Fotó: Majoros László
Az ifjúsági B korosztály sikere szép jövőt ígér – ezzel a címmel jelent meg 1995 júniusában a Napló sportrovatában a Debreceni Sportiskola történetének első bajnoki címéről szóló tudósítás. Nem mindennap fordul elő, hogy egy korosztályos csapatról vezércikk szülessen, ezek a srácok azonban megérdemelték a dicsőséget. A sportiskolás fiatalok hamar belopták magukat a debreceni közönség szívébe, a beszámolók szerint pedig még az ellenfelek is megemelték kalapjukat a páratlan menetelés, a sorozatban aratott 29 győzelem előtt, az utolsó mérkőzésen virággal köszöntötték a bajnokot.
„Történelmi tettet hajtottunk végre, ugyanis mi voltunk az első debreceni csapat, amely aranyérmet szerzett egy korosztályos élvonalbeli sorozatban – hangsúlyozta Benczik Zsolt, a gárda csapatkapitánya, aki napjainkban a DEAC utánpótlásában tevékenykedik szakmai igazgatóként. – Hogy milyen nehéz felérni a csúcsra, azt jól mutatja, hogy a Sándor Tamás és Dombi Tibor fémjelezte generációnak sem sikerült, később mégis többen legendává váltak abból a csapatból. Ami minket illet, természetesen büszkék voltunk magunkra, s éreztük, hogy nagy tettet vittünk véghez, de nem szállt a fejünkbe a dicsőség, ami nagyban köszönhető Herczeg Andrásnak is. Bandi bá’ edzőként megelőzte a korát, emlékszem, kedden és csütörtökön specifikus edzéseket tartott nekünk, ami a gyorsasági állóképesség fejlesztésére koncentrálódott. Fizikálisan kimondottan erősek voltunk, ez pedig nagy előnyt jelentett nekünk a riválisokkal szemben. Az első fordulóban, Fehérváron egygólos vereséget szenvedtünk, az öltözőben pedig a mester feltette a kérdést, hogy akarunk-e valamit a szezontól. Tisztán emlékszem rá, kapásból válaszoltam, hogy bajnokok szeretnénk lenni, a folytatásban pedig kizárólag ez a cél lebegett a szemünk előtt. A hátralévő mérkőzéseinket kivétel nélkül megnyertük, de Bandi bá’ nem hagyta, hogy bármelyik ellenfelet is félvállról vegyük, előfordult olyan is, hogy ötgólos előnyben szidott le minket, ha a hozzáállásunk nem volt megfelelő. A Vágóhíd utcán, ha a elment a labda, a cserejátékosokkal hozatta vissza, azaz tudtuk, hol a helyünk, ez a mentalitás pedig végigkísérte a későbbi pályafutásunkat is.”
Benczik Zsolt tavaly a DEAC U15-ös együttesét irányította, így felmerül a kérdés, vajon mennyiben különbözik az új generáció és a bajnokcsapat labdarúgásról alkotott véleménye?
„Manapság is sokan szeretnek focizni, napjainkban is rengeteget tesznek azért a gyermekek, hogy megvalósítsák a céljaikat, a felgyorsult világban ugyanakkor nehezebben alakulnak ki igazán összetartó közösségek. Nagy különbség továbbá, hogy míg mi annak idején sporttagozatosként heti hétszer edzettünk, ezt ma már az akadémiák is nehezen tudják megvalósítani, a tanulás és az egyéb különórák mellett kevesebb idő jut a focira. Amikor megnyertük a bajnokságot, elsőéves középiskolások voltunk, mégis már évek óta ismertük egymást, hiszen a legtöbben egy csapatban játszottunk. A sikerek összekovácsoltak minket, olyan barátságok alakultak ki, amelyek kiállták az évek próbáját, a mai napig élénken tartjuk a kapcsolatot.”
Szombat délután összeülnek az egykori csapattársak, hogy közösen visszaemlékezzenek a történelmi sikerre.
„A visszajelzések alapján a huszonkettes keretből tizennyolcan jelen leszünk, az ország számos pontjáról gyűlünk össze egy jó hangulatú találkozóra, hogy felelevenítsük a közösen átélt élményeket. Egy rövid filmvetítést követően az anekdotázás mellett a jelenről is beszélgetünk majd, kíváncsi vagyok, hogy negyedszázad távlatából ki hogyan emlékszik vissza a történelmi sikerre. Sok játékos a felnőttek között is az élvonalban futballozott, Bernáth Csaba hétszer ünnepelhetett bajnoki címet a Lokival, Böőr Zoltán pedig a válogatott meggypiros mezét is magára ölthette. Sokan a mai napig is a labdarúgás kötelékében dolgoznak, gondolok itt magamon kívül Nagy Zsoltra, vagy épp Frida Ferencre, edzőként, vagy épp sportvezetőként a futball körül forognak a mindennapjaink.”
A bajnokcsapat tagjai: Dobi Balázs, Sarkadi Zoltán, Kotvász Norbert, Nagy Zsolt, Bencsik András, Frida Ferenc, Kuti Tamás, Bernáth Csaba, Horváth Kornél, Laczkó Sándor, Mangu Norbert, Perge Zoltán, Tulák András, Burai István, Benczik Zsolt, Madar Tamás, Sárkány Attila, Galgóczi Tamás, Náricza Róbert, Varga Péter, Böőr Zoltán, Juhász László.
P.G.
