Az olasz meló

Egy, az elmúlt héten történt esetről (is) F. Gary Gray filmjének címe jut az ember eszébe.

0

dlajo-300x148 Az olasz meló

A debreceni futball szerelmeseinek nem kell külön bemutatni Madar Csabát, aki profi játékosként 10 évig szolgálta a DVSC-t, ez idő alatt három bajnoki címnek volt részese. Miután szögre akasztotta a stoplist – bár ma is aktív – nem szakadt el a futballtól, ugyanis az edzői hivatás rögös útjára lépett, gyerekeknek tanította a labdarúgást. Ahogy játékosként, trénerként is a minőséget képviselte, mint anno a pályán, az oldalvonal mellett is a maximumra törekedett. Emberségével, elhivatottságával és szakmai tudásával nem csak a gyerekek, hanem a szülők megbecsülését és tiszteletét is kivívta.

Szakmai tudását azonban nem mindenki ismerte el, hiszen az akadémia egyik vezetője, aki Csipának a cipőjét sem vihetné, az előző héten közölte vele, a jövőben nem tart igényt a munkájára. Mondta ezt egy olyan ember, aki edzőként sehol sem alkotott maradandót, mint ahogy korábban játékosként sem, akinek a labdarúgás alapvető szabályaival is meggyűlt már a baja (remélhetőleg azóta tudja, honnan kell elvégeznie a kapusnak a kirúgást). Szakmaiságát jól jellemzi az a kijelentése, melyet azután mondott, hogy két korosztályos csapat is kiesett a kiemelt csoportból: Ez még jó is, gyengébb csapatok ellen jobban fejlődnek a fiatalok. Ez a magát szakembernek nevező illető vette magának a bátorságot, hogy kirúgja Madar Csabát, ami pedig vérlázító, állítólag szertárosi munkát ajánlott fel a Loki ikonjának. Szakmailag nem tudott belekötni Csipába, így mondvacsinált indokkal próbálta megmagyarázni az elbocsájtást. A valóság viszont az, kellett a hely egy újabb barátnak, hogy egy filmcímmel éljek: Az Olasz meló.

Javasolnám az illetőnek, vegye elő a szakkönyveket – szabálykönyvet is – képezze tovább magát, olyan munkát pedig, ami meghaladja képességeit, ne vállaljon el. És még egy jó tanács! Leszállva a magas lóról, a szerénységet és alázatot, mások tiszteletét meg kell tanulni.

KZT