Fotó: Halmai Balázs/DVSC
Ha valaki tavaly júliusban azt állítja, hogy a 32. fordulóban megrendezendő Mezőkövesd – DVSC bajnokin az egyik csapat a bronzéremért, a másik a kiesés elkerüléséért lesz harcban, aligha nevetjük ki, arra azonban bizonyára kevesen fogadtak volna, hogy az előző szezonban harmadik Loki igyekszik majd megkapaszkodni az élvonalban, míg a kövesdiek a Puskás Akadémiával futnak versenyt az El-selejtezőért. Márpedig ez immár a valóság: Kuttor Attila rendkívül szervezett, egységes gárdát verbuvált össze a borsodi kisvárosban, amely a kupában a döntőig menetelt, s bár az elmúlt hetekben kisebb gödörbe került az együttes, a Fehérvár elleni drámai siker hatalmas löketet adhatott a Mezőkövesdnek. A házigazdához hasonlóan a DVSC is győzelemmel hangolt a roppant fontos összecsapásra, Kondás Elemér tanítványai a Diósgyőrnek szórtak egy négyest, ezúttal azonban egy jóval motiváltabb ellenfél várt a mieinkre, hiszen az Európába igyekvő kövesdiek számára is nagy téttel bírt a szerdai mérkőzés.
Túlzás lenne azt állítani, hogy öldöklő iramban kezdtek volna a csapatok, ám ez valahol érthető is, hiszen egyik fél sem szeretett volna túlzott kockázatot vállalni, s esetleg korán hátrányba kerülni. Az első negyedóra jobbára debreceni labdajáratásról, mezőkövesdi beadásokról, valamint Kundrák és Szécsi ápolásáról szólt, miután két játékosunk egymással ütközött, s bár cserére végül nem volt szükség, mindketten piros-fehér kötéssel a fejükön folytatták a játékot. E színekből a lelátón sem volt hiány, miután a vendégszurkolók csordultig megtöltötték a számukra kijelölt lelátórészt, így közvetlen közelről láthatták, ahogyan Vajda beadását követően Zivzivadze Nagy Sándor kapujába fejel – apró szépséghiba, hogy a mezőkövesdi házi góllövőlista éllovasa felugráskor szabálytalan volt hálóőrünkkel szemben, így a játékvezető érvénytelenítette a találatot. A házigazda ezzel el is lőtte puskaporát egy időre, ugyanis az egészségügyi szünetig kizárólag debreceni lehetőségeket jegyezhettünk fel; ezek közül említésre méltó Varga húszméteres, lapos bombája, amelynél Szappanosnak kellett nyújtóznia, vagy épp Adeniji közeli lövése, ami az oldalhálóban kötött ki. Félóra sem telt el a mérkőzésből, amikor másodjára is átvánszorgott a játékszer a gólvonalon, ám ezúttal sem középkezdéssel folytatódott a játék, Ferenczi beadását követően ugyanis hiába lőtt Szécsi becsúszva a mezőkövesdi kapuba, les miatt a magasba emelkedett a partjelző zászlaja. Támadónk néhány perccel később már a kispad felé ballagott bánatosan, a Kundrákkal való szerencsétlen ütközés után ugyanis nem tudott százszázalékos teljesítményt nyújtani, csereként a debreceni nevelésű Bereczki Dániel lépett pályára. Az első játékrész hajrájára még egy hazai lehetőség jutott, Zivzivadze varázsolta Silye lábára a labdát, ám Nagy Sándor remek ütemben érkezett, s jól zárta a szöget.
