Fotó: deac.hu
A pénteki találkozóval ellentétben ezúttal a Szeged kezdte jobban a mérkőzést, a Tóth Ádámot és Bognár Kristófot pihentető cívisvárosiak nagyon tompák voltak védekezésben. Bár a vendégeknél az első találkozón sérülést szenvedő Dzeletovics ezúttal át sem öltözött, lehengerlő játékkal 12 pontos fórra tettek szert tíz perc után. Nem is tetszett Kovács Adriánnak amit látott, s egy rövid fejmosás után egy jóval motiváltabb DEAC futott ki a pályára. Moody, Hines és Drenovac vezérletével hamar rendezték a sorokat védekezésben, s ez ritmust is adott a támadásoknak. A második negyedet nagyon megnyomták Molnár Mártonék, nem csak a fordítás jött össze, de a nagyszünetben már 58-45-öt mutatott az eredményjelző.
A fordulás után stabilizálódott a kétszámjegyű differencia, a Debreceni Egyetem csapata igazolta, hogy nem véletlenül várják őket az élmezőnybe. A biztos győzelem tudatában az utolsó negyedre leült a játék, a Szedeák közelebb tudott zárkózni, de hazai siker nem forgott veszélyben. Bár a védekezés helyenként még mindig hagyott némi kívánnivalót maga után, bíztató, hogy a lepattanóharcot ezúttal uralta a DEAC.
Polyák Lászlóék összességében hat győzelemmel és két vereséggel zárták a felkészülést, de hogy a bíztató játék mire lehet elég, az – reményeink szerint – jövő hét szombaton, az Atomerőmű elleni hazai bajnokin kiderül.
DEAC – Naturtex-SZTE-Szedeák 93-86 (25-37, 33-8, 22-19, 13-22)
DEAC: MOODY 31/21, Somogyi 3, Guyton 6/3, HINES 16/9, Molnár M. 8
Cserék: DRENOVAC 19/3, Polyák 7/3, Molnár D. 3, Kovács –
Szedeák: GOVENS 13/3, Kerpel-Fronius G. 6, BROWN 32/15, Mayer 2, DICKEY 20/3
Cserék: Keller 6/6, Kerpel-Fronius B. 7/3, Olasz –
Kovács Adrián: A siker ellenére nem lehetek maradéktalanul elégedett a látottakkal. Megengedhetetlennek tartom, hogy 37 pontot kapjunk egy negyed alatt, pláne, hogy elviekben egy jól védekező csapat vagyunk. Öröm az ürömben, hogy ez most történt, és nem a bajnokság küzdelmei során, így még tudunk azon dolgozni, hogy ez ne történhessen meg még egyszer. Sokkal hosszabb periódusokon keresztül kell a jövőben minőségi kosárlabdát játszanunk ahhoz, hogy lehessen esélyünk elérni a céljainkat. Ami a pozitívumokat illeti, az extra dobóformát mutató Moody-t és a vezérként előlépő Drenovacot emelhetem ki, érdemeik elévülhetetlenek abban, hogy végül talpra tudtunk állni.
