Fotó: DHK
A tét nagyságának megfelelően óvatosan kezdett a két vetélytárs. Az első nagy lehetőség a mieink előtt adódott, de ezt nem sikerült gólra váltani. 11.11-nél egy eladott koronggal indult el a PHC, Antal lekorcsolyázta a védőjét és megszerezte csapatának a vezetést. A harmad hátralévő részében egymás után háromszor kerültek emberhátrányba a debreceniek, a hazai fórokat azonban sikerült kivédekezni.
A 2. játékrész elején kaptunk egy emberelőnyt, elcserélték magukat az erzsébetiek. A 25. percben korongot veszítettünk a támadó kéken, Huszár belőtte a szólót, így már két találattal vezetett az ellenfél. Szétesően, sok hibával játszott a debreceni legénység, nem működött a csapatjáték, a támadásokban kevés volt az átütőerő. A 31. percben újra emberelőnyben játszhattunk, Bartók passzából Diószegi talált be, de ennél nem tudtunk feljebb kapaszkodni. A 35. percben ránk fújtak egy technikai kisbüntetést, amit sikerült gól nélkül lepergetni. A 38. percben 4 a 4 elleni játék során a védekező zónánkban szerelt a hazai csapat, a lövésük az érkező Huszár elé pattant, aki értékesítette a lehetőséget.
A 3. harmad elején úgy látszott, kezd változni a találkozó képe, de a 47. percben újabb korongvesztés és Hódi révén újabb hazai gól következett. Ezzel a mérkőzés tulajdonképpen eldőlt, mivel a mieink nem tudták összekapni magukat, sőt, az 55. percben Antek megint a kék vonalról kapott gólt.
A vereség azt jelenti, hogy nem tudtuk kivívni a rájátszásba kerülés jogát, az ellenfél folytathatja egy szinttel feljebb. Komoly csalódás ez, de el kell ismerni, hogy a pesterzsébetiek rászolgáltak a győzelemre. A debreceni kulcsemberek mélyen a valós tudásuk alatt teljesítettek, ami ritkán ugyan, de előfordul a csapatsportokban.
Pesterzsébeti HC – Debreceni HK 5-1 (1-0, 2-1, 2-0)
Gólszerzők: Huszár(3), Antal és Hódi, illetve Diószegi
György József: „Ez a mérkőzés volt hivatott eldönteni, hogy melyik csapat jut be az alsóházból a rájátszásba, tehát elég nagy volt a tét. Az eredmény ismert, a magyar bajnoki idény számunkra véget ért ezzel a vereséggel. A találkozó elején mindkét csapaton érződött a komoly tét, így eléggé eseménytelenül teltek az első percek, bár volt egy nagyon nagy helyzetünk, amikor kipattanóból megszerezhettük volna a vezetést. Nagyon jól tudtuk; nem szabad megengedni, hogy vezetéshez jusson a remekül védekező pesterzsébeti csapat. A 12. perc elején egy eladott korongból kontrára emelték ki a pakkot, a hátvédünk helyzeti előnyben volt, de nagyon könnyedén lekorcsolyázták és a vaktában ellőtt korong Antek mellett becsorgott a kapunkba. A harmad végén három emberelőnyt is ki kellett védekezni (nem szeretném kommentálni, hogy jogosak voltak-e vagy sem), de sikerült ezeket megoldani. A harmad után úgy éreztem, hogy nincs bennünk elegendő energia, nincs átütő erőnk. Nagyon sok hibával játszottunk, próbáltam a srácokat figyelmeztetni erre, de változást nem tapasztaltam.
A 2. harmad harmadik percében emberelőnybe kerültünk, amit felelőtlenül akartak végigjátszani a húzóembereink (a mai nap sajnos, nem töltötték be ezt a szerepet) a támadó kéken az utolsó emberünk elcselezte a magát, a szólóból pedig gólt kaptunk. Ez a találat óriási lélektani fordulópont volt a mérkőzésen; teljesen széthullottunk, gyermekded hibákat követtünk el, ebben része volt a kapusunknak is. A 31. perc végén kaptunk egy előnyt, amit sikerült hamar kihasználni; Bartók lövése kipattant a kiválóan teljesítő pesterzsébeti kapusról és Diószegi az üres kapuba lőtte a korongot. Ez a gól sem nyugtatta meg a társaságot, folytattuk a szétszórt játékot, egyéni megoldásokkal akartunk 3-4 játékost megverni, nem adtuk a passzokat, amikor adtuk, akkor pontatlanul, ezekből rendszeresen bajba is kerültünk. A 38. perc elején 4-4 ellen játszottunk, elvittük a bulit a védekező harmadban, de könnyen szerelt az agilisabb, nagyobb akaraterővel hokizó ellenfél, a lövésük után a pakk Antekről pontosan az érkező hazai játékosra pattant, aki az üres kapuba helyezte.
A 3. harmadban kezdte megérteni a társaság, miről szól is ez a mérkőzés, de nem volt megfelelő az átütő erőnk. A 46. perc elején támadtunk, sikerült nyomás alá helyezni az ellenfelet, de a védőnk a kék vonalon nagyon puhán ejtette le a korongot; ebből szólót vittek, könnyedén áthúzták a korongot Tomi előtt és az üres kapuba lőtték. Ezután már nem volt kérdés a végkimenetel, kaptunk még egy előnyt is a meccs vége felé, de már nem tudtunk értelmes akciót összehozni, sőt, egy kék vonalról elengedett lövés ismét a hálónkban kötött ki. A kapunkat Antek Tamás védte, 34 lövést kapott, sajnos, mélyen az elvárások alatt teljesített, bár ehhez hozzájárult az is, hogy nem volt csapat előtte.
Mindent megpróbáltam a mérkőzés alatt, hátha sikerül összerakni a sorokat, de nem működött semmilyen megoldás. Az első sorunk 4 gólt kapott, a második sorunk nem tudott hozzátenni a játékhoz, a harmadik hozta azt, amit elvártam tőle. Gratulálok az ellenfélnek és sok sikert kívánok nekik a rájátszásban, megérdemelten győztek, sokkal többet tettek a győzelemért, mint mi!”
