Csak ülök a gép előtt és még most se értem, miért kell nekem rólad írnom, hisz bármikor betoppanhatsz és beszélhetünk az élet dolgairól, a fociról, kézilabdáról, Debrecenről és bármiről. Aztán eszembe jut, hogy nem lenne ez könnyű, mert nem a szavak embere voltál, hanem a tetteké. Nem szerettél te semmiről csak beszélni, csak belül égtél mindig ezer fokon, szeretett városodért, Debrecenért a Lokiért, a barátaidért, mert ez töltötte ki a mindennapjaidat.
Drága kis Komcsi!
Nagyon megnehezítetted a dolgomat, mert nehéz, nagyon nehéz rólad írni, mert elmentél valahová és várom, hogy vissza gyere. Nem mehettél messzire, mert terád szükség van, neked itt kell lenned!
Nem nekem kellene rólad írni, hanem neked kéne emlékezni rám. Milyen igazságtalan az élet.
Miért? Miért Te?
Soha nem tudom feldolgozni és elhinni sem. Te itt vagy köztünk, talán ezért ilyen átkozottul nehéz bármit is mondani.
Nehéz helyzetbe hoztál Gabi!
Rólad nem írni kell, hanem veled lenni, mert ez így hihetetlenül nehéz. Tudni, hogy itt vagy, találkozni a Hódosnál, aztán kimenni az Oláh Gabira, mert az már a te tereped volt. Ez illik hozzád…
Ezért dolgoztál egész héten. Ott voltál a barátaid között, akiket a legjobban szerettél. Aztán levezényelted a meccset a kerítésről és csak akkor változtál vissza, amikor vége lett. Mert addig transzban voltál. Talán nélküled el sem kezdték volna… Akkor te voltál a lángoszlop, a Vezér, aztán egy üvegsör mellett a Jóbarát, mindenki Komcsija.
Talán 17 éves voltál mikor megismertelek. Egy diszkóból kísérted haza a lányomat. Aztán gyorsan, mondhatom, családtag lettél. Könnyen ment, mert jó gyerek voltál, téged nem lehetett nem szeretni. A fiunk voltál, mint a többiek.
Már akkor tele voltál tervekkel, ötletekkel, nagyon szeretted az életet és az élet is szeretett téged.
Nem volt nehéz dolgod, mert már otthon magadba szívtad a város, a Loki szeretetét. De könnyű dolgod sem volt, mert ez a teher kötelezett. Szerencsére ez sohasem volt neked teher. Büszkén és nagy szeretettel vállaltad, amit a sors neked szánt: Debrecen és a város sportjának feltétel nélküli szeretetét.
Meg az emberekét. Téged mindenki szeretett, Debrecenben, az országban és a határokon túl. Élvezted az életet, lubickoltál benne…
Most látom, mennyit szerepel a szeretet szó. De ez így van jól. Ez is illik hozzád.
És akkor éppen két éve…
De miről beszélek? Hát itt vagy velünk!
Most elmentél valahová, de mindjárt jössz.
Tudod, kezdődik a meccs…
Komcsikám! Soha nem felejtünk, mindig velünk vagy!
Kas Gyula