Valaki mesélte nekem, hogy Győrben még a szálláson is előkerült a labda. Ki mondhatta el szerinted és mi történt?
Szerintem, csak Kendó mondhatta el. Ő hozott magával egy kisebb labdát és kitaláltunk egy játékot, amiben négyen vettünk részt. Egyikőnk feldobja a lasztit, a másikunk pedig kapásból ellövi, kapunak az ajtót neveztük ki, felváltva próbáltuk kivédeni a lövéseket. Tétje is volt, mert aki a legkevesebb gólt rúgta, annak büntető feladatot kellet elvégeznie. Eléggé belemelegedtünk, végül Geri (Kovács Gergő) lett a vesztes. Mikor ő védett, mindig kért minket, ne rúgjunk már erőset, persze megígértük látszólag, de természetesen erőből rúgtunk, ő meg félt a lasztitól és mindig elugrott előle.
Mi volt a büntetőfeladat?
Kitaláltunk neki egy „könnyebb” feladatot, 50 fekvőtámaszt kellett lenyomnia, amit becsülettel teljesített is.
Társaid legtöbbször a beceneveden szólítanak. Mikor kezdtek el Talpinak hívni?
Ez már elég régi becenév, még a legelső edzőm, nevezett így el, mikor Körösladányban elkezdtem focizni.
Mesélj a kezdetekről!
Nyolc évesen kezdtem el, igazából csak hobbi szinten akartam focizni, TV-ben néztem meccseket, megtetszett és mondtam édesanyámnak, szeretném kipróbálni, így jelentkeztem a korosztályos csapatba. Rövid idő alatt megszerettem a labdarúgást, tetszett, hogy különbözik más sportoktól, csapatban játsszák és egyre komolyabban vettem. Mára mondhatom azt, hogy életem meghatározó részévé vált, sokáig ezzel akarok foglalkozni, de mellette a labdarúgás kikapcsolódást is jelent számomra.
Körösladányból fél évre Békéscsabára kerültem, majd Debrecenbe. Már télen is szóba került, hogy esetleg a DLA-hoz igazolok, de hivatalos megkeresés csak nyáron volt a klubtól, összeült a családi kupaktanács, szüleimmel mindent meg szoktam beszélni és úgy döntöttünk, belevágunk. Eljöttem próbajátékra, megfeleltem és leigazoltak. Úgy gondolom, jó döntést hoztunk. Szerencsésnek mondhatom magam, szüleim mindenben támogatnak, amit ez úton is szeretnék megköszönni nekik.
Ha már említetted a szüleidet, ők is sportoltak?
Édesapám focizott, anyának nincs versenysport múltja. Tesóm is labdarúgó, Füzesgyarmaton játszik. Sokszor beszélgettünk, milyen jó lenne, ha ő is Debrecenben játszana, de nagyon szereti a jelenlegi csapatát, nehezen tudna onnan kiszakadni. Mindig azt mondja, nem férne be a debreceni csapatba, szerintem meg igen, mert jó játékos és én örülnék, ha ide kerülne.
Az akadémiánál ki volt az első edződ?
Németi János bá’ volt az első edzőm, majd Zsolti bá’ és Zsombi bá’ (Joó Zsolt, Kerekes Zsombor). Mindhármuktól sokat tanultam és tanulok, irányításuk alatt technikailag, taktikailag, helyzetkihasználásban, gyors döntésekben sokat fejlődtem.
Egy másik közegbe kerültél itt Debrecenben. A beilleszkedés könnyen ment?
Ezzel egyáltalán nem volt semmi gondom, a többiek hamar befogadtak, sikerült rövid idő alatt összekovácsolódnunk. De beilleszkedéssel sehol nem volt gondom, könnyen tudok alkalmazkodni. Minden csapattársammal jóban vagyok, barátokra leltem, Ecsegi Zsoltival és Kendóval (Kenderesi Dávid) a pályán kívül is szoktunk együtt lenni, mindent megbeszélünk közösen.
Középpályás vagy, a pálya melyik részén érzed legjobban magad?
Leginkább a középpálya jobb oldalán, de a baloldalon is jól érzem magam. Előfordult, hogy center pozícióban játszottam, az nem annyira az én világom.
Jól szerepeltetek a bajnokság őszi szakaszában. Véleményed szerint, miben van a csapat ereje?
Nagyon egységesek vagyunk, mindenki harcol mindenkiért, a csapat érdeke számunkra a legfontosabb, mérkőzéseken 100%-ot nyújtunk. Próbálunk arra törekedni, hogy Zsolti bá’ és Zsombi bá’ utasításait maximálisan betartsuk.
