Fotó: Halmai Balázs / DVSC
Mikor, ha nem most?
A fenti kérdés bizonyára a legtöbb debreceni szimpatizánsban megfogalmazódott a Budapest Honvéd elleni, idegenbeli bajnokit megelőzően, hiszen több tényező is azt vetítette elő, hogy ponttal, akár pontokkal távozhatunk a fővárosból. Üldözőink közül ugyanis az Újpest és a Paks sem tudott nyerni a fordulóban, a DVSC-nek pedig jól megy mostanában a kispestiek vendégeként, hiszen az elmúlt öt idegenbeli találkozónkból csupán egyet nyert meg riválisunk, míg legutóbb, tavaly augusztusban 3-2-re győztünk a Hidegkuti Nándor Stadionban. A Honvéd ráadásul a bajnokság mellett a kupában is érdekelt, Pisont István együttese kedden heroikus küzdelemben vívta ki a fináléba jutást, amelyre három nappal a mieink elleni ütközetet követően kerül sor, így nem volt meglepő, hogy többek között Lanzafame és Nagy Gergő is csupán a kispadon kapott helyet. Vitelki Zoltán mindössze egy helyen változtatott a Ferencváros ellen 2-1-es vereséget szenvedő kezdőcsapaton, Adeniji helyett ezúttal Trujics rohamozta Tomas Tujvel kapuját.
A kormány csütörtöki döntése értelmében a mérkőzést nézők előtt rendezték, a két kitűnő szurkolótábor pedig megadta az alaphangot, ugyanis a kezdő sípszót követően felcsendültek a rigmusok, s szívmelengető volt látni, hogy a közelmúlt viszontagságai után újra közösségi élménnyel gazdagodhattak a szimpatizánsok. Az első percek még nem mentek élményszámba, óvatos játékkal indult az összecsapás, s bár a mieink birtokolták többet a labdát, a váratlan megmozdulások eleinte hiányoztak a játékunkból. Nem úgy a kispestiekéből, akik gyakorlatilag az első lehetőségüket gólra váltották, negyedóra elteltével egy baloldali szögletet követően Djordje Kamber két védő közül bólintott a bal alsóba, megszerezve a vezetést a házigazdának. A kapott gól nem zavarta meg a mieinket, tovább nőtt a debreceni mezőnyfölény, s kis híján az egyenlítés is összejött, Nikola Trujics közeli próbálkozását Batik a kapu közvetlen előteréből blokkolta. A Honvéd az előny tudatában teljesen visszaállt, s ahogyan a kupapárharc során, ezúttal is az ellentámadásokra játszott, Vitelki Zoltán legényei pedig a széleken próbálták megtörni a hazaiak védelmét, Bódi és Varga is sokat volt játékban, de a beadásokba rendre hiba csúszott. Középpályásaink elsősorban Trujics lábát és fejét keresték, s a kezdőcsapatba visszakerülő szerb támadónak meg is voltak a helyzetei, Ferenczi tanári átadását követően például csak centikkel tévesztette el a jobb alsó sarkot. A mieink hibáit kihasználva a Honvédnak is adódtak lehetőségei, elsősorban Ugrai Roland volt elemében, akit a fiatal Pávkovics próbált megfékezni, több-kevesebb sikerrel. Az első játékrész Haris próbálkozásával zárult, amely elkerülte Tujvel kapuját, így a fővárosiak vonulhattak előnnyel pihenőre.
