Két egészen ellentétes felfogású csapat lépett pályára a városi rangadón, míg a DEAC játékában érezhető volt a tűz és az akarat, addig a sportiskolásokéban ez nem volt fellelhető. Egyértelműen az történt a pályán, amit az egyetemi csapat akart, Szabó János gárdája pedig semmiféle ellenállást nem tanúsított, nagyon sok hibával és hitehagyottan játszottak. Nem is volt kérdés egy percig sem, ki fogja megszerezni a három pontot, a DEAC megérdemelten nyerte meg a mérkőzést.
A DSC-SI játékosainak egy dolgot meg kell tanulniuk: Lehet rosszul játszani, de akarat és hit nélkül soha.
DSC-SI – DEAC: 1:7 (0:3)
DES-SI: Kalmár (Meszesán 60’), Zsombik, Bagi, Papp P., Szegvári (Virág 60’), Veres, Lengyel, Nyírkos (Cserős 41’), Tizán (Tóth M. 41’), Szmicsek, Berki
Edző: Szabó János
DEAC: Vas (Kerezsi 41’), Lakatos, Bíró, Borkó, Gulyás (Tőkei 65’), Vilmányi, Kovács, Nagy-Pál, Sándor, Al-Rubaye (Polonkai 41’), Borbás (Czibere 65’)
Gólszerzők: Virág 80’ ill. Nagy-Pál 9’, 67’, 70’, Sándor 36’, Borbás 37’, Gulyás 52’, Bíró 75’
Szabó János: Mérkőzés előtt azt gondoltam, háromesélyes lesz a találkozó, de már a bemelegítésnél láttam, baj lesz, nem éreztem, hogy fel lennének pörögve, fejben ott lennének a játékosok. Már az első percekben hatalmas hibákat vétettünk, mi hoztuk helyzetbe ellenfelünket, amit ki is használtak, ugyan így a második kapott gólunknál is. Sajnos azt kell mondanom, a DEAC a játék minden elemében fölénk nőtt, a nem megfelelő hozzáállásunk miatt lett ilyen súlyos a vereségünk. Nem volt meg a tűz, az elszántság bennünk, a pályán nem kommunikáltunk, sok hibával és pontatlanul játszottunk. Ellenfelünk erős csapat, biztos vagyok abban, a dobogón fognak végezni, de nem volt meg bennünk az akarat, hogy megnehezítsük a dolgukat. A DEAC teljesen megérdemelten nyerte meg a mérkőzés, amihez csak gratulálni tudok.
