Fotó: dvsckezilabda.hu
A kézilabdacsapat támogatója és szurkolója, Berecz Orsolya, néhány hónappal ezelőtt döntötte el, hogy segíteni szeretne. Az elhatározást pedig hamar tettek követték.
„A kisebbik lányommal szeptember végén voltam bent néhány napot a csecsemőklinikán – mesélt a kezdetekről Berecz Orsolya. – Ott már voltak fotelágyak, a gyermekükkel bent levő szülőknek, de nem minden szobában. Az ismerettségi körömben találtam egy céget, amely minden haszon nélkül, gyártói áron adta a bútorokat, így hamar összegyűlt a pénz, hogy megvegyük a szükséges fekhelyeket. Ehhez a Billerbeck és a Naturtext ajánlott fel ágyneműket, a Bosch és a Mille pedig mosó-szárítógépeket, így téve komfortosabbá az osztályt a családbarát környezet kialakítása érdekében. Miután ez megtörtént többen megkerestek, hogy más osztályoknak is szüksége lenne hasonló segítségre. A mostani akciónkban a Klinika Gyermekhematológiai és Onkológiai osztályát próbáltuk meg komfortosabbá tenni, s amikor erről beszéltem a DVSC-SCHAEFFLER kézilabdacsapatánál dolgozó Varsányi Nórival, ő jelezte, hogy a klub játékosai és vezetői is csatlakoznának a támogatókhoz. A csapat 300 ezer forintot gyűjtött össze, ezt magánszemélyek adományaival egészítettük ki, így tudtunk 15 fotelágyat vásárolni az osztálynak, melyet a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány közreműködésével juttatunk el. További felajánlásként minden szobába került a pandémia időszakban nagyon hasznos falra szerelhető adapteres fertőtlenítőszer adagoló, illetve a hozzá való fertőtlenítőszer. Biztos, hogy lesz folytatás, a gyermekklinikának már fel vannak mérve az igényei, tudjuk, hogy hova, milyen segítség kell!”
A DVSC SCHAEFFLER játékosai közül a csapatkapitány Vantara-Kelemen Éva és Hornyák Dóra vett rész a csütörtök délelőtti átadáson.
„Amikor a kisfiunk, Bendi megszületett sokat voltam vele kórházban, azóta minden ilyen helyzetben eszembe jut, hogy milyen jó lenne segíteni azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek – mondta Dodó, aki maga is komoly összeggel vette ki a részét az adományozásból. – Jó volt látni, hogy hova került, amit gyűjtöttünk a lányokkal, s hogy jó helyre került. Tudjuk, hogy ez csak egy kis dolog, de mindenképpen öröm, hogy legalább ennyit tudtuk segíteni.”
