Hosszú sérülésen vagy túl, de felépülésed óta csak 10 percnyi lehetőséget kaptál klubodban. Hogy látod a jelenlegi helyzeted?
Nagyon nehéz időszakon van mögöttem, szerencsére már jól vagyok, teljesen felépültem. A felkészülés alatt az edzőtáborban megsérültem, túlságosan is siettettem a visszatérést, ami megbosszulta magát, mert rásérültem ugyanarra a lábamra. Ezért dupla annyi időt kellett kihagynom, de ez már a múlt, tanultam az esetből. Úgy érzem, 100%-os állapotban vagyok, másfél hónapja a csapattal edzek, a Perugia ellen már pályára léptem tíz perc erejéig.
Természetesen szeretnék minél több lehetőséghez jutni, ezért dolgozok keményen. Minden reggel konditeremben kezdek, majd edzés és sokszor kint maradok a pályán tréningek után, gyakorlok, próbálom a hiányosságaimat fejleszteni. Várom a lehetőséget, ha megkapom, azon leszek, hogy élni tudjak vele.
Az U21-es válogatottban pályára léptél, adtál egy gólpasszt, volt egy szép fejesed. Hogy érezted magad a pályán?
Nagyon örültem, hogy behívtak a válogatottba és játszhattam a Ciprus elleni mérkőzésen. Elsősorban magamnak szerettem volna bizonyítani, hogy mérkőzéshiány mellett is tudok jó teljesítményt nyújtani. Úgy gondolom, beállva hozzá tudtam tenni a válogatott győzelméhez. Szerettem volna gólt is szerezni, ehhez közel álltam, de a ciprusi kapus bravúrral védte a fejesem. Egy találat pozitív lökést adna számomra, de a gólpassz is jó hatással volt rám. Ha a következő mérkőzésen pályára léphetek, mindent meg fogok tenni, hogy betaláljak.
Lépjünk vissza az időben a kezdetekhez. Mi adta a lökést, hogy a labdarúgást válaszd?
Már egész pici gyerekként barátságba kerültem a labdával, igaz, emlékeim erről az időszakról nincsenek, de visszanézve az akkor fotókat, a laszti mindegyiken ott volt. Ez meghatározta, hogy később már semmi más nem érdekelt, csak a foci. Minden szabadidőt kihasználtunk Böszörményben a barátaimmal, hogy rúgjuk a bőrt, az se érdekelt minket, ha 35 fokos hőségben fociztunk. Sose voltam otthonülő, mindig ott voltam, ahol épp pattogott a laszti. Édesanyám féltett, napszúrást fogok kapni, de nem lehetett visszatartani, mentem. Már gyerekként az volt az álmom, hogy egyszer nagy játékosokkal lehessek a pályán, követtem az álmaimat és valósággá vált. Játszhattam például a Juventus ellen, Buffon és Dani Alves ellenfeleként. Minden mérkőzés előtt és után imádkoztam, imádkozok, hogy jól menjen a játék és a következő mérkőzésen is ott lehessek a pályán.
Az akadémián végigjártad a korosztályos csapatokat. Volt kedvenc edződ?
Igazából Böszörményben kezdtem el focizni, de hamar bekerültem Debrecenbe az akadémiára, ahol nagyon jó képzést kaptam minden edzőmtől. Mindegyikük a kedvenceim közé tartozik, rengeteget tanultam tőlük, első debreceni edzőm Arany László, majd Sándor Csaba, Szatmári Csaba, Bücs Zsolt minden segítséget megadott, hogy az álmaimat meg tudjam valósítani, ezúton is köszönök nekik mindent. De Kondás Elemérnek szintén köszönettel tartozok, hiszen megadta nekem a bizalmat, bemutatkozhattam az NB1-ben és hiába nem ment jól az első két találkozón a játék, továbbra is bizalmat szavazott nekem. Biztatott, nyugtatott, elmondta, hogy nincs semmi baj, majd lesz ez sokkal jobb, és a gólok is jönni fognak. De mindenképp megemlíteném még Sándor Tamást és Györky Gabi bát is.
Fiatalon bemutatkozhattál az első csapatban. Vissza tudsz még emlékezni az első mérkőzésedre?
A 2014/15-ös bajnokságban, a 10. fordulóban csereként léptem pályára a Honvéd ellen. Bár nem kaptam sok játékpercet, mégis közel álltam hozzá, hogy góllal debütáljak. Sidibétől kaptam egy átadást, megkerültem a kispesti védőt és elrúgtam a hosszúba a labdát, amit védett a kapus. Ez hatalmas lökést adott nekem a folytatásra. Innentől többször csereként jutottam szóhoz, majd eljött az idő, mikor már a kezdőben találtam magam
Könnyen ment a beilleszkedés?
