Fotó: magánarchívum
Nehéz összefoglalni hideg fejjel az elmúlt hetek eseményeit. Hét fordulón vagyunk túl, vezetjük a bajnokságot. Ez rendben is van. Csak, hát…
Ugye, tudjuk, miről beszélek. Minden adott a jó futballhoz. Minden. Mégis, valami hiányzik. Pont az, amitől kimennénk a stadionba szurkolni.. Félő, hogy elfogy a türelem, és a kezdeti 5-6 ezer nézőből a bajnokság végére 1500 sem lesz.
Mi hiányzik? Szerintem a tisztelet.
Nem a szurkolók, a klub felé, azt nem lehet erőltetni, hogy ugyan, tedd már oda magad, meg a klubcímer kötelez. Ez lejárt lemez.
Nem, nem ez hiányzik. Az önmagad iránti tisztelet.
Hogy ezt játékosként magaddal szemben nem teheted meg. Ezt nem viheted fel így a pályára. A cipő, a mez a helyén, csak a lélek nincs. A kihagyott helyzet előfordul, a hiba benne van, szokták mondani az okosok. Valószínűleg megnyerjük így is a másodosztályt, és jövőre újra a legjobbak között szerepelhetünk.
Én csak azt kérem, hogy legalább a lélek ne legyen enbékettes…
20 éve élek a fővárosban, minden barátom azért szurkolt, Fradisták, Újpest-drukkerek, hogy ne essünk ki. Mert tudják, hogy nekünk, debrecenieknek a Loki nem csupán egy klub, hanem maga a város is, a szívünk, a lelkünk.
Nem kívánom, hogy ugyanezt érezzétek, csak azt, hogy vegyétek komolyan azt, amit csináltok. Legbelül. És akkor lesz itt még 20 ezer néző is. Csak Rajtatok múlik, játékosokon.
Mindörökké Debrecen, hajrá Loki!
