Fotó: Égerházi Péter
Milyen ajándéknak örülnél legjobban születésnapod alkalmából?
A családom és a barátaim jókívánságain túl az jelentené a legnagyobb boldogságot, ha mindhárom pontot itthon tartanánk a Dorog ellen, s jó játékkal, akár góllal vagy gólpasszal tudnék hozzájárulni a csapat sikeréhez. Ha nem csalnak az emlékeim, most először esik meccsnapra a születésnapom, már csak ezért is különleges érzés lesz pályára lépni, s szeretném emlékezetessé tenni ezt az estét, így biztosan kettőzött erővel fogok futballozni. Mindig nagyon várom a születésnapokat, de ezúttal furcsa érzések kavarognak bennem, hiszen kettes helyett hármassal kezdődik az életkorom, gyorsan elröppent a fiatalság, és immár más értékek fontosak számomra, mint korábban. Családos emberré váltam, s bár a hároméves kislányom a kései kezdés miatt nem lehet ott este a lelátón, a lefújás után szeretnék mosolyogva, boldogan gondolni rá.
Mire számíthatunk a dorogiak ellen, hogyan készültetek a következő erőpróbára?
A válogatott szünet alatt fizikálisan, majd a héten taktikailag is felkészültünk a folytatásra, a pénteki videoelemzések után pedig bizton állíthatom, hogy a dorogiak nem adják majd olcsón a bőrüket, kőkemény csata vár ránk este. Szeretnénk a saját játékunkra koncentrálni, s az eltervezetteket megvalósítani, a legfontosabb, hogy mihamarabb gólt szerezzünk, az előny birtokában pedig már türelmesebben tudunk majd futballozni. Természetesen a közönségünket is szeretnénk kiszolgálni, ami érzésem szerint eddig sikerült is, remélhetőleg ezúttal is szép megmozdulásokra leszünk képesek. Sokat köszönhetünk a szurkolóinknak, hiszen minden mérkőzésen adódnak holtpontok, amiken a segítségükkel tudunk átlendülni, ezért is tartom fontosnak, hogy legyenek nézők a lelátókon, nélkülük nincs értelme a labdarúgásnak.
Közel egy évtized után milyen érzés ismét a másodosztályban futballozni?
A profi pályafutásom zömét az élvonalban töltöttem, így érthető módon csalódott voltam, amikor búcsúzni kényszerültünk a legjobbak közül, de a csapattal együtt hamar félretettem a keserűséget, s hónapok óta azért dolgozunk, hogy jövőre visszatérhessünk az első osztályba. Tizenegy mérkőzést már lejátszottunk, de még mindig kissé szokatlan, hogy jóval lassabb a tempó, több időnk van a gondolkodásra. Sokszor úgy érzem, hogy túlgondolok egy adott szituációt, s ezért rontok el egy könnyűnek tetsző átadást. Személy szerint jobban szeretem a gyors, lüktető játékot, de ez nem lehet kifogás, a lehető legjobb eredménnyel kell túlesnünk ezen az éven, s nem szabad lebecsülnünk az ellenfeleket, hiszen az könnyen visszájára sülhet el.
Rutinos klasszisok és fiatal tehetségek elegye jellemzi a DVSC-t. Milyen a hangulat az öltözőn belül?
Ez a szezon mindannyiunk számára egy tanulóút, amely hasznos tapasztalatokkal szolgálhat a jövőre nézve. Mi, tapasztaltabb játékosok sem dőlhetünk hátra, hiszen mindig lehet fejlődni, s kötelességünk segíteni a fiatalokat, akik közül többen az élvonalban is alapemberré válhatnak majd. Nagyon jó szellemiségű játékosaink vannak, egy irányba húzzuk a szekeret, s az új érkezők is könnyedén be tudtak illeszkedni, átragadt rájuk a debreceni mentalitás. Ha valaki egyénieskedni próbálna, vagy osztaná az észt, kivetné magából az öltözői közeg, de szerencsére ilyenről szó sincs, mindenki tudja a feladatát, s a legjobb tudása szerint igyekszik eleget tenni a mester utasításainak.
P.G.
