A Prado múzeum, a királyi palota, vagy épp a Puerta del Sol. A felsorolt nevezetességek egytől-egyig ékkövei Madridnak, ám a magyar és a belga válogatottat elsősorban a Caja Mágica (szabad fordításban: varázslatos doboz) névre hallgató stadion izgatja a spanyol fővárosban, ott rendezik ugyanis november végén a Davis Kupa szuperdöntőjét tizennyolc csapat részvételével. A debreceni selejtező harmadik mérkőzését követően a mieink távolabb kerültek az álom beteljesülésétől, ugyanis a Balázs-Fucsovics kettős vereséget szenvedett Gille és Vliegen összeszokott párosától, így a belga válogatott 2-1-es előnyre tett szert a három győztes találkozóig zajló párharcban.
Ilyen előzmények után lépett pályára Balázs Attila, akinek a sorsolás szeszélye folytán alig félórányi pihenőidő jutott a páros mérkőzést követően. A Nélküled című sláger dallamaira bevonuló jobbkezes klasszis könnyedén azonosulhatott a dalszöveggel, ugyanis ezúttal Fucsovics Márton nélkül, első számú magyar teniszezőként kellett életben tartania a válogatott szuperdöntős reményeit – ember legyen a talpán, akinek ilyen helyzetben nem remegnek meg a végtagjai.
Nos, Balázs Attila az elmúlt tizenöt évben felhalmozott összes tapasztalatát összegyűjtve vetette bele magát a Kimmer Coppejans elleni csatába, s két bréklabdát is hárítva, pontos tenyeresekkel hozta az első három adogatását. A belga már kevésbé volt magabiztos a szerváknál, Balázs kiváló ritörnökkel, és látványos röptékkel nagy csatára kényszerítette ellenfelét, első fogadóelőnyét pedig maratoni labdamenetet követően pontra is váltotta. A harminckét esztendős magyar klasszis adogatásaira továbbra sem találta az ellenszert Coppejans, Balázs pedig kihasználta, hogy ellenfele Bemelmanshoz hasonlóan a hálóhoz közel próbál fogadni, s felváltva ütötte a hosszú egyeneseket, valamint a szerva-röptéket. A belga nem tudott visszabrékelni, így 6:3-ra honfitársunk nyerte az első játszmát, mégpedig rendkívül meggyőző, magabiztos teniszt bemutatva.
A második szettben aztán minden a magyar szurkolók elképzelése szerint alakult: Balázs Attila nyitásként elvette Coppejans adogatását, s ezzel végérvényesen megtörte a belga ellenállását, aki jószerével többet foglalkozott a cipőjébe ment salakkal, és a mérkőzésvezetővel, mint a játékkal. A magyar fiúnak ellenben minden húzása bejött, a tőle megszokott rövidítésekkel zárta le a hosszú labdameneteket, s második fogadógémjét is megnyerte. 3:0 után Coppejansnak is adódott bréklabdája, ám Balázs hárította, majd egy demoralizáló ásszal zárta le a játékot, amivel gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés. Az utolsó két gémben már a látványra is adott a magyar teniszező, aki 6:0-ra nyerte meg a második játszmát, győzelmével pedig összetettben 2-2-re módosította az állást.
„A látszat ellenére nem volt ez könnyű győzelem, hiszen ha nem tudom elvenni a belga srác első adogatását, a második játszma is szorosan alakult volna – mondta szerényen Balázs Attila a győzelmét követően. – Sokat segített, hogy a párosban is lehetőséget kaptam, ugyanis így már az első labdamenetektől kezdve éreztem a vonalakat, jól tudtam szerválni. A nagy tét ellenére igyekeztem felszabadultan játszani, s az első naphoz képest kevésbé voltam feszült, ennek köszönhető a sikerem.”
Életben maradt tehát a magyar válogatott, a java azonban még csak ezután következett, hiszen ennél izgalmasabban nem alakulhat egy Davis Kupa-párharc, 2:2 után Fucsovics Márton és Ruben Bemelmans mérkőzése döntött a madridi fináléba jutásról. A két rutinos játékos legutóbbi csörtéjét 2018 februárjában Bemelmans nyerte, bár a magyar teniszező fejében vélhetően legkevésbé sem ez járhatott, amikor a közös fotó után néhány pillanatig átszellemülve figyelte a labdaszedők korántsem összeszedett mozgását.