Igen, hiszen mindenki segítőkész volt, úgy a játékosok, mint a szakmai stáb. Támogattak, éreztem a bizalmat és ez pozitív energiával látott el, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyre jobb teljesítményt nyújtottam. Hiszek a pozitív gondolkozásban, ez segített eddig is, ennek köszönhetően tettem túl magam a nehézségeken, próbáltam úgy felfogni a dolgokat, hogy minden okkal történik, és hosszú utat kell bejárnom ahhoz, hogy klubomban alapemberré váljak.
Teljesítményedre külföldi csapatok is felfigyeltek, végül leigazolt a Palermo. Számítottál arra, hogy ilyen hamar külföldre kerülsz?
Egyáltalán nem. De az álmaim közt első helyen szerepelt, hogy egyszer nagy bajnokságban játsszak. Valóban hamar történt minden, jött a kiugrási lehetőség, aminek nagyon örültem. Köszönettel tartozok a Lokinak, hiszen megadták számomra a lehetőséget, hogy játszhassak bajnoki mérkőzéseken, EL selejtezőkön, ezáltal kikerülhettem Olaszországba. Remélem, a sérülések mostantól elkerülnek, és Palermoban is egyre több lehetőséghez fogok jutni a hátralévő mérkőzéseken.
Milyen volt Olaszországban a kezdeti időszakod?
Kintlétem első napjaiban szembesültem azzal, hogy nemhiába mondták régen a tanáraim, milyen fontos a nyelvtanulás. Mennyire igazuk volt! Kijöttem nulla nyelvtudással, igaz, németet tanultam, de annak semmi hasznát nem vettem. A déli részen kizárólag az olasz megy, így szinte lehetetlen volt a kommunikáció. Pályán ezzel nem volt gond, a futball nyelve mindenhol ugyanaz. Ráfeküdtem az olasz nyelvre, mára már bárkivel meg tudom értetni magam. Az elején az is nehézséget jelentett, hogy edzések után mentem a hotelba, és teljesen egyedül voltam. Ma már túl vagyok rajta.
Sikerült társaiddal néhány magyar szót megtanítani?
Hát (nevetés), amikor valami nem úgy sikerül edzésen, mérkőzésen, mint ahogy szerettem volna, férfiasan bevallom, idegességemben szoktam káromkodni, amit eleinte nem értettek a többiek, de mára néhányat már megtanultak. Az meg külön meglepetés volt számomra és nagyon jó érzéssel töltött el, hogy születésnapomon magyarul köszöntöttek, de találkozáskor gyakran köszönnek magyarul.
Evezzünk hazai vizekre. Mennyire követed a DVSC mérkőzéseit?
Van magyar csatornám, de az a gond, hogy általában akkor utazunk vagy játszunk, amikor a Lokinak is mérkőzése van. Természetesen, az eredményeket figyelemmel kísérem. Örülök, hogy ott vannak az élmezőnyben, annak meg főleg, hogy főként saját nevelésű játékosok vannak a keretben. Varga Kevinnel most a válogatottban is együtt vagyunk, sokat beszélgetünk, természetesen a DVSC-ről is.
Tartod a kapcsolatot a régi társakkal?
Igen, időnként szoktunk beszélni, de leginkább Tisza Tibivel, akit nagyon tisztelek, tartjuk a kapcsolatot, gyakran keressük egymást. Mikor még csapattársak voltunk, sok tanáccsal látott el, mondhatni, mint egy apa, úgy figyelt rám.
A debreceni szurkolók kedvence voltál, ma is sokan szeretnének piros-fehér szerelésben látni. Mit üzennél nekik?
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a szurkolóknak azt a szeretetet, bizalmat, támogatást, amit kaptam tőlük, ez sokat segített, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsak. Nagyon tisztelem őket, remélem, hamarosan újra sokan lesznek a lelátón. Azt üzenném nekik, bízzanak a csapatban, a szakmai stábban. Ugyanúgy segítsék a fiatalokat, ahogy engem annak idején, mert nagyon sok tehetség van még az utánpótlásban, akik idővel a DVSC erősségei lehetnek.
Mikor nincs edzés, mérkőzés, mivel töltöd a szabadidődet?
Leginkább filmeket szoktam nézni, ha az idő engedi, sokat sétálok a városban, de mint említettem, konditerembe is járok. Sajnos mindezekre kevés időm jut, mire este hazaérek edzések után, már elég fáradt vagyok, vacsorázok és fekszek le.
Azt mondtad, nem tervezel, inkább álmodsz. Mik az álmaid?
Igaz, még fiatal vagyok, de szeretnék egy tartalmas és sikeres karrier befutni. Szeretném letenni a névjegyemet jelenlegi klubomban, majd kipróbálni magam az angol vagy a spanyol bajnokságban. De most tényleg a jelenre koncentrálok, azért dolgozok minden nap, hogy minél többször pályára léphessek a Palermoban, és meghatározó tagja legyek a csapatnak.
