Herczeg András ezúttal is a többször működőképesnek bizonyuló Nagy-Bényei, Kinyik, Szatmári, Ferenczi-Bódi, Jovanovic, Tőzsér, Varga-Könyves, Mengolo összetételben küldte pályára csapatát.
A kezdeti fogáskeresés után Könyves révén veszélyeztettük először Kovácsik kapuját: támadónk jól fordult be az öt és feles vonalánál, majd estében lőtt kapura, a fehérvári portás azonban hárítani tudott. Egy perc sem telt el, mikor a Videoton is góllal kecsegtető helyzetet dolgozott ki, ám Géresi egy az egyben Nagy Sándorba pofozta a labdát.
A csapatok jól ráéreztek a védelmek mögött megnyíló területekre, és viharos gyorsasággal dolgozták ki a helyzeteket. Előbb Mengolo léphetett ki, majd a Vidi támadói előtt nyílt lehetőség, de az előzőekkel szemben ezúttal volt elegendő türelmük kijátszani az akciót, Scepovic pedig jól érkezett a középrejátszott labdára, s gólra váltotta a ziccert.
A 19. minutumban ismét Könyves keltett zavart a fehérváriak hátsó sorában. Az alapvonalnál játszotta magát tisztára, éles szögből leadott löketét Kovácsik szögletre mentette.
Pár percre rá újabb gólt jegyzett a vendégcsapat: védekezésünk elcsúszott, rendre lemaradtunk a labdákról, az üresen kiugró Nego pedig játszi könnyedséggel cselezte ki a kapujából kimozduló Nagy Sándort, és hálóba passzolta csapata második gólját.
Szerencsére a debreceni szépítésre nem kellett sokáig várni, egy gyorsan elvégzett szabadrúgást követően Könyves okosan gurított a hosszúba, megszerezve második találatát az idei kiírásban.
Feléledt a remény, ám a következő játékpercekben sajnos nem a futball helyeződött előtérbe. Az egyébként dinamikusan és jól futballozó fehérváriak megmutatták kevésbé közönségbarát arcukat. Scpeovic Oscar-díjért kiáltó műesését tülekedés, majd hosszú másodpercekig álló játék követte. A felesleges balhé során az eset főszereplői kaptak sárga lapot, előbb Tőzsér Dánielt, majd Lazovicot és Marko Scepovicot figyelmeztették, kapitányunkat érzésem szerint abszolút jogtalanul.
Ezen a ponton pedig muszáj leszögeznem, hogy a futballnak nem erről kellene szólnia. A történtek alaposan felpaprikázták a hazai szimpatizánsokat, a fehérvári futballisták pedig több alattomos szabálytalansággal, állandó színészkedéssel válaszoltak erre. Dühítő, hogy az ország talán jelen pillanatban legjobb csapata ilyesmihez folyamodik, pláne győztes állásnál, papíron gyengébb riválisával szemben, egy addig viszonylag nyugodt, feszültségmentes mérkőzésen.
A játékrész végére aztán valamelyest csillapodtak a kedélyek. Kisebb helyzeteket ugyan kidolgoztak a csapatok, újabb gól már nem született.
A folytatásra változatlan összeállításban jöttek ki a felek, a félidő első említésre méltó momentumát pedig Varga Kevin megiramodása és lapos lövése jelentette, mely épphogy elkerülte a vendégek kapujának hosszú sarkát.
Az 57. percben Scepovic növelhette volna ismét kettőre csapat előnyét, ám ígéretes helyzetben keresztbelőtt a kapu előterében. „Ami késik, nem múlik”-jeligére szűk órányi játék után már 1-3 állt az eredményjelzőn: egy okos kényszerítőt követően Scepovic érkezett Géresi beadására, megelőzte emberét, és a hálóba belsőzött.
Ugyanő el is döntötte a meccset, miután Farkas Ádám egy szöglet utáni kavarodásban úgy látta, hogy szabálytalanság történt. A finoman szólva is kétséges tizenegyesből pedig a vendégek légiósa a kapuba vágta mesterhármast jelentő találatát. 1-4!
Ugyan előbb Takács Tamás, az utolsó tíz percre pedig Sós Bence is beállt, a visszazáró fehérváriakkal szemben nem sikerült valódi gólhelyzeteket kialakítanunk. Mi több, a 83. percben újabb fehérvári találat született: Géresi cselezett remekül, pontos tekerése pedig a lassan reagáló Nagy kapujának hosszú oldalába csapódott.
Játékosaink ugyan mindent megpróbáltak a hátrelévő időben, rohamaink fáradtak és ötlettelenek voltak, és bár Takács egy megpattanó lövésből még szépített, valahol már mindannyian a végét vártuk.
Nagyarányú vereségünk dacára sem történt tragédia. Menni kell tovább, kijavítani a pofont, és bízni abban, hogy a pozitív szériánknak véget vető vereségeknek nem lesz mélyebb nyoma a csapaton.
A következő körben a Vasas ellen kísérelhetjük meg kiküszöbölni a csorbát.
Hajrá Loki!
DVSC – Videoton 2–5 (1-2)
Nagyerdei Stadion, 3169 néző. Vezette: Farkas (Tóth II., Szécsényi)
DVSC: Nagy S. – Bényei, Kinyik, Szatmári, Ferenczi – Varga K. (Sós, 79.), Jovanovic (Csősz, 88.), Tőzsér, Bódi – Könyves, Mengolo (Takács, 63.)
Videoton: Kovácsik – Fiola, Fejes, Juhász (Tóth B., 83.), Stopira – Nego, Varga J., Hadzic, Géresi – Lazovics (Szolnoki, 69.) – Scsepovics (Tamás, 78.)
Gól: 0-1 Scsepovics (11.), 0-2 Nego (21.), 1-2 Könyves (26.), 1-3 Scsepovics (59.), 1-4 Scsepovics (65.), 1-5 Géresi (82.), 2-5 Takács (91.)
Sárga lap: Lazovics (30.), Tőzsér (30.), Scsepovics (31.), Fejes (55.), Hadzic (58.), Nego (77.)
T.S.