A fordulás után az egyenlítés érdekében próbálta feljebb tolni védekezését a Debrecen, ám a lehető legrosszabb forgatókönyv érvényesült, miután Kinyik odalépett Gazdagnak a büntetőterületen belül, Ugrai Roland pedig higgadt végrehajtónak bizonyult, s ezzel megduplázta csapata előnyét. Negyven perc alatt kellett volna tehát legalább kétszer bevennünk a kispestiek kapuját, Vitelki Zoltán pedig hármas cserével nyúlt bele a mérkőzésbe, Kundrák, Garba és Adeniji személyében gólerős játékosok érkeztek a Lokiba. Nem sokkal később emberelőnybe került csapatunk, miután a Kundrákot elkaszáló Kamber megkapta második sárgáját, ezáltal pedig egy halvány reménysugár felcsillant a mieink előtt. Sorjáztak is a debreceni támadások, elsősorban a baloldalon voltunk aktívak, a 69. percben pedig a szépítés is összejött, miután Bódi beadását Adeniji bombázta közvetlen közelről a léc alá. Az egészségügyi szünetet követően sem csökkent a nyomás, a Honvéd csak elvétve tudott átjutni a felezővonalon, a mieink pedig szép keresztpasszokkal, pontos átadásokkal igyekeztek felőrölni a házigazdák védekezését. A másodpercek azonban peregtek, az idő pedig ellenfelünknek dolgozott, a gólnál megsérülő Tujvel helyére csereként beálló Lefkovitsot például többször is figyelmeztette Pintér játékvezető, miután könnyed tengerparti sétát imitáló mozdulatsorral vezette fel kirúgásait. A mieinket ez sem zavarta meg, felborult a pálya, futószalagon érkeztek a nagyobbnál nagyobb helyzetek, melyek közül a legnagyobb Adeniji nevéhez fűződött, lapos lövését lábbal hárította Lefkovits. Nagyon érett az egyenlítés, egy kontra végén mégis a fővárosiak ünnepelhettek újabb gólt: Kusnyírról rendkívül szerencsétlenül a mindössze húsz esztendős Szendrei elé pattant a labda, aki elemi erővel bombázott a bal felső sarokba, eldöntve ezzel a győztes kilététét.
A mieink játékára ezúttal nem lehetett panasz, elsősorban emberelőnyben futballozott lendületesen a DVSC, azonban a kispestiek hatékonyabbnak bizonyultak a kapu előterében, így pont nélkül távoztunk a fővárosból. A bevezetőben említett kérdés pedig pénteken új értelmet nyer, miután a sereghajtó Kaposvár látogat a Nagyerdei Stadionba, a bennmaradás kivívásához pedig elengedhetetlen a győzelem. Hajrá, Loki!
Budapest Honvéd – Debreceni VSC: 3:1 (1:0)
Honvéd: Tujvel (Levkovic 72’) – Ikenne-King (Amin 58’), Batik (Niba 46’), Lovric, Kamber, Kukoc ( Aliji 46’) – Hidi, Szendrei, Kesztyűs, Gazdag (Nagy G. 79’) – Ugrai
DVSC: Nagy S. – Kusnyír, Kinyik, Pávkovics, Ferenczi – Bódi, Haris (Szabó 72’), Tőzsér, Varga (Kundrák 56’)– Trujic (Garba 56’), Szécsi (Adeniji 56’)
Gólszerzők: Kamber 15’, Ugrai 51’, Szendrei 89’ ill. Adeniji 67’
Kiállítva: Kamber 65’
Pisont István: „Nagyon fontos győzelmet arattunk, s annak ellenére, hogy a Debrecen birtokolta többet a labdát, mi értük el a céljainkat. Nem tartalékoltak a játékosok, szervezettek voltunk, és dicséret illeti a fiúkat, hiszen emberhátrányban is koncentráltan, maximális erőbedobással futballoztak.”
Vitelki Zoltán: „Mindenféleképpen szerettük volna elkerülni a vereséget, de a hazaiak első helyzetükből betaláltak, és ez átírta a terveinket. A folytatásban fölényben játszottunk, de a helyzeteket nem sikerült értékesíteni, míg a Honvéd hatékonyan futballozott. A mi helyzetünkben minden egyes mérkőzésnek óriási jelentősége van, s bár szomorúak vagyunk, lesz még lehetőségünk javítani, érzésem szerint egy siker átlendítené a holtponton a csapatot.”
P.G.
