A vártnál jóval gyengébben szerepelt a csapat ősszel, finoman fogalmazva, nagyon hullámzó volt a teljesítmény. Miben látod ennek okait?
Valóban, eléggé hullámzó volt a teljesítményünk, előzetesen ennél jobbra számítottunk. Mivel érdekeltek voltunk a nemzetközi kupában, a többi csapattal ellentétben, akik négy hetet pihenhettek, mi két hét szünet után elkezdtük az edzéseket. Hamar topformába kellett kerülni, hiszen július 11-én már pályára léptünk az Európa-liga küzdelmeiben, így a felkészülésre is kevesebb idő jutott, ez pedig a bajnokság későbbi szakaszában okozott problémát. Az új igazolások, Garba, Trujic, Adeniji későn érkeztek, szinte beestek a kupamérkőzésekre, nem voltak megfelelő fizikai állapotban. Eleinte vitte őket a lendület, de később kiütközött, hogy nem voltak megfelelő állapotban. Menet közben kellett pótolni a lemaradásukat, ezért elég változó volt a teljesítményük. A bajnokság során több problémával is küszködtünk, sérülések miatt többen kiestek, ez pedig meghatározta a szereplésünket. Bódit, aki fontos láncszeme, vezére a csapatnak, hosszú időre elvesztettük, őt sajnos nem tudtuk pótolni. Szécsi, Nagy Sándor is mérkőzéseket volt kénytelen kihagyni, míg Varga Kevinre három találkozón nem számíthattunk eltiltás miatt.
A szezon elején még semmi sem utalt arra, hogy negatív mérleggel zárja a csapat az évet. A Kaposvár elleni hazai mérkőzésen viszont megtört a lendület…
Azt gondolom, a nemzetközi kupában, a Kukësi és a Torino ellen rendben voltunk, mint ahogy az első három bajnoki mérkőzésünkön is. Valóban, a Kaposvár ellen tört meg a lendületünk, azon a találkozón mindenki győzelmet várt, sajnos nem sikerült itthon tartanunk a három pontot. Ez nagy pofon volt számunkra, ráadásul a következő fordulóban egy már megnyert mérkőzést veszítettünk el az Újpest ellen úgy, hogy a 87. percig nyerésre álltunk. Ez a két vereség nagyon megfogta a csapatot, lelkileg padlóra kerültek a játékosok. Ezt követően egy balszerencsés periódusba kerültünk, sokszor nem jöttünk ki jól a fordulópontokból, illetve sérülések, eltiltás miatt meghatározó játékosokra nem számíthattunk. Több felállási formával próbálkoztunk, így pótolva a hiányzókat, ez hol sikerült, hol pedig nem. Támadó középpályások hiányában viszont az előrejátékunk nem volt kellően hatékony, nem tudtuk annyit az ellenfél térfelén tartani a labdát, mint amennyit szerettük volna. Passzpontosság terén régebben is voltak problémáink, Bódi kiválásával ez még jobban kiütközött, kevésbé volt folyamatos a játékunk. Ennek ellenére a negyedik legtöbb gólt mi szereztük ősszel.
A védelemmel akadtak gondok, a második legtöbb kapott gólt a DVSC jegyezhette…
Az előző két évvel ellentétben idén nem volt stabil a védekezésünk, ezért kerestük a jó megoldást, többször is változtattunk a hátsó alakzaton. Nagyon sok gólt kaptunk, de ez nem csak a védők hibája, hanem az egész csapaté. Hiába voltak kiosztva az emberek, szögletből meglehetősen sok gólt kaptunk, többször megelőztek minket. Próbáltunk változtatni, áttértünk a területvédekezésre, de így sem voltunk elég hatékonyak. Határozatlanok voltunk hátul, nem támadtuk meg a labdás játékost, sok egyéni hibát vétettünk.
A vereségek közül a Ferencváros elleni 6:1-es zakó a legfájóbb…
Nagyon rosszul sikerült számunkra az a mérkőzés, nagyarányú vereséget szenvedtünk, pedig az első félidőben semmi sem utalt erre. Kimondottan jól játszottunk az első 45 percben, partiban voltunk a bajnoki címvédővel, annak ellenére, hogy kétgólos hátrányba kerültünk. Szünet után sikerült szépítenünk, de újabb gólt kaptunk, ami után szétesett a játékunk. Nagyon szerettek volna nyerni a játékosok, sajnos a túlzott lelkesedés fejetlenségbe csapott át, hátul túlságosan kinyíltunk, amit ki is használt a Ferencváros. Azért a történethez hozzá tartozik, hogy Bódi és Varga nélkül álltunk fel, Szécsi agyrázkódás miatt nem tudta vállalni a második félidőt, ráadásul a 60. percben. 2:1-nél Nagy Sanyi is megsérült. Négy alapemberről beszélünk, ezt sok csapat megérezte volna.
Azt mondhatjuk, hogy a Magyar Kupában is alul teljesített a csapat?
Mivel az eredeti időpontra kiírt Dorog elleni mérkőzésünk a pálya használhatatlansága miatt elmaradt, abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy előre tudtuk, győzelem esetén NB-III-as csapattal fogunk találkozni a 9. fordulóban. Úgy léptünk pályára, hogy kivívjuk a továbbjutást, sok helyzetet kidolgoztunk, de nem tudtuk ezeket gólra váltani. Egy megpattanó lövésből előnybe került a Dorog, de hiába támadtunk, csak egyenlíteni tudtunk, a büntetőknél pedig egyszer hibáztunk. Azt a mérkőzést gólokkal kellett volna nyerni, a kiesés több, mint kellemetlen, nincs mit szépíteni, nagy blama volt.
Az őszi szezon mely részével vagy elégedett és mely részével nem?
Az Európa-liga szereplésünkkel, illetve az első három bajnoki mérkőzésünkkel elégedett vagyok, viszont az utána következő időszakkal semmilyen téren nem lehetek elégedett. Az utolsó fordulóban azért is szerettük volna megszerezni a három pontot, mert győzelem esetén 50%-os mérleggel zárhattuk volna az őszi szezont. Ez nem jelenti viszont azt, ha nyerünk Kaposváron, akkor elégedett lennék. Az utolsó forduló után a játékosok szabadságra mentek, de a két ünnep közti időszakra már kaptak feladatot. Meglehetősen korán, már január 3-án kezdjük a munkát, mivel 25-én már bajnoki mérkőzésen lépünk pályára. Rövid lesz a felkészülés, de megpróbáljuk a lehető legjobban kihasználni a három hetet. Sajnálom, hogy ősszel csalódást okoztunk szurkolóinknak, bízok benne, hogy tavasszal jobb teljesítményt fogunk nyújtani.
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy áldott, békés karácsonyi ünnepeket, valamint sikerekben gazdag boldog újévet kívánjak szurkolóinknak.
