„Mindig nagy megtiszteltetés volt számomra a magyar válogatott tagjaként pályára lépni, jó érzéssel töltött el, hogy ismét behívtak a keretbe. A régi csapattársak közül hárman maradtunk, Varga Adél, Ganczer Hajni, akikkel 11 éve debütáltunk, épp beszéltük, akkor milyen izgatottan, mondhatni remegő lábakkal vártuk első mérkőzésünket. Most viszont nyoma sem volt az izgalomnak, drukknak, nem volt bennünk félsz, ez talán az elmúlt évek rutinjának köszönhető, a játékra összpontosítottunk, próbáltuk megvalósítani, amit a szövetségi kapitány kért tőlünk.” – kezdte mondandóját Üveges Katalin.
A DEAC játékos-edzője röviden bemutatta a Portugál válogatottat – „A Portugál válogatott szerintem a világ legjobb futsalcsapata, úgy gondolom, ők fogják nyerni az Európa-bajnokságot. Kilenc éve együtt vannak, két éve tudatosan készülnek a kontinensviadalra, mindenki egy klubban nevelkedik, egy játékos játszott külföldön, de ő is hazatért. Vele, mikor Olaszországban játszottam, ellenfélként találkoztam, a bajnoki döntőn is összecsaptunk. A nemzeti csapat minden támogatást maximálisan megkap a szövetségtől, teljesen profi körülmények közt készülnek az Eb-re. Számomra nem voltak ismeretlenek, hét éve Moszkvában volt alkalmam játszani ellenük, akkor 5:0-ra kaptunk ki tőlük, zárt védekezéssel próbáltuk elkerülni a nagyobb arányú vereséget.”
„Két mérkőzésen léptünk pályára Portugália ellen, az elsőn érezhető volt az utazás miatti fáradtság rajtunk, hiszen kora hajnalban indultunk, este érkeztünk, aznap még edzettünk, későn kerültünk ágyba. A vereséget viszont nem erre fognám, egyértelműen kiütközött a két csapat közti különbség. Vendéglátóink fejben, fizikálisan, technikailag egészen más szintet képviselnek, amit nem lehet szívvel és akarattal áthidalni. Dombó János azt kérte tőlünk, bátran támadjunk ki, rontsuk el a portugálok játékát, de nem hogy elrontani nem tudtuk, a labdával is ritkán találkoztunk, pontrúgásból kaptunk öt gólt az első 10 percben. Attól függetlenül, hogy sok gólt kaptunk, sokkal pörgősebben, látványosabban futsaloztunk, mint két éve, voltak szép megoldásaink is. A második találkozón már előreléptünk játékban, harminc perc alatt csak háromszor vették be a kapunkat és ez nagyon jónak mondható egy ilyen kaliberű csapat ellen. A végére elfáradtunk, a portugálok növelni tudták előnyüket, bravúros kapusteljesítményeinknek köszönhetjük, hogy csak 6:0 lett a vége.” – foglalta össze a két találkozót válogatott játékosunk.
„Csalódottság nincs bennem, bátran játszottunk, mindenki nagyon akart, becsülettel küzdöttünk, a körülményekhez képest próbáltunk helytállni. Mindenképp hasznos volt a két találkozó, tapasztalatokat szereztünk, egyre jobban összeszoktunk. Nagyszerű volt a társaság, nagyon jól éreztük magunkat, jó volt csapaton belül az összhang. Mindegy volt, ki melyik klubban játszik, a válogatottban egymásért, a csapatért küzdöttünk. Kikapcsolódásra is tudtunk időt szakítani, megnéztük várost, lementünk az óceánpartra, sétáltunk a jó időben. Jó volt mindezt átélni, szép élményekkel gazdagodtam.” – zárta élménybeszámolóját a kiváló center.
Egyetemi csapatunk szakvezetőjének gondolatai már a következő feladatok körül forognak – „De vissza kell zökkenni a hétköznapokba, csütörtökön bajnoki mérkőzés vár ránk, a Szolnok ellen lépünk pályára a bajnokságban, illetve készülünk a Magyar Kupára, várjuk a sorsolást.”
