadik évtizede foglalkozik napi rendszerességgel az íjászattal. – Azt szokták mondani, hogy ahhoz, hogy egy mozdulat rutinná váljon, nyolcvanezer lövésre van szükség, így még évtizedek után is van mit tökéletesíteni a technikán, de éppen ez a szép ebben a sportágban, hiszen a határ a csillagos ég. Az alapokra viszonylag könnyű ráérezni, volt már olyan versenyzőnk, aki három hónap gyakorlás után megnyerte az országos bajnokságot, ám ahogy nőnek a gyermekek, úgy egyre távolabb kerül a célpont, ez pedig mindig új kihívást ad számukra. Szerencsére egyre többen kapnak kedvet az íjászathoz, de érzésem szerint még mindig nem kapja meg a sportág azt a médiafigyelmet, amit megérdemelne. A felszerelés drága, a sikerhez sokat kell edzeni, de nekem elhiheti, a befektetett munka többszörösen megtérül.”

S hogy végezetül a bevezetőben feltett kérdésre is választ kapjunk, „a hagyományőrzés szép és fontos küldetés, ám a mi egyesületünk a jövőre készít fel, ahol reményeink szerint az ellenség nyilazása helyett a versenyszerű sportíjászat kerül majd előtérbe.”

 P.G.