Fotó: Magánarchívum
Copa de kell!
Nagyon kell, mint egy falat kenyér. Mi? Ja, nem mondtam?
Oda kell taposni a gázra, azonnal az elején. Tudatosítani, hogy senkinek nincs sansza ellenünk a másodosztályban. Nehéz, satöbbi, izé, meg minden.
Erre azért van szükség, hogy ne potyogtassunk pontokat, mert 4-5 fordulóval a vége előtt be kell fejezni a bajnokságot, hogy számunkra már tét nélküli legyen.
Mindeközben odafent mi folyik? A Fradi meg a Vidi közül az egyik lotty a kupában, mert egymás útját keresztezik, mi itthon nehogymááááneverjükmegazemtékát. Aztán lépni, lépni tovább.
Azzal tudjuk helyreállítani a megtépázott renoménkat, hogy kupadöntőig jutunk. Ott bármi lehet. Mi pedig, mi szurkolók, ott leszünk. Baromi sokan, hadd féljenek csak, bárki is kerüljön az utunkba.
És újra megmutatjuk. Mit? Ja, nem mondtam?
.Idéznék egy régi Loki jelmondatot:
“Mi mindannyian a DVSC tanítványai voltunk, és büszkén mondhatjuk, hogy nem kellett szégyenkeznünk, bárhova vezetett is az utunk, mert álltuk a sarat”
Na, akkor, gyerekek, csapjatok oda, és emeljük magasba azt a kupát, már embéegyes tagsággal a zsebünkben, és felejtsük el ezt a rémálmot, hogy valami új kezdődhessen…
Mert csak a Loki
