Az interjú előtt Märcz Tamás szövetségi kapitánnyal beszélgettél. Lehet tudni mit mondott neked a mester?
Csak néhány szót váltottunk. Felhívta a figyelmemet, hogy centerezésben és bekkelésben is fejlődnöm kell. Hamarosan a világversenyekre csak 11 játékost lehet nevezni, így olyan vízilabdázókra van szükség, akik több helyen is megállják a helyüket.
Az utánpótlás-válogatottban már komoly eredményeket értél el.
Világbajnokságon és Európa-bajnokságon is a harmadik helyen végeztünk. A montenegrói vb-n két évvel idősebbekkel játszottam, nincs okom a panaszra, hiszen hasznos tagja voltam az együttesnek. Az elődöntőt elvesztettük horvátok ellen, a bronzmeccsen az olaszokat fektettük két vállra. A kontinensviadal már nem sikerült ilyen jól, ebben az is közrejátszhatott, hogy egyhónapos kényszerpihenő után tértem vissza. Ugyan a Bakuban megrendezett Európa Játékokon nem sikerült a dobogóra állnunk, de ez az esemény a legkedvesebb emlék, hiszen fantasztikus szervezés volt Azerbajdzsánban. Idén Szombathelyen rendezik meg a világbajnokságot, amit szeretnénk megnyerni.
Gondolom, a felnőtt nemzeti együttesben is szeretnél majd bizonyítani.
Természetesen a céljaim között szerepel a válogatottság, de tisztában vagyok vele, hogy ennek eléréséhez sok munkára van szükségem. Védekezésben mindenképpen fejlődnöm kell, főleg a lábtempómat kell javítani. Nagy előnyöm, hogy több poszton is helyt tudok állni, ahol az edző számít rám, ott próbálom a maximumot nyújtani.
Üstökösként robbantál be a vízilabdába, hiszen 13 évesen debütált az élvonalban. Felidéznéd az első meccsedet?
Egy YBL elleni összecsapáson kaptam lehetőséget a bizonyításra Varga Tamástól. Talán ezzel a kitartó munkámat is honorálni akarta. A bemutatás során nagyon izgultam, ám a medencében már nem stresszeltem. Az első bajnoki gólom után több újság is megkeresett, de jól viseltem a megnövekedett érdeklődést.
Említetted a kétszeres olimpiai bajnok Varga Tamást. Ő mennyire egyengette az utadat?
Rengeteget segített, bár ő a felnőttek edzője volt, így nem tudtunk sokat közösen dolgozni. Varga Tamás mellett Miroslav Bajin is fontos szerepet játszott a karrierem alakulásában.
Mikor ragadtál először vízilabdát a kezedbe?
2009-ben egy toborzó edzésen vettem részt. A póló előtt úsztam, de ezt unalmasnak tartottam, ezért váltottam. Az úszásommal akadtak technikai gondok, így a szüleim elvittek egy edzőhöz, aki kijavította a stílusomat. Ezt követően folyamatosan javult a teljesítményem, bár az utóbbi időben kissé visszaestem, aminek egy vállsérülés az oka.
Mennyire volt komoly ez a vállsérülés?
Korábban is többször fájt már a vállam, a túlterheltség okozott problémát, három hónapot kellett kihagynom. Nehéz volt kívülről figyelni a társakat, akadtak holtpontok, de szerencsére sikerült ezeken átlendülnöm. Sokat köszönhetek Széll Gábor erőnléti edzőnek, aki segített a rehabilitáció során.
A családodban a sport mennyire játszott fontos szerepet?
Édesapám magyar bajnokságot nyert ökölvívásban, de egy sérülés miatt korán be kellett fejeznie a pályafutását. Édesanyám csak hobbi szinten sportolt.
A küzdősportok szeretetét nem örökölted meg?
Hobbi szinten bokszoltam, de komolyabban sosem akartam ezzel foglalkozni. Az apukámtól örökölt, jó értelemben vett harciasságot a medencében próbálom kamatoztatni. Elsősorban a labdás sportokat preferálom, szabadidőmben focizni, kosarazni és teniszezni is szoktam.
A DVSE-re roppant fontos mérkőzés vár a Kaposvár otthonában február huszonegyedikén, hiszen Somogy megyében lehet biztosítani a felsőházi rájátszást.
Mindenképpen győzni szeretnénk, ugyanis szeretnénk elérni a célunkat. A vezetőség minden kérésünket teljesíti, nekünk csak a sportra kell koncentrálnunk. Optimizmusra adhat okot, hogy Budapesten a BVSC-t is megvertük, ebből a meccsből meríthetünk önbizalmat.
A rutinosabb társak mennyire terelgetnek az utadon?
Kapok tanácsokat, amiket meg is fogadok. Vétek lenne, ha a nálam jóval tapasztaltabb játékosok intelmeivel nem foglalkoznék.
Az ifi csapatnak oszlopos tagja vagy. Mire lehettek képesek a bajnokságban?
Szeretnénk a négy közé jutni, ami nem teljesíthetetlen. Nemrég Budapesten múltuk felül a Vasast, ami komoly skalp. Hamarosan az Újpest és a BVSC ellen várnak ránk fontos mérkőzések. A gárdából rajtam kívül is többen edzenek együtt a felnőttekkel, szerintem több tehetség akad, aki éveken belül már a nagycsapatban lehet húzóember.
A klub- és válogatottbeli kötelezettségeid miatt alig van idő, amikor nem pólózol.
Igen, nagyon kevés olyan nap van, amelyben nem jelenik meg a vízilabda, de ez nem is probléma, hiszen az életem részévé vált, és hiányozna, ha nem játszhatnék huzamosabb ideig.
Az iskolában hogyan teljesítesz?
Az Ady Endre Gimnáziumban tanulok, nehéz összeegyeztetni a sportot a tanulással, de igyekszem, hiszen bármikor közbejöhet valami, így lenni kell egy B-tervnek. Az angol a kedvenc tantárgyam, de a magyarral sincs bajom. Már általános iskolásként megszereztem a középfokú nyelvvizsgát angolból. Szerencsére a tanárok és az osztálytársak is segítőkészek, ha nem tudok suliba menni, küldik az anyagot.
Az osztálytársaid gyakran kérdezgetnek a pólóról?
Néha szóba kerül a sport. Akadt olyan mérkőzés, amikor az egész osztály kijött az uszodába, ez nagyon jól esett.
Ha nincs vízilabda, mivel ütöd el a szabadidődet?
A barátaimmal különböző programokat szervezünk. A tévében is figyelemmel követem a sporteseményeket. Gyakran nézek vízilabdát, olykor elemezni szoktam, mi miért történik. Ha jut időm, kilátogatok a DEAC kosármeccseire.
Akad olyan sportoló, akit a példaképednek tartasz?
Kimondottan nincs példaképem. Azokra a sztárokra nézek fel, akik az alázatos munkájuknak köszönhetően jutottak el a csúcsra.
Milyen célok lebegnek a szemed előtt?
Szívesen kipróbálnám magamat külföldön, de olyan bajnokságot nem tudnék megnevezni, amelyik álmaim pontvadászata lenne. Azt sem tartom kizártnak, hogy valamelyik amerikai egyetemen tanulok majd tovább, és ott pólóznék.
Fotók: Nagy Anita és Dobos Sándor
B.Á.
