Akartam az aranyérmet
Nyáron nem sikerült szabadtéren megnyernem az országos bajnokságot, ezért úgy érkeztem erre a versenyre, hogy mindenképp meg akarom védeni a címemet, mindegy, milyen idővel, csak az én nyakamba akasszák az aranyérmet. Úgy gondolom, az idei a legjobb szezonom, stabilan futottam 8.11-et a versenyeken úgy, hogy technikailag nem voltak jó futások. Ezért is tudtam, hogy sikerülni fog még faragni az időből, de kicsit ideges voltam, amiért eddig nem sikerült. Edzőm többször mondta, nyugodjak meg, nem a szezon elejére időzítünk, hanem a két fő fedettpályás versenyemre.
Élveztem a futás minden pillanatát
Próbáltam higgadt maradni, de bevallom, nagyon izgultam, főleg a két futás között, a döntő előtt nagyon vártam már a rajtot. Amint eldörrent a startpisztoly, teljesen felszabadultam, élveztem a 60 gát minden pillanatát, tudtam figyelni arra, hogy korábbi hibáim ne ismétlődjenek meg. Lucával hatalmas csatát vívtunk, mindketten jól kaptuk el a rajtot, de úgy éreztem, az első két gátközöm nem volt elég agresszív, a harmadiktól kezdtem igazán lelépni a gátakról. Olyan érzésem volt, mintha Lucával szerepet cseréltünk volna, eddig nekem ment jól a táv eleje, neki pedig a második fel, ez most mintha fordítva történt volna, bár megjegyzem, a rajtom idén most volt a legjobb. Ez is mutatja, csapattársam mennyit fejlődött a rajt terén. Olyan rövid a táv, hogy sokszor nagyon apró dolgokon múlik a győzelem, illetve azon, fejben ki mennyire van rendben. Luca fejben nagyon erős, de megtanultam tőle, hogy lehetek én is az, amit köszönök neki. Nyugodtan mondhatom, a 8.02 ezt bizonyítja is, hogy majdnem tökéletes volt a futásom, de maradt még bennem, ha az apró hibákat még sikerül korrigálni, talán, de hangsúlyozom, talán 8 másodperc alá kerülhetek.
Büszke vagyok arra, hogy megvédtem a címem
Célba érkezés után én úgy érzékeltem, hogy nyertem, de a versenybírók eléggé elbizonytalanítottak, mert volt, aki azt mondta, az ötös pálya az első (ott futott Kozák Luca), végül a főbíró a célfotó alapján az én nevemet mondta ki. Nagyon boldog vagyok és büszke arra, hogy sikerült megvédeni a címemet. Nagyon megdolgoztam ezért, rengeteg munka, szenvedés, fájdalom, kudarc van mögötte, de a győzelem megerősített abban, jó úton járok, ezt kell folytatnom, én erre születtem. Eddigi szezonommal maximálisan elégedett vagyok, Eb szintet, egyéni csúcsot futottam, stabil volt a teljesítményem, helytálltam a nemzetközi versenyeken.
Szeretnék már döntőt futni
Bízok abban, hogy az Európa-bajnokságon is sikerül jól szerepelnem, már fedettpályán és szabadtéren futottam középdöntőben, idén szeretnék már bekerülni a döntőbe. Ez nyilván nem lesz egyszerű, nagyon sűrű a mezőny, szerintem ezredek fognak dönteni, mindennek kifogástalannak kell lennie, hibázni nem szabad, de kell hozzá egy kis szerencse is. Úgy gondolom, a 8.02 elég lehet, de ha 8.0 elejét futok, már elégedetten fogok hazautazni, mert akkor mondhatom, mindent megtettem.
Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik támogattak, bíztak bennem
Az országos bajnoki címemet edzőtársamnak, Baji Balázsnak ajánlom, aki sajnos sérülés miatt nem tud versenyezni, innen is kívánok neki mielőbbi teljes felépülést. Edzőim a döntő előtt mondták, Bazsiért is fussak, de én nem csak érte, hanem mindazokért, akik ott vannak mögöttem, segítenek, bíznak bennem, szorítanak értem, azokért is futottam. Szeretném megköszönni edzőimnek, Tomhauser Istvánnak, Kiss Dánielnek, szüleimnek, barátomnak, Könczei Áronnak, hogy mindenben támogattak, nélkülük nem sikerült volna a címvédés.
