Fotó: Nagy Anita
Mikor tetted le a voksodat a póló mellett?
8-9 éves lehettem, amikor először vízilabdát fogtam a kezemben. Előtte fociztam, és azt a sportágat is nagyon szerettem, de hamar eldöntöttem, hogy a pólóval szeretnék komolyabban foglalkozni. Eleinte nevelőapukám foglalkozott velem Vácon, majd Debrecenbe költöztünk, ahol Gyöngyösi András lett az edzőm. Ő azt tanácsolta a szüleimnek, hogy legyek magántanuló, és minél több edzésen vegyek részt a felnőtteknél. 16 évesen írtak be először az ob I-es meccskeretbe, három éve pedig stabil tagja vagyok a DVSE élvonalbeli gárdájának.
Szóba hoztad nevelőapukádat, aki nem más, mint a Debrecen másodedzője, Fehér László.
Jó kapcsolatot ápolunk egymással, sokat köszönhetek neki, rengeteget beszélgetünk a sportról. Szerencsére senki sem „vádolt meg” azzal, hogy csak miatta kapok lehetőséget a DVSE-ben.
Úgy tudom, egyik testvéred is kötődött a sportághoz.
Valóban, nővérem is pólózott, nagy tehetségnek számított, hiszen a Merész András vezette utánpótlás válogatottba is beverekedte magát, de sérülések miatt pontot kellett tennie a pályafutása végére. A húgom úszik, illetve táncol, róla nem igazán tudom elképzelni, hogy vízilabdázó lesz, de sosem lehet tudni.
Édesanyád is sportos beállítottságú?
Anyu komolyabb szinten nem sportolt, ő korábban egy bandának volt az énekesnője, több koncertjére is elmentünk anno. Egyébként nem örököltem a hangját, hiszen borzasztóan éneklek.
Térjünk vissza a karrieredhez. Az eddigi évek alatt mely sikerekre tudnád azt mondani, hogy fontos mérföldkövek voltak?
Három eredményt emelnék ki. Az Eurokupában az elődöntőbe jutottunk, bár abban az alakulatban csak kiegészítő embernek számítottam, mégis nagy élmény volt. Néhány éve az ob II-es bajnokságban végeztünk az élen, ami szintén meghatározó esemény a pályafutásomban. Végül, de nem utolsó sorban nem felejtkezhetek meg az idei évről, hiszen a felsőházba jutást komoly fegyverténynek tartom.
Ha már szóba hoztad a felsőházat, eddig nem sikerült pontot szereznetek.
A felsőház már „más kávéház”, kiváló csapatok alkotják a mezőnyt. Az eddigi teljesítményünk nem a valóságot mutatja, ki merem jelenteni, hogy jóval több van bennünk. Igazából nem is a négy vereség a bosszantó, hanem ahogyan alulmaradtunk a riválisainkkal szemben.
Idén ünnepled 22. születésnapodat, így remélhetőleg még hosszú éveken keresztül láthatunk a medencében. Milyen célokat tűztél ki magad elé?
A játék minden elemében szeretnék fejlődni. A védekezés számít az erősségemnek, de ebben is látok lehetőséget az előrelépésre. Támadásban pedig gólerősebb játékossá szeretnék válni. Fizikális téren ugyancsak javulni akarok, ebben Széll Gábor erőnléti edző is komoly segítséget tud nyújtani. Természetesen minden pólós arról ábrándozik, hogy a válogatottban is bemutatkozik, ám a realitások talaján maradva nem hiszem, hogy erre lesz lehetőségem.
Állítólag különböző helyekről is kaptál ajánlatokat, de mindig hű maradtál a cívisvároshoz.
Igen, több csapat is megkeresett, de nem váltottam, mivel jól érzem magam a DVSE-ben, emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy itt lettem vízilabdázó, valamint ideköt a családom. Bízom benne, hogy a következő idénynek is Debrecenben vághatok neki.
Az előző szezonban súlyos sérülést szedtél össze a Honvéd ellen. Hasonló brutalitások milyen gyakran nehezítették az életedet?
A fővárosiak elleni találkozón eltört az orrom, ez volt a legdurvább sérülésem, hosszú időt vett igénybe a felépülés. Az első hét nagyon kemény volt, a fájdalomtól alig tudtam aludni. Az eset után felhívott Simon Adrián, és bocsánatot kért tőlem. Azt mondta, ideges volt, és a feszültséget így próbálta levezetni. Rám nem jellemző ez a mentalitás, persze ha ütnek, én sem szeretek senkinek az adósa maradni.
Hamarosan játékvezetőként is debütálhatsz. Miért kezdted el a tanfolyamot?
Érdekelt ez a lehetőség, emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy nagyon szeretem a vízilabdát. A kurzus tavaly nyáron kezdődött, havonta egy-két alkalommal kell felmennem Budapestre. Ha sikeresen teljesítem a vizsgát, eleinte gyerekeknek vezethetek meccset, majd fokozatosan lehet eljutni az ob I-es szintig. Az elmúlt hónapok alatt azt tapasztaltam, hogy játékvezetőként teljesen más követni egy-egy mérkőzést. A későbbiekben edzői papírt is szeretnék majd szerezni.
Mik tartoznak a kedvelt elfoglaltságaid közé?
Imádok horgászni, és akadtak már a horgomra szép példányok, például egy 12 kilós harcsa, valamint egy 10 kilós ponty. A barátnőmmel, valamint a barátaimmal is gyakran szervezünk különböző programokat. A sporttól nem igazán tudok elszakadni, gyakorlatilag minden sportág érdekel. Fociban a Barcelonának drukkolok. Ha van időm, a debreceni kézilabdázók és kosárlabdázók meccseire is ellátogatok.
A csapattársaid közül kivel ápolsz baráti viszonyt?
Kapásból 7-8 nevet fel tudnék sorolni, de nem igazán akarok kihagyni senkit a felsorolásból. Jó hangulat jellemzi a DVSE-t, a csapategységet pedig meccsnézésekkel és közös étkezésekkel próbáljuk erősíteni.
B.Á.
