Fotó: DEAC
Dunaújváros határába érve mintha megállt volna az idő. Az egykoron virágzó sportváros létesítményei megkoptak, a labdarúgó- és kézilabdacsapat anyagilag kilátástalan helyzetbe került. A jégkorongozók azonban nem adták fel, az Acélbikák elsősorban az alapszakasz első felében nyújott teljesítményüknek köszönhetően a felsőházban kezdhették meg a rájátszást a mieink ellen. A két együttest a végelszámolásnál csupán egyetlen pont választotta el a tabellán, ezáltal az újvárosiak egy bónuszponttal, míg a mieink tiszta lappal folytathatták a középszakaszbanAz első harmadban rendkívül parázs ütközetet láthatott a közönség, a két együttes összesen negyvenszer próbálkozott, így mindkét kapusnak akadt tennivalója. Alig három perc telt el az összecsapasból, amikor Hári, majd a kipattanóból Filbrandt veszélyeztetett, ám Hughson bravúrral hárított. Tíz másodperccel később már ő is tehetetlen volt, ezúttal Filbrandt passzába kotort bele jó ütemben Hári Norbert. A korai gól nem zavarta meg a Dunaújvárost, s a harmad hátralévő részében a hazaiak voltak aktívabbak: előbb Azari Zsolt lövésénél zárta a szöget Hetényi, majd Somogyi próbálkozott távolról, de rutinos hálóőrünk a botossal védeni tudott. Érett a hazai egyenlítés, s játékrész feléhez érve jött is a gól, Németh Péter szólójával 1-1-re módosult az állás. A folytatásban mindkét csapat nagy iramban játszott, a DEAC-nál a második sor játékát lehetett dicsérni, a kapuban pedig Hetényi jól állta a sarat.
Döntetlenről kezdődött tehát a második játékrész, mely egy dunaújvárosi kiállítással indult, ebből azonban kevés helyzetet sikerült kialakítania csapatunknak. A kezdeti jó iram alábbhagyott, lassan, körülményesen és sok hibával játszottak a felek, s kevés felépített támadást, szép akciót láthattunk. A hazaiaknál Dansereau és Somogyi elsősorban távolról volt veszélyes, de ezeket a lövéseket könnyedén hárította Hetényi. A DEAC próbálkozásait rendre blokkolták az újvárosi védők, a legközelebb talán Novotny járt a gólhoz, de kevéssel célt tévesztett. A túloldalon az összesen tizenkétszer kísérletező Hugo Turcotte már sajnos nem tévedett, Somogyi indítása után lekorcsolyázta védőit, majd a jobb felsőbe bombázott. Ment előre, hajtott a debreceni alakulat, de a pontos befejezések továbbra is elmaradtak, így 2-1-es újvárosi vezetésről várhattuk a záró húsz percet.
Gyökeres változás ekkor sem állt be a játék képében; az Acélbikákat már nem motiválta különösebben a gólszerzés, arra azonban figyeltek, hogy huzamosabb ideig ne tartózkodhassunk a harmadukban, egy-egy gyors kontránál bizony résen kellett lennie Hetényi Zoltánnak. A játékvezető bőkezűen osztogatta a két perces kiállításokat, mindkét fél előtt adódtak lehetőségek, ám sajnos ezúttal a szerencse is elpártolt mellőlünk, Mazzag kísérleténél milliméterek hiányoztak az egyenlítéshez. Az utolsó percekre lehozta kapusát David Musial, s meg is volt a lehetőségünk a második gólra, ám egy pillanatnyi zavart kihasználva a hazaiak találtak az üresen maradt kapunkba, eldöntve ezzel a három pont sorsát. Valódi play-off mérkőzés volt ez, sok ütközéssel, kevés kockázattal, és végül dunaújvárosi győzelemmel, de a javítási esély adott, vasárnap ugyanis épp az Acélbikák látogatnak a Debreceni Jégcsarnokba.
Dunaújvárosi Acélbikák – DEAC 3-1 (1-1, 1-0, 1-0)