Mit tartasz az erősségednek és miben kell fejlődnöd?
Fizikálisan nincsenek gondjaim, robbanékony vagyok, jó a rúgótechnikám, lövéseimben erő van. Természetes, elégedett sohasem lehetek, mindenben van még hová fejlődnöm, leginkább a védőmunkámban kell jelentősen javulnom. Hibámnak tartom, ha az ellenfelem átmegy rajtam, elengedem, nem követem. Ezen mindenképp javítanom kell, az edzőimtől ebben minden segítséget megkapok. Minden nap azért dolgozok, hogy a játék minden elemében fejlődni tudjak.
Bemutatkozhattál a korosztályos válogatottban is…
Igen, egyszer már megkaptam a lehetőséget, Svájc ellen a második félidőre álltam be. Nagyon jó élménnyel tértem haza, nagyszerű volt a közeg és boldog voltam, hogy számítottak rám, bízok benne, többször is lesz lehetőségem a bizonyításra.
A DVSC felnőtt csapatából kinek a játékát követed különösen figyelemmel?
Leginkább a középpályásokat és a támadókat figyelem, két játékosét különösen, Tőzsér Dani és Mengolo játéka tetszik legfőképpen. Természetesen, az egész csapat játékát is nézem, mióta Bandi bá’ átvette az irányítást, nekem nagyon bejön az a játék, amit mutatnak. Ami különösen tetszik, hogy nagyon sok a saját nevelésű játékos és fiatalok is lehetőséget kapnak, ez számomra plusz motivációt jelent, mivel úgy érzem, ha becsülettel dolgozok és fejlődök, én is oda kerülhetek.
Melyik bajnokságot követed még?
Az angol és spanyol bajnokságot szoktam leginkább nézni a TV-ben. Kedvenc csapatom a Manchester United.
A foci mellett tanulsz is, a kettő jól meg fér egymás mellett?
A Balásházyba járok, ez sporttagozatos középiskola. Próbálom az időmet úgy beosztani, hogy a tanulásra is jusson. Iskola után én egyből az akadémiára szoktam menni, edzés után irány a kolesz, vacsora és kb. fél 8-tól egy bő egy órás tanulás következik, ha több a tanulnivaló, akkor még több időt szánok rá.
Van már elképzelés, gimnázium után merre szeretnél továbbtanulni?
Ezen még annyira nem gondolkoztam, de a sportmasszőrség nagyon tetszik, szerintem majd ebben az irányban folytatom a tanulmányaimat.
Tanulás és sport mellett, mivel töltöd a szabadidődet?
Kevés a szabadidő a tanulás, edzések, mérkőzések mellett, ilyenkor a barátnőmmel szoktam találkozni, de szakítok időt, olvasásra is. Szüleimmel is minden nap beszélek. Szünetekben tudok velük hosszabb időt eltölteni, de a foci ilyenkor is előkerül, apával és tesómmal szoktunk játszani. TV-s mérkőzéseket is együtt nézünk, ha épp Manchester meccset adnak, apa direkt az ellenfélnek szurkol, ilyenkor megy otthon az adok-kapok. Anya is le szokott velünk ülni mérkőzéseket nézni. Nagyszüleimet is meglátogatjuk, mikor otthon vagyok, vagy elmegyünk egy étterembe, nagyon szeretem a gyrost. De télen korcsolyázni is szoktunk eljárni.
Közelednek az ünnepek, mit tervezel karácsonyra, szilveszterre?
A karácsonyt a családdal töltöm, ilyenkor nagyokat szoktunk beszélgetni. A szilveszter szintén a családé, jó ilyenkor együtt lenni, mivel keveset tudunk találkozni, nagyon hiányoznak. Családcentrikus vagyok, minden alkalmat kihasználok, hogy velük lehessek.
Milyen céljaid vannak a labdarúgásban?
Elsődleges célom, minél hamarabb be tudjak mutatkozni az első csapatban, még ha csak edzőmérkőzésen is vagy együtt edzhessek velük, de természetesen, idővel meghatározó játékos lenni. Ehhez minden nap keményen kell dolgoznom és fejlődnöm. Debrecenben képzelem el a jövőmet, de ha lesz rá lehetőségem, külföldön is kipróbálnám majd magam.
Joó Zsolt vezetőedző:
Norbi nyáron került fel az U15-ös csapatból hozzánk, úgy éreztük, meg fogja tudni állni a helyét és be is váltotta a hozzá fűzött reményeinket. A házi gólkirályi címe mellett, játékával nagyban segítette a csapatot. Jó munkabírású, felfogású srác, technikailag képzett. Ösztönösen a kapu felé játszik, de a védekezésben kell még fejlődnie.
