Nagyon jól indult a téli felkészülésem, de egy baleset teljesen átírt mindent, újra kellett gondolni az egész szezont. A tunéziai edzőtábor harmadik hetében kóbor kutyák támadtak meg, komoly sérüléseket szenvedtem, kint meg is műtöttek. A lábadozás sajnos sok időt vett igénybe, így két hónap munka teljesen kimaradt, teljesen nulláról kellett újrakezdtem a felkészülést. A fizikai fájdalom mellett lelkileg nagyon megviselt az eset, azt is nehéz volt feldolgozni, hogy a rengeteg munka egyik pillanatról a másikra semmivé vált. Fizikálisan teljesen visszaestem, a szervezetemet a sok intravénás antibiotikum, a tetanusz, veszettség elleni oltás és az erős fájdalomcsillapítók nagyon megterhelte. Azokat a célokat, amiket erre az évre kitűztünk, már nem tudjuk megvalósítani, jelenleg fizikai állapotom erősítésén dolgozunk Zsolttal (Benedek Zsolt, Zita párja és edzője – szer.), újrakezdtük a felkészülést, kapkodni nem akarunk, talán őszre fogom teljesen utolérni magam. Az állapotom kezd jó lenni, dolgozunk, haladunk előre lépésről lépésre, már 2020-as szezonra fókuszálunk.
Volt egy kontrollversenyem két hete, megnéztük, mit tudok hosszú futásban, elindultam egy félmaratonon, ami hegyi verseny volt. Egészen jó idővel sikerült megnyernem, de megbeszéltük edzőmmel, intenzívebben majd csak augusztustól kezdünk el versenyezni. Még át kell gondolnunk, nem tudva, hogy reagál a lábam a gyorsabb tempójú futásokra, megéri-e készülni a pályaversenyekre, ehhez nekem stabil alap kell, ami jelenleg nincs meg. Erre az évre nincsenek kitűzött céljaink, konkrét tervek majd a következő évre lesznek.
