Néhány hete nagy sikernek lehettél a részese, hiszen tagja voltál az egyetemi bajnokságot megnyerő debreceni csapatnak.
Igen, sikerült megvédenünk a címünket, hiszen már tavaly is révbe értünk. Igaz egy évvel ezelőtt nem tudtam elutazni a végjátékra klubkötelezettségem miatt. Egy lelkes együttest ismertem meg, amely elsősorban OB I/B-ben szereplő játékosokra épít. Kötelezettségemnek tartottam, hogy a Debreceni Egyetem hallgatójaként segítsem az alakulatot. Érdekesség, hogy az egyetemi bajnokságban másféle szabályok szerint zajlanak a mérkőzések, például nincs támadóidő, a hét méteren túl lőtt gól kettőt ér, valamint négyes méretű labdával pólózunk. Úgy gondolom, ezek az újítások látványosabbá teszik a vízilabdát, talán érdemes lenne egy-két módosítást a magyar pontvadászatban is bevezetni.
2016-ban tértél vissza Debrecenbe. Mi csábított vissza a cívisvárosba?
Itt érettségiztem, ide járok egyetemre, szép emlékeim vannak a városról, tanáraimról, a sportkedvelő szurkolókról. Ezeken felül, ami legfőképpen csábított, hogy minden adott volt ahhoz, hogy profi körülmények között pólózhassunk.
A légióskodásba is „belekóstoltál”. Milyen élményekkel gazdagodtál Törökországban?
Az első debreceni szezonom után a KSI-hez kerültem, itt Horváth János volt az edzőm, az ő segítségével adódott ez a lehetőség. A Manisa Magyarországon edzőtáborozott, a csapatot pedig Gulyás Zoltán irányította. A klubnak szüksége volt egy balkezes játékosra, és rám esett a választásuk. Eleinte tartottam a légióskodástól, de pozitív élményekkel gazdagodtam. Húzóemberré váltam a gárdában, sikerült a négy közé jutnunk, amivel elértük a célunkat. Az elődöntő egyik meccsén a Galatasaray-t is legyőztük, ami óriási tettnek számított, hiszen a Galata 12 éve nem szenvedett vereséget a török bajnokságban.
Kicsit tekintsük vissza pályafutásod kezdetére. Miért a vízilabdára esett a választásod?
Úszóként kezdtem, indultam is versenyeken, de egyre unalmasabbá vált. Sziklai Attila azt kérte, hogy döntsek a póló és az úszás között, és én a vízilabdát választottam, mivel vonzott a labda. Először a Faragó Tamás Sportiskolába kerültem, innen a Matáv Pólósulihoz vezetett az utam, ami a nevelőegyesülete volt a Vasasnak.
Úgy tudom, nagyapád életében is fontos szerepet játszik a medence.
Így van, nagyapám, Somlai Gábor válogatott úszó volt, s manapság pedig senior viadalokon méretteti meg magát. Világbajnoki aranyéremmel büszkélkedhet. Amikor időm engedi, megnézem a versenyeit, de ő is sok meccsemen szurkol a helyszínen.
Több szép eredmény igazolja, hogy nem hoztál rossz döntést, amikor pólós lettél. Melyik siker jelenti neked a legtöbbet?
Az ifjúsági válogatott tagjaként eljutottam a stuttgarti Európa-bajnokságra, ami nagy élményt jelentett. Emellett a miskolci feljutásra is jó szívvel emlékszek vissza, az osztályváltás történelmi tett volt, hiszen a város korábban még nem rendelkezett élvonalbeli csapattal. Az idei szezon miatt sincs okom panaszra, hiszen hosszú évek után a DVSE ismét a top nyolcba jutott.
Hogyan jellemeznéd a játékstílusodat?
Egyik fő erényem a pontos adminjáték, vagyis hogy jól látok a pályán. A lövéspontosságban látok esélyt a fejlődésre, gyakran túlizgulom a lehetőségeket. Sok segítséget kaptam korábbi páromtól, kapok szüleimtől, és a szakemberektől az egyéni fejlesztésemben.
Az évek alatt több edzővel is dolgoztál. Kinek köszönheted a legtöbbet?
Gyakorlatilag mindenkit megemlíthetek. Utánpótlás koromban Váradi Ákos, Kenéz György és Pecz Lajos foglalkozott velem, mindhármuknak hálával tartozom. Horváth János többnyire korosztályos válogatott edzőként tanított. Gulyás Zoltán, Szilágyi Péter, Dr. Sike József, valamint Komlósi Péter is bízott bennem, tőlük is rengeteget tanultam.
Javában zajlik a csapatoknál a keretek kialakítása. Te hol folytatod a karrieredet?
Sajnos nagyon úgy fest, hogy az idény végén távozom Debrecenből, mivel az új edző szakmai elképzelésébe nem férek bele. Fájó lesz elhagyni a DVSE-t, mivel remek összhang alakult ki közöttünk, és az elvárásként megjelölt felsőházi célt is teljesítettük. Úgy vélem, erre az alapra kellett volna építeni a csapatot a következő években is. Keresem a lehetőségeket.
Milyen célokat tűztél ki magad elé a következő évekre?
Nem számítok még öreg pólósnak, így fejlődni szeretnék a játék minden elemében. Bízom benne, hogy stabil élvonalbeli vízilabdázó leszek. A későbbiekben az edzősködést sem zárom ki, Miskolcon már foglalkoztam gyerekekkel, és élveztem a feladatot. Tanulni és tanítani, ez lehet csak a cél.
Ha jól tudom, nagy Roma-szurkoló vagy. Mióta tart ez a „szerelem”?
Édesapám és Francesco Totti is komoly szerepet játszott a csapatválasztásomban. Szerencsére már helyszínen is átélhettem egy Roma-meccs hangulatát, leírhatatlan érzés volt. A Bajnokok Ligájában idén parádésan menetelt a Roma, ám a bajnokságban a szokásos „nyűglődést” produkálják a fiúk.
Sportszervező szakon tanulsz a Debreceni Egyetemen. Miért erre esett a választásod?
3 éves korom óta a sport tölti ki az életem, a gyakorlat mellett fontosnak láttam a szakma elméletét is felsőfokon megtanulni. Elengedhetetlennek tartom a diploma megszerzését, hiszen a póló utáni életre is gondolnom kell. Szerencsére minden segítséget megkapok az egyetemen, tagja vagyok a mentorprogramnak, ami sok terhet levesz a vállamról, szerencsére a tanáraim is nagyon készségesek.
A szabadidődet mivel töltöd?
Próbálom a tanulás terén utolérni magam, emellett a csapattársakkal, barátokkal is gyakran szervezünk közös programokat. Szeretek utazgatni is, sok országban jártam már. Barcelonában és Máltán a helyi vízilabdában is belekóstolhattam. Lisszabon, Róma és Isztambul csodás városok. A bakancslistámon többek között Amerika, Párizs és Amszterdam is szerepel.
Fotók: Nagy Anita
B.Á.
