A meggyengült játékoskerettel felálló debreceni fiataloknak nem sikerült a kvalifikációból bekerülni a Master-csoportba, így a Qualification Round küzdelmeiben vesznek részt, többek között a Győri ETO és a Vasas SC társaságában. A mienk a múlt szombaton Debrecenben játszották le első mérkőzésüket, az ellenfél a Vasas együttese volt. A piros-kék együttes 3-2-re nyerte azt a találkozót, bár a mieink biztató játékot produkáltak. A „visszavágót” október 19-én, délután rendezték meg a Vasas Jégcentrumban.
Együttesünk közel sem a legjobb összeállításban állt fel mérkőzésre, öt meghatározó játékosunk hiányzott. Ez természetesen nyomot hagyott a meccs képében is, az első harmadban fölényben hokizott az ellenfél, jóval többet lőttek kapura, mint mi és Hladony, valamint Gál találataival két gólos előnyre tettek szert. A 2. játékrész első felében nem esett gól, de a 32. percben Horácskó révén betalált a hazai csapat, majd Matusek és Kadarkuti révén még inkább elhúztak a mieinktől. A meccs képe a 3. harmadban sem változott, végig a piros-kékek domináltak. Az 58. percben Bayer gólra váltott egy emberfórt, majd Matusek állította be a végeredményt.
Vasas SC – Debreceni HK 7-0 (2-0, 3-0, 2-0)
György József: „A mérkőzésen Antek Tamás 40 percet védett, 18 lövést kapott, ebből 5 gólt. Gönczi Bence 20 percig állt a kapuban, 11 lövésből 2 gól a mérlege. A hivatalos statisztika sajnos, köszönő viszonyban sem volt a való helyzettel; az ellenfélnél 29 lövés helyett 55-öt regisztráltak, de mi is csak 14-et lőttünk kapura. A végeredmény azonban teljesen reális, csak egy csapat volt a jégen, helyzetekig sem tudtunk eljutni, nem volt bennünk átütő erő. A kapusok az eredmény ellenére kiváló teljesítményt nyújtottak; Antek az 5 kapott gólból háromnál teljesen tehetetlen volt, elfutásokból, 2 az 1 elleni kontrákból és kipattanókból kapta a találatokat és Gönczi is nagyon jól állt bele a mérkőzésbe. Nem szeretném a szokásos módon áttekinteni a harmadokat, nem sok pozitív dolgot tudnék megemlíteni. Erősen hiányos kerettel álltunk ki erre a mérkőzésre, ami tükröződött a meccs képében is. A mieink közül mélyen a tudásuk alatt teljesítettek azok, akiktől játékot vártam volna, a többiek pedig csak ennyit tudtak hozzátenni, így egyoldalú és eseménytelen volt a játékunk.
Jelenleg az a helyzet, hogy a játékosaim nem egy, hanem három helyen készülnek, ami nem ad lehetőséget az elvárt szintű csapatjáték és a kémia kiépítésére. Mivel ennek híján nem várhatunk jobb eredményeket, az most a legfontosabb feladat, hogy a lehető leggyorsabban megállítsuk ezt a folyamatot és megpróbáljuk a helyes irányba terelni.”