Frenetikus hangulatban kezdődött a mindent eldöntő csata, Juhász Gábor főtitkár megafonnal buzdította a Fucsovicsot a nézőtérről, aki a labdamenetek többségét irányította, s kemény szervákkal hozta az adogatójátékait. Természetesen Bemelmans sem szeretett volna brékhátrányba kerülni, így elsősorban keresztütéseire alapozva a belga is hozta a maga szerváit; így jutottak el a felek 6:6-ig, azaz következhetett a tenisz orosz rulettjeként emlegetett rövidítés. Ott aztán Bemelmans első minibrékét sikerült egyből visszaadnia Fucsovicsnak, majd 6:5-nél már a nyíregyházi klasszisnak volt játszmalabdája, amit azonban nem sikerült értékesítenie. Nem sokkal később ismét a belga érezhette magát nyeregben, aki adogatóként nem hibázott, így előnyből várhatta a folytatást.
A nyomás fokozódott, hiszen Belgium ezzel egyetlen játszmára került a továbbjutástól, Fucsovics Márton játékán azonban ez egyáltalán nem érződött, hiszen fogadóként semmire nyerte az első gémet! Nem mindennapi bravúr ez, de önmagában semmit nem ért volna, ha nem folytatja úgy a szervajátékát a magyar teniszező, ahogyan az első szettben abbahagyta. Futószalagon jöttek a pontos, kemény adogatások, melyek közül több ászt, vagy ászértékű pontot eredményezett, amikor pedig jó volt a belga ritörnje, Fucsovics szép fonák egyenesekkel zárta le a labdamenetet. 5:3 után ráadásul fogadóként jutott három játszmalabdához honfitársunk, ám Bemelmans jó szervákkal hárította azokat. Ami azonban késik, az nem múlik: adogatógémjét semmire nyerte Fucsovics, így következhetett a mindent eldöntő, harmadik játszma.
A párharc kiélezettségét hűen tükrözi, hogy az öt mérkőzésből négy két óránál hosszabb csatában dőlt el, ezúttal is a végletekig húzták egymás idegeit a felek. A játék képe alapján mégis nyugodtak lehettünk, ugyanis Fucsovics kontrollálta a játékot, így nem a véletlen műve volt, hogy Bemelmans rontott tenyeresét követően ezúttal is brékelőnybe került a magyar fiú. 3:1 után ráadásul két labdája volt az újabb fogadóként megnyert gémhez honfitársunknak, ám Bemelmans heroikus küzdelemben hárította azokat, ezzel életben tartva a belga reményeket. A fonákjai viszont ezen a napon nemigen sikerültek a vendégek kiválóságának, Fucsovics ezt kihasználva ismét brékelni tudott, így 5:2-nél rendkívül közel került válogatottunk a továbbjutáshoz. A közönség pedig belehajszolta a győzelembe a magyar játékost, aki magabiztosan hozta az adogatását, s végül 6:7, 6:4, 6:2 arányban megnyerte a mérkőzést!
„Rendkívül bosszús voltam az első szett elvesztését követően, de utána képes voltam lehiggadni, és tudtam irányítani a mérkőzést – értékelt Fucsovics Márton a történelmi diadalt követően. – Nyomás alatt játszottam, és már nagyon fáradt voltam, de csak a győzelemre tudtam gondolni, s a csodálatos közönség támogatását élvezve a szívemet-lelkemet kitettem a pályára. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a harmadik vonalból indulva eljutunk a világcsoport döntőjébe, de nagyon örülök, hogy sikerült, és izgatottan várom a novembert.”
„Nagyon nehéz két napon vagyunk túl, öregedtem néhány évet a párharc alatt – vette át a szót tanítványától Köves Gábor, a válogatott szövetségi kapitánya. – A párosban elszenvedett vereség után igyekeztem higgadt maradni, s bár félő volt, hogy az egyénire kevés erejük marad a fiúknak, de szerencsére nem voltak fizikális problémáik, s kiadták magukból a maximumot. Óriási fegyverténynek tartom, hogy ilyen helyzetben is nyugodtak maradtak a játékosok, s egy heroikus párharcból végül mi kerültünk ki győztesen.”
A magyar férfiválogatott tehát a Davis Kupa debreceni selejtezőjében 3–2-re győzött Belgium ellen, ezzel pedig kvalifikálta magát a novemberi, madridi szuperdöntőre, a világ tizennyolc legjobb együttese közé. Szép volt, fiúk!
P.G.
Fotók: Égerházi Péter
