Mikor kezdtél el úszni és miért pont az uszonyosúszást választottad?
Hétéves voltam, mikor szüleim levittek az uszodába azzal a céllal, hogy testvéreimmel tanuljak meg úszni, illetve rendszeresen sportoljak. Az, hogy az uszonyosúszásnál kötöttem ki, annak volt köszönhető, hogy a szomszéd fiúk a Debreceni Búvárklubban úsztak, így a szülők könnyen meg tudták szervezni, mikor ki vigyen és hozzon minket edzésre, majd haza. A kezdetekben nem mondták rólam az edzők, hogy nagy tehetség lennék. Megtanultam az alapokat, mikor a versenyzőket válogatták ki, engem is kiválasztottak. A versenyzők már egészen kicsi korban felveszik az uszonyt, mely jól nézett ki, nagyon megtetszett. Maga a sportág magával ragadott, de leginkább a közösségi érzés, főleg, hogy barátnőimmel lehettem egy csapatban.
Az uszonyon kívül miben különbözik még ez a sportág az úszástól.
Az uszonyon kívül is rengeteg dologban különbözik a két sportág egymástól, csak a közeg, a víz ugyan az. A felszíni és a búvárúszás delfin technikája ugyan hasonlít a pillangó lábtempójához, de mi kar nélkül úszunk. Az uszonyos gyorsnál is van hasonlóság, viszont nálunk az erő hátulról jön, nagyobb a törzsünk ereje. A sprintszámok kivételével nem a karerő a legfontosabb, a lábunkkal hajtjuk magunkat előre, a karnak kell alkalmazkodnia a lábhoz. Sokkal gyorsabbak vagyunk uszonnyal, ezt tovább segíti, hogy a légzőcsőnek köszönhetően nem kell oldalra vennünk a levegőt.
Általában hogy néz ki egy napi edzés?
Reggelente egy hosszú, másfél-két órás kondi edzéssel kezdünk, utána általában a vízben folytatjuk a munkát, leginkább a technikai feladatokat végzünk egy órán keresztül. A délutáni edzések az erősebbek, a szárazföldi bemelegítés, nyújtás, mobilizációs gyakorlatok után egy-két órás úszóedzéssel folytatódik a munka. Természetesen nem ugyan úgy néz ki minden nap az edzés, eléggé változatos, annak függvényében, a felkészülés mely szakaszában vagyunk.
Ahol rajthoz állsz, szinte már borítékolható a győzelmed, de biztos vagyok benne, az aranyérmet nem adják olcsón, mindenki téged szeretne legyőzni. Kik a legnagyobb vetélytársaid?
Az egyik legnagyobb vetélytársam, Varga Kriszti Kaposváron él, nem mellesleg jó barátságot ápolunk, csak a vízben vagyunk ellenfelek. Hosszabb távon is nagyon jól úszik, többször sikerült már megszorongatnia. Az oroszok is ügyesek, ráadásul nem lehet kiismerni őket, mivel mindig hoznak új versenyzőket. Erős a csapatuk, nehéz bekerülni, náluk a kvalifikáció színvonalában felér egy világkupával. Egy szlovák és egy ukrán lány is mindig ott van az élmezőnyben, illetve a koreaiakról sem szabad megfeledkezni, rövidebb távokon nagyon jók. Bőven vannak tehát vetélytársak, nem dőlhetek hátra, minden versenyen keményen meg kell küzdeni az aranyért.
Normál körülmények között miként néz ki egy napod?
Elég zsúfolt minden napom, mely hajnalban indul, ébredés után eszek egy keveset, hatkor pedig már az uszodában vagyok. Az utóbbi időben már fél hétkor kezdődnek az edzések, az a fél óra plusz, melyet az ágyban tölthetek, nagyon sokat jelent számomra. Körülbelül 10-11 körül érek haza, az utóreggeli után és az ebéd előtt van egy kevés szabadidőm, melyet vagy pihenéssel, vagy tanulással töltök, illetve elvégzem a házi munkát. Néha előfordul, hogy találkozok a tesómmal, vagy a barátokkal egy kis időre. Délután újabb edzés, nagyjából fél hét mire újból otthon vagyok, bár télen még később, mivel elég sok idő, mire megszárítom a hajamat. Vacsora közben általában TV-t nézek, próbálok kikapcsolni, mert agyilag és testileg eléggé elfáradok estére. Nem is tudok sokáig ébren maradni, szinte bezuhanok az ágyba és alszok reggelig. A szerdai napom lazább, azokon a napokon délutánonként általában nincs edzés, ilyenkor tudok együtt lenni a barátaimmal.
Hosszú és sikeres sportpályafutás van mögötted. Meddig szeretnél versenyezni?
A Világjátékokig tervezek, ha úgy sikerül, ahogy én szeretném, akkor mindent elértem, amit ebben a sportágban lehet. Utána fogom eldönteni, hogyan tovább, bár azzal, hogy a járvány miatt a Világjátékokat is eltolták egy évvel, valószínű, az lesz az utolsó versenyem melyre igazán készülni fogok. Nem szeretném hirtelen befejezni az élsportot, szerintem nem is egészséges, lelkileg is jobb, ha fokozatosan építem le az ezzel járó életmódot. Azért azon elgondolkoznék, ha Magyarországon rendezik, hogy a világbajnokságon még medencébe ugrok.
