Fotó:debrecenihoki.hu
A DHK sokak megrökönyödésére az előző évben bedobta a törölközőt, és „visszatáncolt” az Erste Ligától. A megdöbbentő bejelentés után néhány hónappal elnökváltás is történt a csapatnál: Mocsári Attila helyét Fodor András vette át.
„Tavaly novemberben szavazta meg a közgyűlés a tisztújítást, és január harmincegyedikén jegyzett be a bíróság. Korábban tagja voltam az elnökségnek, de ez jóval kisebb terhet jelentett, hiszen csupán néhány stratégiai kérdésben hoztunk döntést, ám ezen változtattunk, jelenleg jóval nagyobb szava van a testületnek. Az előző elnök, Mocsári Attila kért fel, hogy folytassam helyette. Attila segítőkész volt, mindent megtett azért, hogy gördülékenyen menjen az ügymenet átadása. Mielőtt igent mondtam a lehetőségre, azt kellett átgondolnom, hogy a munkám mellett tudok-e elegendő időt szakítani az elnöki teendőkre. Nagy felelősséget vettem a nyakamba, hiszen a klub szinte egy közepes méretű vállalat, mintegy 15 alkalmazottal és több, mint 200 gyerekkel. Fantasztikus a DHK szellemisége, ami elsősorban az edzők munkájának és a szülői közösségnek köszönhető. A sportpedagógiai munka példaértékű, hiszen nem csupán játékosokat, hanem embereket nevelnek a szakemberek. A jégkorongozóink közül jó néhányan időről időre a korosztályos válogatottakig is eljutnak” – nyilatkozta honlapunknak Fodor András.
Bronzért hajtanak
Idén a debreceniek csupán az utánpótlás bajnokságokban vettek részt, a kiugró siker még várat magára, de az U16-os csapat felállhat a dobogóra.
„Az U20-as és az U18-as gárdától többet vártam. Létszámban kicsit elfogytunk az év végére, valamint a két gárdát kényszerből Máthé Csaba szakmai igazgató egyszerre vezette, és ez, illetve az évközi edzőváltások szerintem rá is nyomták a bélyegüket az eredményekre. Az U20-asok az EBEL-ben sokáig kiválóan meneteltek, gyakorlatilag egy hosszabbításos gólon múlt, hogy nem jutottunk be a legjobb nyolcba. A nemzetközi liga után kicsit leeresztett a társaság, és ezt követően már nem igazán tudta felszívni magát a honi bajnokságra. Az U16-os együttes a Pesterzsébettel harcol a bronzéremért. A harmadik hely azért is lenne nagy szó ettől a gárdától, mert a keret zöme U15-ös. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az alapszakaszban még azért küzdöttek a fiúk, hogy elkerüljék az évközi osztályozót. György József munkáját külön kiemelném, remekül összerakta a csapatot, több játékos a válogatott keretébe is meghívót kapott” – mutatott rá a DHK első embere.
Van esély
A cívisvárosi jégkorong-drukkerek abban bíznak, hogy a 2018/19-es szezonban újra lesz felnőtt alakulata a városnak. Ezzel kapcsolatban innen-onnan lehet különböző pletykákat hallani, de konkrétumokkal még Fodor András sem tudott szolgálni.
„A DEAC Sport Nonprofit Kft januárban bejelentkezett a magyar jégkorong szövetség tagjai közé, vagyis a cég jogosultságot szerzett arra, hogy a csapatai részt vehessenek az MJSZ által szervezett bajnokságokban. A DEAC és az egyetem vezetésével az a megállapodás született, hogy ha lehetőség nyílik, próbáljuk megszervezni az együttest, ennek a munkának a közepén tartunk, de hivatalosan nem jelentettük még be az indulási szándékunkat. Szerencsére nagyon pozitív a közeg, a város sportszerető rétege is akarja a jégkorongot. A sportág fejlődő pályán van, az országban sorra épülnek a csarnokok, a hoki bekerült a TAO-rendszerbe. A következő szezonnal kapcsolatban egyébként sok a kérdőjel, arról lehet hallani, hogy egyes csapatok a szlovák Extraligában mérettetnék meg magukat, nagy kérdés, hogy nekik kell-e farmcsapatot indítaniuk az Erste Ligában” – mondta Fodor András.
Dolgozni kell a sikerért
Fodor András fiatal korában lett a jégkorong szerelmese, manapság már a fiai sikereiért is szoríthat.
„13-14 évesen egy betegség miatt otthon kellett maradnom 10 napig, és akkor rendezték a világbajnokságot, és minden meccset megnéztem a TV-ben. A 90-es években ob I-es csapattal büszkélkedhetett Debrecen, egyetemistaként pedig több mérkőzésen a helyszínen szurkoltam a srácoknak. András fiam az U14-es A-csapatban játszott csatárt idén. Viszonylag későn kezdte a sportágat, de erre a szezonra utolérte magát. Kisebbik fiam már négyévesen részt vett egy tanfolyamon, gyakorlatilag a járással együtt tanult meg korcsolyázni. Az U10-es csapat színeiben több tornán is részt vett. Szakmai tanácsot nem szoktam nekik adni, de a hozzáállásukat tudom értékelni. Igyekszem motiválni őket, és ha akad valamilyen problémájuk, próbálok segítséget nyújtani nekik. Örömmel látom a folyamatos fejlődésüket. A jégkorongban egyébként a munkának jóval nagyobb szerepe van, mint a tehetségnek, ezért egy nagyon igazságos sportnak gondolom. Egy-egy meccsen történhetnek meglepetések, de hosszútávon nem történnek csodák” – zárta mondandóját Fodor András.
B.Á.
