Az U16-os magyar pontvadászatban a negyedik helyen zártatok, míg a Kárpát Ligában ezüstérmet szereztetek. Hogyan értékelnéd a szezont?
Itthon minden előzetes várakozást felülmúltunk, hiszen úgy vágtunk neki a bajnokságnak, hogy kerüljük el a kiesést. Ezt a célt alaposan túlteljesítettük, hiszen egy végletekig kiélezett párharcban buktuk el a bronzérmet a Pesterzsébet ellen. Annak ellenére, hogy nem jött össze a dobogó, büszke vagyok a csapatra, mindenki kihozta magából a maximumot. Az is fontos szerepet játszott a teljesítményünkben, hogy a gárda magja immáron öt éve együtt játszik, és az esztendők során nagyon összeszokott a társaság. Az edzőnk, György József szintén oroszlánrészt vállalt a sikerekből, hiszen remek együttest épített. A nemzetközi porondon az első hely hamar eldőlt, de a másik két éremért nagy harc folyt, az utolsó találkozón tudtuk megkaparintani az ezüstöt. Az utazások, és a közösen eltöltött napok még inkább összehozták a csapatot. Megismerhettünk különböző jégkorong-kultúrákat, amit szintén hasznosnak gondolok. A Kárpát Ligában elért eredményünkkel bizonyítottuk, hogy a debreceni és a magyar hoki is fejlődő pályán van.
Kijelenthető, hogy az idei volt a legjobb idényed?
Erre nehéz válaszolnom, hiszen tavaly az U14-es ligában a harmadik pozíciót kaparintottuk meg, így nem is igazán tudok választani a két év között.
A saját produkcióddal elégedett vagy?
Szerintem kihoztam magamból, amit elvártak tőlem. Nem igazán vagyok az a típusú játékos, akit különösen foglalkoztat, hogy mennyi pontot szerez, de büszke vagyok arra, hogy a házi ranglistán másodikként végeztem.
Kiemelted György József szerepét, mit tanultál a trénertől?
Józsi bácsi szereti a fegyelmet, nála mindennek megvan a rendje. Az edzései által folyamatosan fejlődünk. Nekem már öt éve az edzőm, a jégkorong alapjait nála sajátítottam el.
Egyik nagy álmod is valóra vált, hiszen bekerültél a válogatottba.
Tavaly a World Select nevű tornára eljutottam. Kicsit izgultam a kerethirdetés előtt, de szerencsére bekerültem a nyolc hátvéd közé. Örültem annak, hogy megérte a sok munka. Idén Poprádon és Rigában is jégre léptünk. Lettországban ugyan a döntőben vereséget szenvedtünk, ennek ellenére szépen csillogó ezüstéremmel gazdagodtunk. Rajtam kívül Antek Tomi és Bartók Andris is hasznos tagja volt a gárdának, úgy vélem, egyikünk sem okozott csalódást. A rigai viadalon a feszített tempónak köszönhetően arra is lehetőség nyílt, hogy megismerjem a saját határaimat.
A jelenből menjünk kicsit vissza a múltba. Hogyan ismerkedtél meg a jégkoronggal?
4 éves koromban vittek el a szüleim a jégcsarnokba, és ott ragadtam, nem is próbálkoztam mással. Tetszik a jégkorongban, hogy gyorsan kell döntéseket hozni, minden testrészt és az agyat is igénybe veszi. A gondolataimat is el tudja terelni, hiszen a meccsen csak a játékra összpontosítok. Apukám egyébként jégkorongozik amatőr szinten.
Édesapád mellett sportol még valaki a családban?
Keresztapám, Szabó Krisztián gyorskorcsolyázóként eljutott a téli olimpiára. Édesanyám egykoron baletozott, testvéreim közül bátyám a DEAC-ban focizik, míg a kisebbik tesóm showtáncol.
Milyen poszton szerepelsz?
Bekként vet be a szakmai stáb, de szeretek támadni is, tavaly csatárként is szóhoz jutottam. A jégkorong alapja a jó védekezés, hiszen ezzel bajnokságot is lehet nyerni.
Mi az erősséged, miben kell fejlődnöd?
Dinamikus, gyors játékosnak számítok, és jól látok a pályán. Mindenben lehet előrelépni, de fizikális szempontból és a botkezelésben feltétlenül. Nyáron a hathetes szünetre mindenki edzéstervet kap, de emellett pluszmunkát végzek a szezon közben is a tömegnövelés céljából.
Egy-egy meccs alatt mennyire szoktál „túlpörögni”?
Olykor elszakad a cérna, és ekkor olyanok is kicsúsznak a számon, amivel akaratomon kívül megbántom a társaimat, de a mérkőzések után mindig megbeszéljük a dolgokat. Egyébként az ellenfelekkel nem keresem a konfliktust, a kakaskodásra szerintem a legjobb válasz a gólszerzés.
Úgy tudom, az öltözőben röpködnek a poénok.
Igen, rendszerint kiváló a hangulat. A két hangulatfelelősnek Bartók Andrist és Sándor Lacit tartom, de gyakorlatilag mindenki tud vicceset mondani, amiken jókat röhögünk. Kiváló a csapatszellem, így nincs is szükség különösebb csapatépítő programokra.
Az iskolában mennyire tudsz helytállni?
A Kossuth Gimnáziumban tanulok, jelenleg kilencedikes vagyok. A jégkorong miatt általában az első féléveim gyengébben sikerülnek, de amint vége a szezonnak, több időt tudok fordítani a tanulásra, így az év végére javulnak az eredményeim. Egyébként mindenből négyeseket és ötösöket szerzek. A reál tárgyak állnak hozzám közel, a matekot és a kémiát is szeretem. A szüleim is hangsúlyozzák, hogy ne hanyagoljam el a tanulást, mivel bármikor közbejöhet egy súlyosabb sérülés, ami keresztülhúzhatja a számításaimat.
A közeljövőre milyen terveid vannak?
Érettségi előtt szeretnék egy évet külföldön tölteni, mivel minél fiatalabb valaki, annál kisebb a lemaradása az elittel szemben. Az egyetem még kicsit távolinak tűnik, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Amerikában tanuljak tovább.
A szabadidődben mit szoktál csinálni?
Angol nyelven, angol felirattal sorozatok nézek, ezzel is fejlesztem a nyelvtudásomat. Az NHL és a komolyabb bajnokságok történéseivel képben vagyok, kedvenc csapatom a Los Angeles Kings. A jégkorong mellett további sportágak is érdekelnek, például a labdarúgás és a kosárlabda.
B.Á.
