Fotó: deac.hu
A rájátszás egy meccsen dőlt el, sajnos a sorsolás nem a DEAC-nak kedvezett, így ezúttal is idegenbe kellett utazni (2015 óta ez volt az ötödik rájátszás és mindössze egyszer játszhattak hazai közönség előtt). Az utazás mégsem tántorította el a szurkolókat, mert sokan (barátok, családtagok, III. osztályú csapat játékosai) kísérték el a csapatot Budapestre és a szurkolás, támogatás nagyon jól is jött a gárdának.
A hazaiak a vártnál kicsit tartalékosabban álltak fel, hiányzóik között volt sérült, betegséggel küszködő és külföldön tartózkodó is. Az ellenfél (a DEAC-DSC-hez hasonlóan) közös csapat, amelybe a Pasarét TK delegálja a fiatalabb, jellemzően 20 éven aluli, korosztályukban sikeres játékosokat, míg az Ábris adja a rutinosabb, általában 40 év feletti csapattagokat. A generációk tipikusan más játékstílust képviselnek, így a hazaiak változatos csapatösszetétele a meccsre hangolódást is jelentősen megnehezíti, hiszen egészen a pályára lépésig nem tudni, hogy milyen az aktuális felállásuk, így azt sem, hogy melyik pályán, milyen típusú játékos jön szembe.
A hat egyéni mérkőzés (talán részben a fenti ok miatt is) egészen szélsőséges képet mutatott és sajnos a szoros meccsek ezúttal sem a debreceniek billentek. Egyes, ötös és hatos pályán Máthé Gábor, Léka Péter és Bellér Gábor simán, mindössze néhány játékot hullajtva nyert és siethetett szurkolni a többieknek, akik mind hosszabb meccsbe bonyolódtak.
Szabó Zoltán a kettes pályán a mérkőzésért is adogathatott, azonban hiába mutatta be az őszi szezon legjobb játékát, végül 10/8-ra alulmaradt a match tie breakben. Nyíri Tamás tetemes előnyre tett szert az első játszmában, azonban tapasztalt ellenfele végül megfordította a mérkőzést és 7/6, 6/4-re hozta az újabb pontot a hazaiaknak. A négyes pályán Szentkirályi Péter pont 30 évvel fiatalabb riválissal játszott és bár meccslabdája is volt, 12/10-re elment a döntő játszma. Semmi sem dőlt tehát el a szinglik után, 3/3-mal fordultak a csapatok, csakúgy mint a 2018-as rájátszásban. Akkor nem sikerült két párost nyerni és elbukták a mindent eldöntő találkozót match tie break 10/8-ra, ezúttal – végre! – DEAC állt a szerencse.
Kilenc hadra fogható játékossal utaztak el az egyetemisták, ami nagy variációs lehetőséget adott, ennek megfelelően fel is forgatták a csapatot. A páros sorrend gyakran jelentősen eltér az egyénitől, így fordulhatott elő, hogy a szingli rangsor legelső két játékosát (Máthé-Szabó) kettes pályára tudták tolni, akik egy szoros és egy sima játszmában, összességében meggyőző játékkal hozták is a meccset. A másik két páros találkozóra kiválóan szállt be az egyénikből kimaradó Barabás Bence és Bencző Balázs. A Léka-Bencző páros az első játszma elvesztése után, óriásit küzdve nyerte meg a hiányzó mérkőzést a vendégeknek (match tie break 10/6). Míg a Bellér-Barabás duó döntő játszma 10/6-ra kapott csak ki az ellenfél két legerősebb játékosától. Ezen a meccsen 8/6-ra álltak a felek, amikor jött az üdvrivalgás, hogy eldőlt a találkozó és megvan a feljutás, így az utolsó pontok már tét nélküliek voltak.
Nagyon hosszú és sok szempontból kihívásokkal teli szezon van túl a DEAC: óriási szervező munkát igényelt, hogy közös csapattal indulhassanak, számos utánpótláskorú játékost építettek be (akik időnként korosztályos versenyeken is érdekeltek voltak) és két, párhuzamosan zajló osztályban is helyt kellett állniuk; továbbá az is végig kérdéses volt, hogy a járványhelyzet hogyan alakul és végigjátszható-e a bajnokság. Ettől függetlenül a cél és az elvárások egyértelműek voltak mind a klubvezetések részéről, mind saját magukkal szemben is: fel kell jutni az I. osztályba. Bár 2019-ben szerepelt itt a DEAC, akkor egy visszalépésnek köszönhették a magasabb osztályt; legutóbb több mint 20 éve sikerült a pályán kiharcolnia a férfi csapatnak a feljutást. Az elmúlt években négy alkalommal is elhasaltak a célszalag előtt, most sikerült elsőként átszakítani azt. Nagy siker, a II. osztályú gárda ünnepelhet, de október 31 az átigazolási határidő a következő szezonra, így napokon belül le kell ülni átgondolni, hogy mi minden kell ahhoz, hogy ezúttal ne csak egy idényt töltsenek a magasabb osztályban.
A III. osztályú küzdelmek még zajlanak, de pole pozícióból várhatják a végjátékot, és ha nem borul a papírforma, kettős feljutást ünnepelhet néhány héten belül a DEAC-DSC.
