Behívtak az U17-as válogatott keretébe, de nem léptél pályára a horvátok elleni mérkőzésen. Van benned csalódottság?
Egyáltalán nincs, már az, hogy ott lehettem, boldogsággal tölt el. Számomra megtiszteltetés a válogatott keretében lenni, dolgozok keményen a hétköznapokon, hogy legközelebb is meghívjanak, és ha pályára léphetek, jó játékkal szeretném meghálálni a bizalmat. Bízok benne, stabil tagja leszek majd a nemzeti csapatnak, ehhez viszont jó teljesítményt kell nyújtanom a bajnoki mérkőzéseken. Van még miben fejlődnöm, úgy gondolom, jól látok a pályán, a rúgótechnikám is megfelelő, de a fejjátékomon még csiszolni kell.
Miért foci és miért nem művészi torna?
Szandaszőlősön jártam általános iskolába, osztálytársaim szinte mindegyike fiú volt, akik természetesen fociztak, így fogalmazhatnék úgy is, nekem is fociznom kellett. De ez nem lenne teljesen igaz, mivel már édesapámmal, egészen kicsi gyerekként is rengeteget labdáztam, ezért örömmel álltam be a fiúk közé játszani. Többször mondták nekem, menjek velük edzésre a helyi csapatba, végül rászántam magam és ott is ragadtam. Szolnok-Szandaszőlősön Gönczöl Feri bácsi irányította a csapatot, ő volt az első edzőm. Majd négy év múlva kerültem Szolnoki MÁV-hoz, ahol szintén fiúkkal edzettem, mondhatni, így beleerősödtem a labdarúgásba, hiszen ugyanazt az edzésmunkát végeztem, amit a srácok. Itt három éven keresztül rúgtam a bőrt.
Környezeted hogy fogatta a tényt, hogy lány létedre focizol?
Szerencsés vagyok, mert bátorítottak, támogattak, szüleimtől, barátaimtól minden segítséget megkaptam és azóta is megkapok, amit szeretnék megköszönni nekik. Imádok focizni, nem is tudnám elképzelni a napom labda nélkül, a labdarúgás nekem szenvedély.
Hogy kerültél Debrecenbe?
Még hetedikes voltam, amikor megkeresett a Fradi, szerettek volna leigazolni, de édesanyám nem engedett. Később is több helyről voltak megkeresések, köztük a DLA is, végül szüleimmel átbeszélve a lehetőségeket, Debrecent választottam, már a középiskolát is itt kezdtem meg.
Nem bántad meg, hogy a Fradi helyett Debrecenbe igazoltál?
Egyszer sem bántam meg. Nagyon jó csapatba kerültem, a játékostársak hamar befogadtak, kiváló a közösség, Szegedi Szabolcs pedig nagyon jó edző. Debrecen is nagyon tetszik, bár sokat nem járok a városba, hiszen hétköznapokon iskola, tanulás, edzés, hétvégén pedig mérkőzés. Nagyon jól érzem magam, erős a csapatunk, idén már a kiemelt bajnokságban indulhatunk.
Lassan kezdődik a bajnokság, és ahogy említetted, a kiemeltben fogtok indulni. Mit vársz ettől a szezontól?
Sikeres volt a felkészülésünk, az edzőmérkőzéseink is jól sikerültek, keményen dolgoztunk, teljes mértékben bizakodó vagyok. A csapat összeállt, biztos vagyok abban a tavalyinál erősebb bajnokságban is megálljuk a helyünket, úgy gondolom, odaérhetünk a dobogóra. Egységesek vagyunk, jó a csapatszellem, mindent megteszünk a pályán a sikeres szereplésért.
Milyen gyakran tudsz hazajárni?
Minden alkalmat megragadok, hogy hazamehessek, hiányozik a családom. Mivel általában vasárnap vannak a bajnoki mérkőzéseink, pénteken vagyok otthon, de szombaton már utazok is vissza Debrecenbe. Eddig minden vonatjegyet eltettem, egyszer megszámolom, hány darabból áll a gyűjteményem. Otthonlétek alkalmával leginkább a családommal vagyok, hiszen sokat vagyok tőlük távol, de ilyenkor van lehetőségem a barátaimmal is találkozni, szoktunk közös programokat szervezni, összejövünk, beszélgetünk. Természetesen próbálom kipihenni is magam, kikapcsolódni, mivel érdekel a történelem, tesómmal ilyen témájú dokumentumfilmeket szoktunk nézni.
Milyen távlati céljaid vannak?
Azt, hogy hol folytatom majd a tanulmányaimat, egyelőre még nem tudom, az biztos, egyetemen vagy főiskolán tanulok tovább, de még van időm eldönteni, milyen szakon. A labdarúgásban az elkövetkező szezonra koncentrálok, a kiemelt bajnokságban szeretnék a csapattal jól szerepelni, játékommal hozzájárulni a jó eredmények eléréséhez. Természetesen a válogatottba is minél többször szeretnék bekerülni és pályára is lépni.
