Fotó: Halmai Balázs/DVSC
Amikor a Honvédhoz kerültél, rögtön első szezonban bajnoki címet ünnepelhettél, majd ugyanezt a bravúrt megismételted a Ferencvárossal is. Ezek szerint jó óment jelent, hogy Debrecenbe igazoltál?
Bízom benne, hogy igen, hiszen mentalitásomból adódóan minden versenysorozatban az élen szeretnék zárni aktuális csapatommal, legyen szó az NB I-ről, a másodosztályról, vagy akár a Magyar Kupáról. A célok egyértelműek, ahogyan beléptem a stadionba, egyből felmértem, hogy a DVSC jelenleg nem NB II-es szintű klub, élvonalbeli körülmények között, első osztályú szurkolótábor támogatását élvezve léphetünk pályára hétről hétre. Szeretnék vezéregyéniséggé válni a klubnál, s a legjobb tudásom szerint segíteni abban, hogy Debrecen újra méltó helyére kerüljön a futballtérképen.
Noha a cívisvárosban finoman szólva sem a Ferencváros a legnépszerűbb csapat, a hírek szerint téged mégis szurkolók százai bombázták támogató üzenetekkel a szerződéskötést követően…
Valóban így történt, s egytől egyig végigolvastam ezeket, hiszen egy új helyre kerülve rendkívül sokat számít, hogy az ember milyen kapcsolatot alakít ki a szurkolótáborral. Úgy érzem, a drukkerek megelőlegezték nekem a bizalmat, de vasárnaptól már nem az fog számítani, hogy korábban mit tettem le az asztalra, a DVSC mezében nyújtott teljesítményemmel kell meghálálnom a közönség szeretetét. Az első benyomásaim szerencsére rendkívül pozitívak, segítőkész emberekkel vagyok körülvéve Debrecenben, akik szeretettel fogadtak, így az a minimum, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a klubért és a városért.
Kölcsönbe érkeztél a Ferencvárostól, amellyel bajnoki címet ünnepelhetetél, ám nem sikerült első számú kapussá válnia. Miért döntöttél a klubváltás mellett?
Elsősorban az, hogy mindenáron védeni szerettem volna, hiszen engem a meccsnapok éltetnek, senki sem szereti a kispadról végignézni csapata mérkőzéseit. Nem tagadom, több élvonalbeli csapattól is futott be ajánlat értem, de a legkitartóbban a debreceniek érdeklődtek irántam, így a családommal végül a cívisváros mellett tettük le a voksunkat. Nagyon jól esett, hogy a vezetők mindenáron velem szerették volna megerősíteni a keretet, azzal pedig tisztában voltam, hogy Debrecenben megőrülnek az emberek a labdarúgásért, ahogyan én is szenvedélyesen szeretem ezt a sportágat.
Legutóbb négy évvel ezelőtt védtél az NB II-ben, amely azóta alaposan átalakult, vidéki fellegvárak versengenek a feljutásért. Milyen mérkőzésekre számítasz?
Amikor a Csákvár játékosaként legutóbb a másodosztályban futballoztam, korántsem volt ilyen veretes a mezőny, azóta rengeteget fejlődött a bajnokság, dicső múltra visszatekintő klubok csatáznak egymással, keretükben számos korábbi válogatott játékossal. Ezen a szinten sincs gyenge csapat, vagy könnyű ellenfél, amit jól mutat, hogy a legtöbb mérkőzést egyetlen gól dönt el, de a DVSC céljai adottak, számunkra már egy döntetlen is kudarcnak számít. Kapusként nyilván jobb, ha folyamatosan játékban van az ember, ám ezúttal minden bizonnyal kevesebb lövés érkezik majd egy-egy mérkőzésen, így folyamatosan élesnek kell maradnom, hiszen elképzelhető, hogy épp a hosszabbításban kell majd bemutatnom egy hatalmas bravúrt.
Milyen közösség fogadott Debrecenben?
Az újdonsült csapattársaim közül Tischler Patrikkal játszottunk együtt a Honvéd színeiben, de a többieket is ismertem már korábbról, hiszen ellenfélként számtalanszor találkoztunk már a pályán. Elcsépeltnek tűnhet, de most tényleg azt érzem, hogy egy igazán befogadó közösségbe kerültem, ahová könnyen sikerült beilleszkednem, s együtt nagy célokért küzdhetünk a jövőben.
P.G.