Gólnélküli döntetlenről folytatódott tehát a találkozó a fordulást követően, s továbbra sem vált nyíltabbá a küzdelem, mindkét csapat a biztonságra, a stabilitásra helyezte a hangsúlyt. A Mezőkövesd átvette a kezdeményezést, többet járatta a labdát, és elsősorban a széleken próbálta megbontani a debreceni védelmet, de a beadásokat követő fejpárbajokat rendre a mieink nyerték. A fölény tíz perc elteltével érett góllá, amikor Farkas lövése kipattant hálóőrünkről, Nagy Dániel pedig közelről talált a kapunkba – tette mindezt lesről, így a találkozó harmadik gólját is érvénytelenítette a játékvezető. A túloldalon Bényei járt közel a gólhoz, de néhány centiméterrel elmérte a hosszú oldalt, majd a csereként beállt Haruna Garba első labdaérintéséből találhatott volna be, Pávkovics zseniális labdáját azonban az öt és feles sarkáról a kapu fölé lőtte. Az egészségügyi szünetet követő negyedóra állóháborút hozott, a hajrában azonban megélénkült a mérkőzés, felborult a középpálya, érezhetően mindhárom pont megszerzésére hajtottak a csapatot. Garba ismét ziccerbe került, ám az egész mérkőzésen rendkívül agilisan futballozó Eperjesi az utolsó utáni pillanatban menteni tudott, majd az ellentámadásból Nagy Sándor kapuja előtt alakult ki tűzijáték, melynek végén Meskhi bombája zúgott el a bal kapufa mellett. Néhány perccel később Zivzivadze is hasonló megoldást választott, ám a grúz támadó sem járt eredménnyel. Joggal bízhattunk abban, hogy a labdarúgás íratlan törvényei szerint a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat, s így is lett: a rendes játékidő utolsó percében Varga tekert középre, majd a berobbanó Garba három lépésről a kapuba bólintott, megszerezve ezzel a győzelmet a Lokinak! A találkozó negyedik találata már érvényesnek bizonyult, nigériai támadónk gólja pedig roppant fontos három pontot ért csapatunknak, amely így szombaton egy győzelemmel bebiztosíthatja bennmaradását. A debreceni matematikusok képlete némileg egyszerűsödött, de a Lokomotív még nem futott be a végállomásra.
Kuttor Attila: Gratulálok a Debrecennek, de nem tudok elmenni szó nélkül a játékvezetői tévedések mellett, ezúttal egy lesgóllal szenvedtünk vereséget, ráadásul egy elmaradt büntető miatt is bosszankodhatok. Nem vágyunk jogtalan előnyökre, csak annyit szeretnénk, hogy igazságos döntések szülessenek a pályán, sajnos ez ma nem volt így. Nem tudom felelősségre vonni a játékosaimat, hiszen az erőltetett menet és a szűk keret ellenére jól futballoztunk, szép támadásokat vezettünk. Nem a bronzéremért hajtunk, hanem folyamatosan fejlődni szeretnénk, s a nehezítő körülmények sem tántorítanak el minket, szombaton is a három pontért fogunk pályára lépni a Ferencváros otthonában.
Kondás Elemér: Rendkívül fontos három pontot szereztünk, újabb fontos lépcsőfokot léptünk a célunk elérése felé. Az első perctől az utolsóig hajtottak a játékosaim, s ezért dicséret illeti őket, egy rendkívül szervezett csapat otthonából távoztunk győzelemmel. Élvezetes találkozót játszottak a csapatok, ám az oldalvonal mellől egyáltalán nem volt könnyű találkozó, hiszen hektikus volt a játék, több hullámvölgyön is keresztül mentünk a kilencven perc alatt. Egyelőre nincs pontos diagnózis, de Szécsi Márknak akár agyrázkódása is lehet, ugyanakkor ezt a csapatot nélküle is képesnek érzem arra, hogy szombaton kivívja a bennmaradást. Nem foglalkozunk a riválisok eredményeivel, inkább örülünk annak, hogy a saját kezünkben van a sorsunk, és lélekben már a Paks elleni szezonzáróra készülünk.
OTP Bank Liga 32. forduló
Mezőkövesd – DVSC: 0:1 (0:0)
Mezőkövesd: Szappanos – Farkas, Pillár, Karnitski, Silye – Vajda (Vadnai 78’), Besirovic (Eperjesi 46’), Pekár, Meshki – Nagy D. (Cseri 69’), Zivzivadze
DVSC: Nagy S. – Kinyik, Szatmári, Pávkovics, Ferenczi – Kundrák (Bényei 46’), Kusnyír, Tőzsér, Varga – Szécsi (Bereczki 36’, Trujic 63’), Adeniji (Garba 63’, Barna 91’)
Gólszerző: Garba 89′
P.G.
