Fotó: Interfencing DSC
Futószalagon nevelik a tehetségesebbnél tehetségesebb vívókat Debrecenben, egymást érik a sikeres generációk. Az Interfencing DSC ifjú kardozója, Sápi Vince már a felnőttek között is szerzett értékes tapasztalatokat, továbbá rendszeresen meghívót kap a korosztályos válogatottakba.
„Még nem voltam hét esztendős, amikor először lementem vívóterembe, a kardvívással pedig öt éve ismerkedtem meg – ecsetelte a kezdeteket Dávid László tanítványa. – Édesapám mindenképpen olyan sportágat szeretett volna találni nekem, amiben jók a magyarok, a vízilabda mellett így került szóba a vívás, egy barátja pedig le is vitt a terembe, s azonnal ott ragadtam. Megtetszett a fegyver világa, a fények, és a nagyok mozgása, később pedig egy remek csapattá kovácsolódtunk az edzéstársaimmal, annak ellenére, hogy egyéni sportágról beszéltünk, rendkívül összetartó közösség alakult ki. Az első versenyemen még igencsak megilletődött voltam, a bírók és a nevesebb ellenfelek láttán, ám idővel meghívást kaptam a korosztályos válogatottba, akkor pedig már éreztem, hogy ezt több lesz, mint egy szimpla hobbi, érdemes vele komolyabban foglalkoznom. A legjobb eredményem a serdülő korosztályban szerzett magyar bajnoki ezüstérem, ám a legbüszkébb arra vagyok, hogy a felnőttek között sikerült bejutnom a legjobb 16 közé az országos bajnokságon. Nagyon boldog voltam, hogy az ob második napján, a BOK csarnokban is vívhattam, olimpiai és világbajnokok társaságában, óriási motivációt jelentett számomra a jövőre nézve. Egy másik versenyen Szilágyi Áronnal is megmérkőzhettem, aki az egyik tus után külön gratulált nekem, a mai napig a fülemben csengenek a szavai. Amin még dolgoznom kell, hogy az ilyen helyzetekben ne remegjen meg a lábam, ne foglalkozzak az ellenfél erősségével, kizárólag arra koncentráljak, hogy élvezzem a vívást. Az eredményességnél számomra még fontosabb, hogy minden versenyen kihozzam magamból a maximumot, a közeljövőben arra koncentrálok, hogy meghívást kapjak a korosztályos válogatottba, és ezáltal nemzetközi versenyeken mutathassam meg magam. Igyekszem mindig meglepni az ellenfeleimet, s olykor jobb is, ha nem számítanak rám, előfordult már, hogy magasabban rangsorolt riválist tudtam legyőzni, ami hatalmas élményt jelentett. Mint minden sportolónak, nekem is nagy álmom az olimpia, s arról is gyakran ábrándozom, hogy milyen lenne világbajnokságon dobogóra állni.”
P.G.
