Sokáig kellett várnunk arra, hogy egy európai topligában szereplő együttessel mérkőzhessünk meg a nemzetközi kupában, ez most a csapat remek bajnoki szereplésének köszönhetően megvalósult. A körülményeket nem lehetett ideálisnak nevezni, még este 9-kor is nagyon meleg volt, ráadásul komoly szúnyoginvázió is nehezítette a játékot. Az végeredmény viszont nem ezen múlt, ezzel mindkét gárdának meg kellett küzdenie.
Nagyon nehéz mérkőzésen vagyunk túl, talán volt egy kicsit meg is voltak illetődve a srácok, hiszen ilyen kaliberű csapat ellen még nem játszottak. A Torino nagyon masszív, erős csapat, tele válogatott szintű játékosokkal. Az első félidőben nagy nyomást helyeztek ránk, nem volt időnk gondolkozni, gyors döntéseket hozni, védekezésre kényszerítettek minket, nem volt erőnk támadásokat vezetni. Próbáltuk jól lezárni, szűkíteni a területeket, de ellenfelünk más dimenzióban futballozott, gyorsak, agresszívek voltak, megérdemelten vezettek ebben a játékrészben. A második félő sokkal jobb volt a mi szempontunkból, bár a Torino a biztos előny tudatában nem volt már annyira agresszív, fegyelmezett, mint az első 45 percben. Ezt próbáltuk kihasználni, helyzeteket tudtunk kidolgozni, több lehetőségünk volt a gólszerzésre, de nem voltunk elég higgadtak a befejezéseknél. A harmadik gólt nagyon sajnálom, egy 2:0-s eredménnyel felfokozottabb hangulatban várhattuk volna a visszavágót.
Az első gólnál elég volt egy pillanatnyi figyelemkihagyás, nem értünk vissza időben, nem tudtuk felvenni a védekező pozíciót. Az üres területbe lőtt labdával meg tudott indulni Belotti, akit már csak szabálytalanul sikerült megállítani. Azt nehéz megítélni, hogy Sanyinak (Nagy Sándor – szerk.) ki kellett-e mozdulnia a kapujából, ő így döntött, de mint említettem, a védelmi kihagyásnak tulajdonítom a gólt. A második találatban a szerencse játszotta a főszerepet. Az, hogy lesről indult a támadás, benne van a futballban, az asszisztens nem jelzett, a játékvezető tovább engedte az akciót. Ansaldi alapvonalig vezette a labdát, élesen be akarta adni középre, de a földbe rúgott, külsővel találta el a játékszert. Sanyi jól olvasta a játékot, beadást várt, azt akarta lereagálni gyors kivetődéssel, arra nem számított, hogy az olasz játékos így fogja eltalálni a labdát. Nem hibáztatom, viszont alapvonalról nem szabad gólt kapni.
Szégyenkezni abszolút nincs oka a csapatnak, mindenki próbálta megfelelően megoldani a feladatát, de nagyon nehéz olyan ellenféllel szemben játszani, akik 3-4 sebességgel gyorsabban futballoznak, mint mi. Az erőszakos, gyors játékot szoknunk kell, de ezt csak úgy lehetne, ha folyamatosan ilyen ellenfelek ellen játszanánk, ehhez viszont egy erősebb bajnokság kellene. Véleményem szerint a csapatunk bele tudna rázódni, én alkalmasnak látom erre a keretet. Csütörtökön, a visszavágó minden pillanatát ki kell élvezni, nem szabad rágörcsölni, felszabadultan kell futballozni. Remélhetőleg nagyon sokan lesznek kint a Nagyerdei Stadionban, lehetne néhány kellemes percet szerezni a szurkolóknak.
