Fotó: DEAC
Milyen szálak kötik Debrecenhez, és miért épp a DEAC ajánlatát fogadta el?
Már játékosként is szívesen kipróbáltam volna magam a cívisvárosban, ám az az üzlet végül rajtam kívülálló okok miatt meghiúsult. A sors most adott egy második lehetőséget, edzőként ülhetek le a DEAC kispadjára, amely történelmi sikereket ért el az elmúlt néhány évben. Nem titok, hogy már a téli szünet során megkerestek a debreceni vezetők, ám a szezon végéig szerződés kötött a Doroghoz, ahol szakmai igazgatóként tevékenykedtem. A kényszerszünet alatt ismét kitartóan érdeklődtek a klub részéről, számomra pedig nem volt kérdés, hogy elfogadom az ajánlatukat, nagy álmom vált valóra azzal, hogy a keleti országrész egyik futballfellegvárában dolgozhatok. Kevesen tudják, hogy a magánéletemben is jelentős szerepet töltött be Debrecen, mert huszonöt évvel ezelőtt itt ismertem meg a feleségemet, ráadásul épp a DVSC egyik mérkőzésén találkoztunk először.
Az elmúlt két évben sportvezetőként is kipróbálta magát, a szintén másodosztályú Dorog szakmai igazgatója volt. Hiányzott már a kispad, a mérkőzésekkel járó adrenalin?
Szerencsésnek érzem magam, ugyanis a dorogi tulajdonos gyakorlatilag szabad kezet adott a szakmai munkát illetően, maximálisan támogatta az elképzeléseimet, s bár az eredményesség terén maradt bennem némi hiányérzet, a nívós játékosállomány azt igazolja, jó munkát végeztünk. Ez volt az első sportvezetői megbízatásom, s bár minden percét élveztem, valóban hiányzott az öltöző és a kispad, hiszen közel három évtizedet töltöttem el a pályán játékosként, nekem az a természetes közegem. Nyolc éve dolgozom a másodosztályban, Szolnokon másod-, és vezetőedzőként is tevékenykedtem, így kellőképpen ismerem a mezőnyt, s arról is konkrét elképzeléseim vannak, hogy milyen játékra lesz szükségünk a bennmaradáshoz.
Az elmúlt hetekben volt ideje megismerni a csapatot, s már két edzőmérkőzést is játszottak. Milyenek az első benyomásai?
A felkészülés első szakasza az alapozásról szólt, az egység helyett egyelőre az egyénekre koncentráltunk, s szerencsére fizikálisan megfelelő állapotban tértek vissza a játékosok, e tekintetben pedig tovább fejlődtek az elmúlt három hét során. Mindkét felkészülési mérkőzésen láttam biztató jeleket, de egyelőre nem szabad messzemenő következtetéseket levonnunk, hiszen rengeteg a próbajátékos, csupán a keret fele állt össze. Megpróbálunk olyan futballistákat szerződtetni, akik illeszkednek az elképzeléseinkhez, de mi is igyekszünk alkalmazkodni a játékosállományhoz, az a célunk, hogy a fiúk erősségei mutatkozzanak meg a mérkőzéseken. A legnehezebb feladat egyértelműen a gólerős támadó, Bárány Donát pótlása lesz, noha a második vonalban elsősorban a stabil védekezésre, és a csapategységre lesz szükségünk. Ez utóbbi terén kifejezetten jól állunk, hamar megtaláltam a közös hangot a fiúkkal, s remek a hangulat az öltözőben, mindenki izgatottan várja a bajnoki rajtot.
Idén kifejezetten veretes mezőny gyűlt össze a másodosztályban, ahol a cívisváros két klubja is képviselteti magát. Milyen céljai lehetnek az újonc DEAC-nak az erőviszonyok ismeretében?
Nagyon sajnáltam a DVSC kiesését, hiszen így összedőlt a tervezett futballpiramis, de a jelenlegi helyzetben nem lehet más a piros-fehérek célja, mint az azonnali feljutás, míg a DEAC minden bizonnyal a másodosztályú tagsága megőrzéséért fog küzdeni. A céljaink eléréséhez elsősorban a védelmünket kell stabilizálnunk, hiszen várhatóan ellenfeleink játszanak majd fölényben a mérkőzéseken, de ez nem azt jelenti, hogy bunkerfocira építenénk, hiszen hosszú távon csak élénk támadójátékkal lehet sikereket elérni. Véleményem szerint már a jelenlegi keretben is vannak olyan kreatív futballisták, akik egy-egy váratlan húzással képesek fontos pontokat hozni a konyhára, s ha a többiek is képesek lesznek felnőni melléjük, nem lesznek kiesési gondjaink. Kifogástalan körülmények között dolgozhatunk, minden támogatást megkapunk a klubvezetéstől, s igyekszünk meghálálni a bizalmat, és hosszú távon berendezkedni a másodosztályban.
P.G.
