Felébredtünk a kiesés okozta sokkból. Összeszedtük magunkat, és megyünk, mint a birodalmi lépegetők. Lassan, kicsit cammogva, de megállíthatatlanul.
Persze, lehetne ez jobb is, meg idegenben kicsit pókemberes a buli. Szőjük, szőjük, de valahogy nem megy. Nem baj. Nincs ok a szégyenkezésre, ebben a koronavírus uralta bajnokságban vezetjük a tabellát, tavaszra kitisztul úgyis a kép. Mindegy, hány ponttal, de meg kell nyerni a másodosztályt.
A vége számít, ezt ne feledjük, néha kicsit zötyög, kattognak a kerekek, másodosztályú a szerelvény. De, majd beérünk a remizbe, ott szépen kicsiszoljuk, felpolírozzuk a Loki-szerelvényt, és megvesszük a helyjegyet az első osztályba.
Mert ez a vonat, ez a város, ez a csapat, ezek a szurkolók oda valók.
Aztán, amikor majd jövő nyáron nekiindul a vonat, ne legyen, aki megállítsa, csak félreugrani lesz idejük. Jobb, ha felkötik a gatyát a fővárosban és kötnek balesetbiztosítást, mert jövünk. Tudok egy jó biztosítót, még stadiont is neveztek el róla.
Loki nélkül nincs Karácsony. És magyar foci sincs.
Vessünk véget a rémálomnak, és előre, arccal a vasútnak!
Csak a Loki!
